Hollandia, a móka hazája

Visszatértem, posztírásilag is és fizikailag is. Najó fizikailag már egy ideje, csak nem vett rá a lélek, hogy írjak pár sort. Szerencsés helyzetben vagyok, Péter lányunk a hollandoknál talált magára, és immáron 10 vagy 11 hónapja kinn dolgozik, és maszturbál. Volt olyan jófej, és meginvitált minket magához Dávid pajtásommal, amit mi örömmel, sikítozva és az örömtől üvöltve zokogva elfogadtunk (valamelyik része hazugság). Ennek a története következik most.

Kezdjük a repülővel, eleve nem repültem még soha, ez volt az első, illetve hazafele a második. A wizzair kiváló szolgáltatását vettük igénybe, nevetséges összegért. A gép 6:10-kor indult, ami azt jelentette, hogy korán kellett kelni. Túl korán, mindegy ezen túllendülve megejtettük a szükséges dolgokat előtte, az hogy én két wc-t is felavattam masszívan az a 2014-es utazási szokásaimhoz tartozik, horvát indulás előtt is volt baj nem kicsi. Sok volt az információ? Szívesen. Szóval miután mindent elintéztünk, felültünk a gépre, ami hát egy zsúfoltabb volánbusznak felelt meg, sőt, még annak is rossz lett volna, de ennyiért, meg úgy hogy 1ó 40p alatt kinnvoltunk bőven elfogadható. Hát, mit is mondjak, sokan mondták, hogy nagyot tol felszállásnál, és tényleg. Baszott nagyot, meg nekem új volt hogy ezeket a nagy dögöket is bedöntik mint a szart, és a fékerőből is kaptunk kis ízelítőt, mert a pilóta kissé elmérte szerintem a leszállópályát Eindhovenbe, és lightos fékezés utána akkorát satuzott, hogy előre is bukott az egész, majd utána rögtön kanyarodtunk is. Összességében már a repülés miatt megérte, bár amikor épp nem vadászpilótásat játszik az ember, vagy nem emelkedünk, gyorsulunk, fékezünk akkor kinda boring, főleg hogy kifele a folyosónál ültem, de hazafele ablaknál, az viszont zseni volt.

Kiérvén Péter kijött elénk a reptérre, ő Groningen városában lakik, ami 200 kilcsi kb Eindhoventől, ami a legjobb, hogy ugyanakkor indult mint mi Pestről, és akkor érkezett meg mint mi. Utána még beugrottunk ide, meg oda, majd olyan 1 körül megérkeztünk a ribanchoz. Voltam már Hollandiában, de sok évvel ezelőtt, meg az kicsit ilyen kapkodós játék volt, hiába voltam 3 nagyvárosban is, egyedül Rotterdamban voltunk többet mint pár óra, ott két napot voltam. Már akkor feltűnt a mérhetetlen sok bringa, meg a sok téglaházikó, jópofa volt már akkor is. Ahol Petike lakik az inkább vidéknek mondható, bár a város nem volt túl kicsi, de 900 méterre már a jószágok legelnek békésen, tök feeling volt naplementébe a mező mellett kuratni bringával. Aznap este elmentünk inni, illetve pár kollegája beugrott alapozni előtte, fasza ágyas páleszeket intézett Pítör, le is verettünk 4-5 kört hamar, majd bemenetünk a “magba” ami kifejezetten pofás, a hely is ahol söröztünk zseni, 5 ház egymás mellett, de belül egybenyitva az egész, leszeparálva, aki dumálni akar közben az is talál helyet rá, de aki sikongatva táncolna annak is volt hova mennie. Az zseniális volt, nagyon tetszett, ott ittunk pár sört (fogalmam sincs mennyit, 4-5 pohár leugrott tuti) ami a 2,5 óra alvással karöltve csodálatos hatással volt a szervezetemre, 3 holtpont volt amikor állva eltudtam volna aludni. Egy ideig még elvoltunk, majd mikor már látványosan kivoltunk lekoccoltunk, hazasétáltunk (ami nekem abba az állapotban nem tetszett annyira, rageeltem is). Hazafele minden ok volt, azon kívül hogy 25 percig egy szót nem szóltam senkihez, de hazaérve előjött a baj. Kétszer üvöltöttem a wc-vel, kinda sikertelenül, arra jó volt, hogy másnap reggel úgy nézzek ki, mint akinek egész éjjel baszkodták az arcát, handsome voltam. Másnap megmutatta Peti a melóhelyét, szétakasztott meg összeakasztott egy tandemet, vezetgettünk kicsit, majd haza vettük az irányt. Hétfőn már ketten voltunk Dévvel, mert Peti dolgozott, csak esténként volt avaiable, és hát első dolgunk volt keresni egy kiapadhatatlan móka forrást, amit meg is tettünk, de nyulak voltunk bemenni, fingunk nem volt, hogy működik, úgyhogy kis városnézés utána hazamentünk szomorúan, kacagás nélkül. Másnap nekifutottunk újból, be is mentünk, a szagból már tudtuk, hogy jó helyen járunk, és igazából mint egy kisbolt, csókolom olyan, meg ilyen cigit kérünk, itt van, köszcsá. Hát innentől meg volt a meta, #smokeweedeveryday, szigorúan ebéd csinálás után kezdés, jóizűen bekajálás, majd filmezés. Nagyjából így teltek a hétköznapok, egyikünk se nagy városnézős, meg kis túlzással minden utca ugyanolyan. Egyik este beállítottak este 10 kor talaj részegen Peti kolegái, vegyesen magyar és holland is. Rólam köztudott, hogy imádom az embereket, azoknál csak két dolgot imádok jobban: a részeg embereket amikor józan vagyok, meg a részeg embereket amikor józan vagyok és nem is ugatják a nyelvet. Elszívtam pár szál cigit, de nem olyat, abból csak 1 volt, szóval no share, meg beverettem 3 páleszt, ami viszont nem fejre ment, hanem inkább gyomorra, de nem voltam rosszul. Természetesen a hollandok azonnal “english please”-eltek ahogy magyarul szóltam a Petihez, Dévhez vagy Bálinthoz, persze azt meg nem értették miért mondjuk gúnyosan, hogy english please amikor a handabanda szar nyelvükön beszéltek, bár én rövidre zártam a kapcsolatunknak amikor dacból hollandul ugattak egymásnak miközben mi magyarul, mondtam hogy ájdontrilikér, azonnal a kedvencük lettem (nem). A csajok jófejek voltak, de ennyi túl sokat nem kommunikáltam, és nem azért mert nem tudtam volna, csak nem érdekeltek se ők, se amit mondani akartak volna. Ott voltak jó sokáig, végülis elröhögcséltem a végén már rajtuk, bár a zenei ízlésük, illetve a humoruk (ami három óra alatt átjött) elég messze áll a miénktől. Nekik az volt a vicces, hogy egymás ütötték izomból a kanapén, férfi-nőt, nő-férfit. Jó mondjuk nyilván nem ököllel egymás arcát, de én ezekből kinőttem már egy ideje akármilyen abberált is vagyok. Az i-re a pontot az tette fel, amikor a call me maybe számból berakták a katonásat, én meg mondom nekik, hogy miami dolphins version, erre kaptam egy english pleaset, ránéztem dévre, aztán ránéztünk a csajra és szinkronba: miami dolphins version. A translate please után inkább elengedtem, és leültem a sarokba, és zokogtam.

Hétvégén kóricáltunk kicsit, elintéztünk ezt-azt, vasárnap pedig elindultunk haza, de immáron vonattal, mert peti (igen tudom, eddig nagybetűztem, de már az előző bekezdésnél meguntam) ment futni valami céges futásra, úgyhogy 10:40 körül megvettük a vonatjegyet, 10:46kor már a vonaton ültünk ami indult is, kétszer kellett átszállni, de úgy, hogy az elsőnél átsétáltunk a peron másik oldalára, felszálltunk a vonatra, és indult is, a másiknál ugyanez, csak két peronnal odébb. Az csak hab volt a tortán, hogy az első vonaton véletlenül az első osztályra ültünk le, de azért mert a vagon egyik fele első osztály volt, a másik másod, és nézte a fasz, de végülis mindegy, mert nem jött senki, mi meg nyilván magunktól nem ültünk át. A reptéri transfer az eindhoveni vasútgeciről negyed óra alatt kinn volt a reptéren, ami tök jó lett volna, ha nem 3 órával később indul a gép. 😀 Volt időnk, na.

Amúgy nekem bejött, már régen is bejött, most még inkább, a bringaút hálózatba szerelmes vagyok, az is nagyon tetszik, hogy nem nagyon foglalkoznak vele, hogy külföldi vagy (legalábbis a szemedbe nem, de az elég), a közterek szépek és hát legális a szeretetfelhő. Ha tudnék hollandul már mennék is ki, angollal annyira nem vesznek fel abban a térségben állítólag, de lehet, hogy csak a peti hazudott, hogy nehogy utánamenjek. 😀 Kis autóbuzéria a végére, az autópark nagyon vegyes, van suzuki, régi astra, de persze vannak baszások is, amiből nagyon sok van, az a kompakt autók, pug 106 gtiből láttam vagy 12őt, ami itthon annyira nem elterjedt, meg ami még töménytelen mennyiség van, az 850-es volvo kombi, meg V70, de olyan szinten hogy volt olyan lámpás dugó, ahol 4 darab állt a kocsisorban. Na de ennyi legyen elég, nem lett túl vicces, túl érdekfeszítő se, de legalább írtam, be proud.

Over and out

Pls…

Az emberi butaság körülleng minket. Én is tudok buta lenni, még akkor is ha ez számotokra szinte elképzelhetetlen. Nem, amúgy én soha. Mindenesetre elég nehezen tolerálom az emberi hülyeséget, főleg ha az már olyan méreteket ölt, hogy megkérdőjelezhető az egyén életképessége. Meglepően sok az olyan ember akinek a motorikus reflexei még működnek, de az agya többi része halott, és ezek a mi ügyfeleink. Majdnem mind. Jó nem. De. Mint azt többen tudjátok én már egy ideje nem kell, hogy telefonokat kezeljek, nagyon ritkán veszem fel őket, de ha fel is veszek egy nap 5-öt, akkor abból négytől azonnal agyrák, egytől meg csak kiugrom cukahara mozdulattal az ablakon. Sok ember itt keveri a szezont a faszommal, mert több helyről megkaptam már, hogy antiszoc vagyok, ami szerintem faszság, inkább csak nagyon alacsony az ingerküszöböm, és a legkevésbé se tudom tolerálni az emberi egyszerűséget (még úgy se hogy tudok én is ha akarok). Az egésznek az alapja, akár felvett, akár génekből fakad, hogy kurvára nem tud érdekelni Jóskapista nyűge-baja, főleg amikor már-már a könnyeivel küszködve könyörög, hogy 1 hét helyett ugyan legyen már meg 1 nap alatt a szara, mert a kis Hamupipőke azt kapja szülinapjára, és nem fogja fel, hogy nem én gyártom a kurva tv/fogkefe/műfasz/ásó/A4-es papírját és még mindenható se vagyok (pedig az BASZÁS lenne) így vagy kivárja, vagy pityeregjen miután letette a televert telefont. Nem vagyok toleráns, lehet, de soha nem akartam emberekkel foglalkozni, ehhez képest az elmúlt 4 évemből 3,5-et sikerült. Persze van amikor mi váratjuk, és ő időben megrendelte, akkor megértem, de csak ennyi, MEGÉRTEM de LESZAROM. Sajna ezen nem fog tudni változtatni már sem isten sem ember, se dinoszaurusz, se ló, se kacsa, se kígyó, se molylepke. Najó az lehet tudna, nem tudnék leélni egy életet sikítozva. Kicsit elkalandoztam, de ez már megszokott az internetnek ezen poros kis szegletében. Volt olyan ember is, kolléga, aki azt mondta, hogy én nem tudok bánni az emberekkel, nem tudok telefonon beszélni velük stb. Na most a nem tudok és a nem akarok az nem minoszíma (tudom) hiába van termetes aorta pumpám (tudom) az nem az együttérzés és a segíteni akarás miatt van, hanem hogy legyen keringésem. DAMN BIOLOGY! Azt már csak halkan, alig olvashatóan jegyzem meg, hogy ez egy vita keretében került elő, ami után a partnerem hazament, hogy ő ezt nem bírja (ennyire vagyok jó baszki). Másnap már jött, senki ne aggódjon. Eleve kikérem magamnak, tudom én kezelni az embereket, még ha sajátosan is, de mindenki azt kapja amit érdemel. Nálam nem volt a moziba olyan, hogy a pult alatt pityeregtem mert valaki csúnyát mondott rám, aki geci volt velem, azzal geci voltam, persze előfordult, hogy már csak késő volt, és azzal is geci voltam, aki annyira nem érdemelte meg, de sajnos ezek ilyen apró hibák a mátrix végtelen világában. Ezekhez tartom magam, nem veszem magamra az olyan dolgokat amit valami falusi tetves iskolázatlan vén fasz vág a fejemhez a telefonon, előbb rakom rá. Persze élőben nem tudtam rájuk rakni a telefont, de ott volt gesztikulation (multi-fucking-language), és az rengeteget számított, elég volt egy balta arc a vasalt hajú vicceskedő kis faszoknak, máris a lábamról nyalták a kutyaszart. Lehet, hogy itt éltem némi írói szabadsággal a túlzás tekintetében, de egyáltalán nem biztos.

Na, most hogy már senki nem maradt a bevezető végére, felhoznék pár példát az elmúlt hetekből (but first, let me take a selfie!), mert ugyan ha nem is közvetlenül én beszélek az autistákkal, hallom a storykat, látom az emaileket, szóval azért kapom. Nem is tudom hol kezdjem, meg az a baj, hogy a múlthét volt maga a pokol, tényleg csak a balfaszok találtak meg minket, így egy csomót el is felejtettem, részben direkt, részben mert nem bírta a mérhetetlenül nagy és okos fejecském a nyomást. Volt egy nő, aki rendelt egy Samsung TV-t, új modell, tök mindegy végülis, ezeknek van egy típusa (education time!) jelen esetben ez azt hiszem 40H6400, de ez se lényeg, itt a lényeg az, hogy az Oral-B-n kívül senki más nem ad el ugyanolyan cikkszámmal és névvel két különböző paraméterrel rendelkező készüléket (régiókód az más, de itt nem erről lesz szó). Ez a készülék 400Hz képfrissítéssel rendelkezik, a definíciót majd kikeresitek. Ez a nevében benne is van a honlapon, ott van a gyártó linkje is stb, minden geciséget megtalál a jónép (még így se mindig elég…). Na, tehát a néni rendelt egy ilyen készüléket, hozzá falikonzolt, feladtuk, megkapta, és itt kezdődtek a gondok. A számlán véletlenül 200Hz volt írva, mert a cikktörzs a H6200-ból (asszem) lett klónozva, az meg csak 200Hz, sima elírás, normális ember legyintene egy nagyot és kacagna éjjel nappal amíg meg nem döglik, főleg, hogy aki kilátja a 2-400Hz között a különbséget az meg is érdemli (Várhegyi Attila mélyen hallgat, elfogadja az írottakat! lavjaman). Jött is az email (telefon? nem tudom hol indult el a folyamat), hogy mi szemetek vagyunk, mert biztosan kétféle van ebből, és mi az olcsóbbat küldtük direkt, és ezen mekkorát nyertünk. Természetesen a szokásos terelés, meg a hattyú halála megvolt, először rendeltem neten, mi lesz velem, átvertek, nem bízom most már senkiben. Később saját magát térdelte állba, mert a következő nagyon emelkedett beszélgetésnél már az volt a story, hogy nem először rendel neten. Na mindegy, itt már előkerült más probléma is, a falikonzol nem jó hozzá, mert nem tudják felszerelni (kizárt dolog, mert nem tudom). Ja, akkor biztos nem jó. Következő, kijött a szerelő (Bélabácsi a 24/b-ből, kicsit vak, kicsit alkoholista, de szeretjük), és közölte, hogy ez a talp ez gyári hibás, mert nincs benne menet. Abból a fajta talpból nincs menetes, magának marja ki a csavar, ez csak ilyen fun fact. Volt dráma is, a végén azt a srácot sikerült kiakasztania aki miattam hazament, szerencsétlen üvöltve hebegett-habogott, majd rárakta a telefont, de itt már tényleg mi voltunk a főellenség, az emberiség hanyatlásának egyetlen oka. Eljutottunk oda, hogy tagolva leírtuk emailben, hogy melyik ponttal miért nem értünk egyet, ekkor már valamennyire együttműködő volt a spiné, de itt már ment nagyban a csalódott vagyok, sérelem, vér, fájdalom és halál. Mondta, jó, de ragaszkodik ahhoz, hogy a falikonzol nem jó, és eláll a vásárlástól, de kpban akarja a pénzt mindenképp. Sajnos mivel az élet nem habostorta 30 napos visszautalásra kötelez minket a törvény. Ja igen, a másik szokásos mondóka is meg volt, “ezerkétszázéve a kereskedelemben dolgozom”, persze én meg a kicsi bambi patájába szorult százszorszép vagyok. Mondta, hogy a számlát is cseréljük ki, legyen rajta, hogy 400Hz (ettől egyébként a televízió tudása is megváltozott volna, ha ne adj isten tényleg van két paraméterrel ugyanaz a típus), de ő azt a megromlott viszony miatt ki nem adja a kezéből. Erre felfaxolta… Mi meg ráírtuk tollal, hogy 400Hz, és lepecsételtük. Azóta gondolom boldogan él. Több saját tapasztalatos nem jut eszembe, pedig volt még egy pár… Mindegy is.

A másik véglet, ahol bezárul a kör, az édesapám munkaköre, fogalmam sincs mit dolgozik, nem tudom a megnevezését (gengszter), mindenesetre kurva nagy táblázatokkal dolgozik, kiolvasást csinál belőle, stb, nekem magas, meg nem is érdekel. Jelen esetben a lényeg az volt, hogy eszközbeszerzést ellenőriztek, amihez kértek táblázatban pár paramétert, nem bonyolultakat, mit vettem, megnevezés, de csak a kézzel fogható dolgokról, ennek cikkszáma meg bejegyzési száma, tök mindegy, meg cím, meg név. Ez több problémát is okozott az embereknek, az egy dolog, hogy ugyanazt a címet letudták írni 42 ezer féleképp (kossuth utca 31. /kossuth u 31 akkor ugyanez csak a rövidítés után ponttal, de volt olyan falusi baromfattyú aki annyit írt oda hogy petőfi, de hogy petőfinek a kurva anyja vagy utca/tér/sugárút az lemaradt), de volt aki pontos címhez ennyit írt: A502. Beírta az irodaajtón található számot (ilyen volt millió…). Innentől talán már nincs is kérdés. És ez csak a cím. Volt aki a nevét írta kisbetűvel, meg aztán naggyal, vagy csak rövidített, volt aki a kézzelfogható eszköznek beírta a HP hozom-viszem faszom garanciáját, volt aki ár nélkül írta be a terméket, volt aki egy számláról írt be 500 tételt, de a számlaszámot végighúzta, amikor meg apám mondta, hogy van 499 olyan számla a listában ami nem létezik, akkor ő volt a fasz, aztán persze mégse, de itt is hőbörgéssel indított a jobbágy, ÁÁÁÁ HÁÁÁHOOOOGYLENNEMÁÁÁÁ NAA! Azért nézd csak meg pajti, ja tényleg. Mécsináodeszt… Megnyugvással kéne eltöltenie, hogy nem csak a szolgáltatói/kereskedelmi szférában szembesülhetsz a mérhetetlen butulással, hanem állami vagy akármilyen cégeknél is ilyenek ülnek. Persze ezen miért lepődök meg, de azért fejbe tudja baszni az embert… Akkor volt még ilyen brainfuckom az emberektől, amikor 4 éve segítettem valami számtech elméleti vizsgát javítani… New generation, az.

Ez ilyen hosszabbacska lett, én sose olvasom el az ilyen hosszúakat, aki eljutott idáig annak jár a taps. Elég.

Over and out

Kroácsiá

Ok, we are back. Voltunk ugye kinn külföldön, ahol én személy szerint nem jártam már 5 éve, de nem csak horvátba nem jártam ennyi ideje, hanem úgy általánosságban nem léptem át az országhatárt 5 éve. Most átléptem, illetve át gurultunk rajta automobillal amiben ültünk, tehát technikailag gurultunk. Át. Át gurultunk. A határon. Autóval. Elég? Nem. De. Na mindegy, voltunk a tengernek a partján, 5 kisbarátommal, az 5+1=7. 5ös matekérettségi for prez. (tudom hogy amúgy 9 és nem 7 csak érdekelt hogy figyeltek-e) Az odautat elég hamar abszolváltuk, pedig megálltunk kávézni is odafele, plusz elmentünk borért mikor lejöttünk a pályáról, és csalinkáztunk egy 20-25 percet a GPS-re támaszkodva, de végülis leértünk. Természetesen 3 perccel a felcuccolás után jött a ház ura “Hans” (fritz, jürgen) aki nem fogjátok kitalálni de német, és elkezdett pampogni a 32 colos LED TV miatt, hogy kleine apartman, hogy fog ez elférni, mutassuk meg. Persze megbékélt amikor meglátta hogy kurva egyszerűen. Utána velünk nem is volt több gond, a mellettünk lévő magyarokra volt rászólva, akik elég érdekesek voltak, főleg Baszó Bence aki mindenhez mindig mindenféle okosat tudott hozzászólni. Amúgy a szállás ugyanaz volt mint 5 éve, szal meglepetést nem tartogatott, minden kiszolgáló létesítmény ott maradt ahol anno volt. Érdekes, mert a bolt elég drága volt, de az éttermek, meg a koktélos helyek ahhoz képest, hogy az asztaltól bele tudtam volna csulázni a tengerbe nem voltak vészesek, a burgerbe többet eltudok zabálni ha olyanom van. Same-same, but different. (najó még csak nem is same-same. de different) Természetesen a rákokat is megnéztük, igaz nem a szokásos módon (amikor világosodik lemész, megnézed, feljössz, mindezt józanul), hanem 4kor leindulva (mivel törpivel szentül hittük, hogy pirkad, természetesen nem pirkadt), papucsban, baszadék részegen, telefonokkal világítva vágtunk neki a szikláknak, hol azokon átmászva, hol félelmet nem ismerve a vízben (de, ismerve, sikítozva és majdnem zokogva), 1 órát voltunk lenn, elsétáltunk a gecibe, de tényleg volt hogy üveghangon sikoltottam fel, amikor a kapaszkodónak használt sziklát megvilágítva szembesültem vele, hogy benyúltam két gecis rák közé. Deep terror volt, arról nem is beszélve, hogy felfele még sikítoztunk meg futottunk, mert nagyon sok denevér nagyon alacsonyan szállt. Persze nem lettem rosszul attól, hogy rohangáltam, de nem hánytam össze magam. Mindezek után persze jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon hogyan éltük ezt túl, de mi sem tudjuk, valaki figyelt, hogy ne basszuk be a fejünket a sziklába, ne fulladjunk meg, ne kapjunk infarktust a félelemtől, de még arra is figyeltek, hogy a telefonokat se basztuk bele a vízbe, sőt igazából a közelében nem voltunk a halálnak, vérnek, és fájdalomnak. Persze másnap a józan nézelődésnél Feri feltehetőleg ugyanott taknyolt el, ahol én 5 éve, de ezen a túrán nem vettem részt, részben azért mert már láttam, részben azért mert a Dév második mondata valami buzulás volt, amit hajnal fél hatkor még nem tudtam hová tenni, és inkább visszafeküdtem aludni. Ezen kívül strandoltunk, mászkáltunk, bár hét végére nekem már kezdett tele lenni a cipőm, fejben kicsit besokkaltam, szal kerestem a lehetőséget arra, hogy külön legyek, jó is volt utolsó este 2,5-3 órát egyedül fenn chillezni. Öregszem, ez van. Hazafele kicsit tovább tartott az út, dugók voltak, de végülis hazaértünk. Remélem jövőre folyt köv, bár néhány dolgot újra kell gondolni ezután, de az a legkevesebb.

Over and out

Delivery Boyz Round 2

Egyszer volt, hol nem volt, mitsubishi colt. Ilyen kezdés után nehéz lesz megfelelni a szintnek, de megpróbáljuk. Mint többetek tudja az én kedves Gerely barátom a mi mesébe illő cégünknél talált munkát, mint árufuvarozó kisiparos. Most mondjátok meg melyik kisgyereknek nem ez az álma? Ennek megfelelően már többször voltunk együtt szállítani, péniszünk összefo.. semmi. Tehát kiszállítani, voltunk ugye a zsidó jobbágynál szentgecin, a szárítógéppel, best ride ever, de leginkább kurvára megérte, akkor kivittünk egy hűtőt, az mondjuk alles super gut volt, és tegnap kaptuk a következő objectivet. Hűtő, az egyik beszállítónak, vigyük ki, munkaidőben (tehát free of charge) ami engem nem zavar, addig se ülök az irodában. Na most egy apró pici ténnyel én csak kinn szembesültem a 16. kerületben, ez egy kurva side-by-side hűtő (amerikai style kétajtós, jelentéktelen 120+ kilós dögök), ami mivel outlet (csomagsérült, szépséghibás stb) nem rendelkezett csomagolással. Mivel ez a cég tényleg mesebeli, így a szállító jármű is a lehető legjobb (nem) felépítménnyel bír: egy opel vivaro, rövid, de magas, és pont szarra se jó. A hűtő hosszában nem dőlt el, mert beleakadt a tetőbe, keresztbe éppen hogy eldönthető lett volna, de leért a lemez az alján és szétbasztuk volna, plusz hiába nem tartom magam egy olyan kurva gyenge gyereknek, de ha az a hűtő elakar borulni, akkor el is fog, szóval alig 20 perc logisztikázás után úgy gondoltuk felhívjuk Viktort, hogy ugyan már legyen oly kedves és ragadja meg valamely becses kollegánkat, és takarodjanak ki kurva gyorsan, vagy soha nem lesz kiszedve az a televert hűtő. A várakozás fél óráját fagylaltozással töltöttük, 300 ft volt egy gombóc, de az én rákóczi túrósom odabaszott bármit, megveszlek kilóra mint a rockets a barkleyt. Bocs, tolvaj vagyok AKPH.  Megjöttek, majd Viktor azonnal kezébe vette az irányítást amolyan Gru féle májtorn (KLIKK) jelleggel, és 10 percig próbálta azt a 32 kombinációt, amit amúgy mi már a Gerivel kipróbáltunk. Kétszer. Utána belátta, hogy ketten ezt nem lett volna egyszerű, főleg hogy egyikünk se A Hegy a trónok harcából, bár az simán bevitte volna a hóna alatt. Nagy nehezen leszenvedtük a kocsiról négyen, rá a molnárkocsira. Na most itt még van egy picinyke habocska, a házba vezető úton egy ember fér el max, mondanom se kell, hogy a hűtő valamivel nagyobb mint egy átlag ember, és két oldalt sövények. Remek, sövényekre rongyszőnyegek, hogy ne karistoljuk az eszközt, majd óvatosan húztuk a molnárkocsival, de még így is majdnem leborult, amit négyen még csak-csak megfogtunk, ketten viszont kétlem, hogy ment volna. Utána 3 lépcsőfok a bejárati ajtó, ahova úgy fért be, hogy a kisujjam már nem fért volna el a két oldalon, majd végre a helyére került. Kérdeztem Viktort, miután orrán száján ömlött az izzadság nála is, hogy ugye nem volt habi az, hogy kirángattuk. Merte volna azt mondani, hogy de, habi volt, már nem élne. Ketten akkor sikerült volna, ha van csomagolása, de akkor is max az autóról vettük volna le, azon a szűk helyen lett volna baj, meg halál, sikoly, és vér. De nem volt, case closed.

Over and out

Mr Jézuska

Na, mivel gyanúm beigazolódott a fácsés blogommal kapcsolatban, miszerint semmi értelme, így azt a három szart amit oda írtam átírom ide, csak hogy meglegyen, azt meg törlöm a picsába. Csak az írásokat rakom át, a sallang szövegeket nem, az alap storyt valamelyik korábbi itteni posztomba olvashatjátok. (válaszok meg a Geri gecis blogja ITT) Soha nem írtam ilyeneket korábban és ez mondjuk látszik is, de jól szórakoztam közben. 😀

#1 (eredetileg rövid négy sorosokból volt, csak nem tudok táblázatot csinálni itt, szal faszul nézett ki)

Geri te ratyi, bekapod a dákom, Nem lesz itt többet ákom-bákom
Ha az asztalodon ott Tint-a Kehely, Mártsad bele a tollad haver

Amit ma itt kapsz, nem teszed zsebre, Kacagva hugyozok majd a sebre,
Ahogy a Mercedesek elleptek, Lerajzollak és széttéplek

Meghúzom a hajad, és a szádba lepek, Mi a fasz van akkor ha néha tépek?
Ha felpofozlak, nevetek, Így nem felejted nevemet

Ha elveszem a Barbid akkor Bambinak adom Ne feledd el, a szemem rajtad tartom
Sírhatsz bazdmeg nem érdekel, nemadok pipát ha te kéred el

Takarodjál haza veresre, Mielőtt a pofádat tépem le,
Ott van melletted az a kibaszott tó, Tömjed már a pipát te buzi kis tahó

Ne gyere kápra mert elszaladok, Az Auchan mellett is elhaladok,
De ne gyere utánam mert ott a Micra, Ne bazd össze az Ignist újra

Najó ez kicsit övön aluli volt, De a gengszter verselés is csak egy sport,
Így azt remélem megérted, A bicepszed ma még nem mérted?

Asszem elsőre ennyi elég volt, Olyan vagy bazdmeg mint a Baumgartner Zsolt
A végére az agyam nagyon pörög, Várom a válaszod te kis köcsög!

#2 (mivel Geri az arcomra élvezett azzal, hogy előkapta a hiphop hallgatós gecis énjét, és olyan stílusban válaszolt a versikére, így én is próbáltam úgy írni)

Ez odabaszott, ajjmár, de ezt betudjuk annak, hogy te már,
Harmincezer éve a magyar hiphopot tolod, de nem baj, mert ez a háború forog,
Mint a ringlispíl, nem szégyen az, ha az ember sír,
Mint a kislányok, de a könnyek mögül meg kilátok
Azt hiszed olyan vagy mint a királyok, mindjárt behányok,
De felállok, és az égbe kiáltok, milyen királyok?
Inkább a gecim amit kirázok, te fosbomba
A diétámat szádra ne vedd te ostoba, inkább a tiramisud csússzon a torkodba,
Olyan lehetett ez neked, mint Dobóéknak Eger vár ostroma

Na, mi a fasz majomka, pislogsz, mint hal a kibaszott szatyorba,
Milyen veres a faszomba, káposztási gengszterek a farodba,
És majd csak figyelj, mint halról a pikkely,
Úgy pattog le rólam a szarod te sinter

Balettoztam, felvállalom, ahogy a vereséget is bevállalom,
És hallgatok, de te úgy eszed a fagyit, mint a balfaszok,
De ha már hollandok, egy zárást meg ide gányolok,
Mint Casillas a vébén, úgy fogsz te is csúszni a végén, hogy könyörüljek,
De az nem én vagyok, harcolok majd mint a farkasok
És mikor mar nem bírod, akkor majd felállva tapsolok.

#3 (just for fun)

Folytatom a rímekben írást, ezúttal félig Berta Peti barátomnak szól. Lehet, hogy szar, de én jól mulatok miközben írom ezeket, végsősoron nem érdekel, na de íme:

Na mivan miszter puerto rico, popsidba csúszik egy fekete dildo,
Tudom baszod hogy élvezed, az “e” betűn ott van az ékezet,
Add ide szépen a két kezed, agyadból az intelligencia elveszett,
A szervezet, úgy szétesett, ne edd meg az almát mert mérgezett,
Te úgy látszik nem érted a lényeget, hányszor kértelek,
Hogy ne vegyed a szádba a székleted, a torkodra rá lépkedek
Vagy mit tegyek? Elrévedek, és kérdezek, miközben téged méreget,
Egy albatrosz, majd jól farba tosz, hidd el bazdmeg az nagyon rossz,
De figyeljcsak haver, az ott kosz? Ja nem paszmek csak cigány vagy, széthullsz majd mint a kerékagy,
Kicsordulnak könnyeid, letörnek majd körmeid, de ne sírj bazdmeg, mert szájba váglak, gyere már haza mert nagyon várlak!
De hopp bazdmeg egy bazinga, ráakadtál a kurva horogra, jaj de goromba, gyere menjünk együtt Mordorba.

Petike anyuci szeme fénye,
Petike apukád kiherélne,
Petike állj a szikla peremére,
Petike tessék itt a révész bére,
De Petike inkább gyere haza, Gerinek nem áll fel a fasza, itt van velünk hápikacsa, ez a szöveg bazdmeg kurva laza.

Azért öcsém ez annyira kemény, de szerencsére még megvan a remény,
Hogy megtömjed azt a kurva pipát, utána meg gyorsan szedd ki a fikát,
Az orrodból, kibasználak téged egy Concordeból, de már nem járnak,
Vajazó késsel viszont megváglak, vagy megháglak, a döntés a tiéd,
Csak mond ki te veréb, hogy hiányzik a fejedből az összes kerék.
Mint a Geréb, ami majdnem gereblye, átvezetésből vizsgát tettem le, de nem jut semmi az eszembe,
De cseresznye, kukacok kerülnek a véredbe, a kurva életbe, ennek mi értelme? Ha valaki megkérdezne, az elképedne,
Ezek után miért hagynálak életbe? Bele röhögök a kurva képedbe, bazdmeg Te nekem ne, az a pár hét igazán eltelhetne, füstöt lehelne, együtt pipázni nem szerencse, esetleg nevetgélni is lehetne.

Petike kitágult az ánuszrózsád, ki peregnek belőle a kaki morzsák,
Petike ne vegyél fel miniszoknyát, inkább takarítsad a kurva konyhát,
Petike tényleg Hollandia? Hazajössz jobb kézzel baszlak orrba,
Petike lassan befejezem, a plüssmackód meg lefejezem.

Over and out

Delivery Boyz

Tegnapi nap beálltam Gerely mellé mint szállító inas némi plusz pénz reményében, munka után kivittünk két cuccot, egy szárítógépet ami jelentéktelen 66 kiló volt, és mint tudjuk az ilyen szarok tele vannak jobbnál jobb fogáspontokkal, így gyakorlatilag egy ember tudja mozgatni, úgy hogy közben tricepsz gyakorlatokat hajt vége vele, meg egy TV-t ami nem volt kihívás. A szárítógépet Szentendrére vittük, kétszer beszéltem a csávóval, mindig rinyált az ár miatt, persze végül el is basztuk a számlát, de az tök mindegy. Kiértünk, hát már eleve a ház bejáratának megtalálásával eltöltöttünk egy szempillanatnyi 20 percet, mert a kégli akkora volt hogy két utca között terült el. Kijön az arc, váltunk pár szót, majd kinyögi hogy a másikat UGYE elviszitek. Persze haver, csak 4-szer telefonáltál, ebből kétszer velem beszéltél, szerencsére szóltál is róla. Ohwait. Nem baj lásd kivel van dolgod, elhozzuk persze. Jó, akkor erre gyertek blabla, hát már eleve a bejárati ajtón is csak úgy fértünk be, hogy a Geri nagyon apró kis pénisze se fért volna el már a két szélen, majd a házban mondták hogy emeletre kell, jajdekurvajó. Mindegy, itt már úgy voltunk vele, hogy persze, legyünk jófejek, hátha esik valami kis alamizsna. Kérdezte az ember, hogy kicsomagoljuk-e, úgy jobb e felvinni nekünk, majd a sznob kurvára jaj de akkor kinn csomagolják ki. Jól esett volna szájba rúgni, de a csávó mondta, hogy legyen már tök mindegy, de hát hogy faforgács, meg a hungarogeci darabkái, végül meggyőzte a férfi hogy kussoljon inkább. Elindultunk felfele, természetesen ott is akkora hely volt, hogy egy kamionnal is meglehetett fordulni, feltéve ha az a kamion maximum 1:64-hez méretarányú. Mindegy felsakkoztuk, fenn megszólal a csaj: ez nem szép, na akkor már azt néztem melyik falat fejeljem át vagy kitépjem e a sipító gyereket a kezéből és azzal verjem össze, de jó kisfiú voltam. A fürdőszoba ajtó se a szélességéért kap szakmai díjat, de éppen befértünk vele, a másikkal meg éppen kifértünk, és akkor láttuk, hogy eleve egy kurva fal mögött van a mosógép meg a szárító is, akkor meg nem mindegy hogy a kurva anyádba néz ki? Mindegy, levittük a másikat, aminek az alján Gillette pengék voltak, tehát nem vágta a kezet szerencsére, a bal csuklóm se csúszott szét, és zsibbadt el az egész kézfejem a sok forgolódástól, mindegy papírozzunk. Hujjuj 4 ezres szállítási díj van rajta, pedig ingyenes szállítással volt hirdetve. Na, ha ott már tudom mi következik akkor lenyomtam volna a torkán a számlát, és megmondtam volna neki, hogy az a másik kurva gecis lófaszbaszó szárítógépnek az elszállítási díja, mivel nem vagyunk kötelesek elvinni, sőt ha futárszolgálat vitte volna, az lebaszta volna neki a kurva kapuba a másikat is, nem lett volna helyére rakás meg stb. Mindegy, telefonáltam párat, megoldottuk, kitöltöttük a garit, összeszedtük a szemetet, még a cipőnket is levettük mikor felmentünk a másikkal, tehát kibaszott angyalok voltunk. Kitaláljátok mennyi pénzt adott? A nulla felé konvergál, mit konvergál, pontosan nulla. Még egy pohár vízzel se kínált meg, miután 40 percet szoptunk ott, úgy hogy nem álltunk meg, orrunkon-szánkon ömlött a víz. Kedves gyerekek, ilyen egy igazi zsidó geci. Nem is az a fő bajom, hogy nem adott pénzt, hanem az elv, normális ember ha két jobbágy is vért hugyozik nála, hogy kilegyen cserélve a szájbakúrt szárítógépe, akkor legalább egy pohár vízzel megkínálja az embert, arról nem is beszélve hogy ha valaki 280 ezerért vesz ilyen fost, és ránézésre egy 120 millás házba ücsörög, akkor azért dobhatna valami csontot is. Mindegy, ennyi öröme legyen az életben, szívből remélem, hogy a gari lejárta után rájuk robban a picsába az a szar. Sebaj azért viszonylag termékeny nap volt a tegnapi ettől függetlenül is, az elhozott szárítógeciből meg megpróbálunk kiszedni valamennyi pénzt, vagy lelökjük a megyeriről a Dunába. Egyébként ha bárki ne adj isten bármi párhuzamot vélne felfedezni a valósággal ebben a posztban, akkor az direkt volt. Ezen kívül a másik TV-t ahova vittük, ott ismertem már a csajt, a Boss sógornője, na ők jófejek voltak, meg napközben is kivittünk egy TV-t azok is arcok voltak, úgyhogy 3-ból 2 win. 2 hét múlva ilyenkor meg már az autópályán robogunk a horvátoknál. Remélem a köv hetek is legalább ilyen sebességgel robognak tova mint ez, mert akkor nagyon király lesz.

Over and out

Bábel

Szurok. Ragyogás. Itt vagyok. Fekete. Ma sok telefont vettem fel, mivel nem volt más választásom, a telefonos kislányok nem voltak jelen az irodában, így rám és egy másik jobbágyra maradt eme nemes feladat,de nem volt ma igazán autista, csak kicsit autisták voltak, bár hozzátartozik, hogy ma jó kedvem volt valamiért, így azért könnyebb volt és viszonylag hamar el is ment, a köv 2,5 hét is telhetne így, aztán viszlát 1 hétre köcsög magyaria. A tegnap már kevésbé volt jó, elmentem ügyeket intézni, hát ezekbe a kurva hivatalokba nem viszik túlzásba a munkát, legalábbis ebbe a konkrétba nem nagyon őröltek a kerekek, 2,5 órát vártam egy 3 perces műveletre aztán még 45 percet egy 3,5 percesre, szóval remek volt, cserébe utána itthonról nyomtam a munkát, amit szeretek is meg nem is, nem csörög a kurva telefon, kuss van, üvölthet a zene ha olyanom van, pipázhatok közben, viszont kényelmetlenebb mint benn az “Irányítópultban”, mert a helyhiány miatt az egyik monitor itthon a fejem mellett van, ennyiből fos. Utána kimentem anyámhoz, ami egy jelentéktelen 1,5 óra még az új fancy metróval is, szóval volt időm faszságokon agyalni, mint például a szavak kialakulása, terjedése , például melyik buzi döntött arról régen, hogy melyik szavak a csúnyák, és melyek nem? Tehát ki a faszom találta ki azt, hogy a fasz vagy a kurva vagy a bazdmeg csúnya szó? Mert valaki kinevezte annak, majd szépen elterjedt, legalábbis gondolom, de milyen jogon jön valaki ahhoz, hogy kinevezzen szavakat, amiknek használata nem illendő? A másik a szavak kialakulása, oké, az internet korában azért az információ terjedése igen gyors, elég hamar szállóigévé válnak a különféle szlengek, stb, de pl anno ez hogy működött? Volt már egy szavunk mondjuk (csak hogy egy már említett szó legyen) a kurtizán, és akkor Kiss Jóska a Palánta utca 39.-ben kitalálta, hogy legyen a kurtizán megfelelője a prostituált, a kurva (jajdecsúnyaszó) meg fasztudja még mi, de és ezután mitörtént? Régen maximum az Ilonka néni meg a környező szomszédok hallották az újítást, amit utána max a boltig vittek el (bár eleve mi a fasznak beszélnének arról a boltosnak, hogy a Jóska beszívva lőve baszva mit üvöltözött a hátsó kertjében – mert bevolt szívva lőve baszva, és üvöltözött, ez teljesen hiteles információ, a hátsó kertben nem vagyok biztos, a történészek a mai napig töretlenül feszülnek egymásnak, hogy mi lehet az igazság: a verandán hangzottak el e szavak, vagy a hátsó kertben, esetleg kabát). Tehát ilyen magasröptű gondolatok közepette robogtam ki a halál faszára, olyan rég voltam arra, hogy a busz azóta más útvonalon megy, komplett házak tűntek el, és áthelyezték a végállomást is. Persze ez akár egyik napról a másikra is megtörténhetett volna, egyszerre, de ha így is volt akkor is kurva rég voltam anyunál, a város két végén lakunk, hétköznap nem nagyon van kedvem kimászni, főleg hogy lassabban érek be a melóba onnan mint itthonról, hétvégén meg örülök, hogy lyuk van a seggemen és egy ceruzát nem vagyok hajlandó arrébb rakni.

Hát körülbelül ennyi van mostanában, ezeken kívül tényleg kelek, dolgozom és vagy hazajövök, vagy züllök, tehát a szokásos. Ja meg nyomok valami diétát, Feri Update, az elnevezés az ötletgazda után történt, és nagyon szívesen mondanám, hogy rendületlenül csinálom 2-3 hete, de akkor nem mondanék teljesen igazat, az előző héten több baki is becsúszott, kis csoki, kis ez, kis az, egy egész Vienetta húzóra, de már visszatértem a kitaposott útra. Csaló nap, kuss. Amúgy annyira nem vészes, csak a múlthét így jött ki, bár már a fülemen jön ki a zöldség, a csirke, meg a kurva tojás. Mindegy, csinálom még, bár úgy lenne király ha mozognék is mellé, de a bringát generálozni kéne, és likviditási gondjaim akadnak (mint mindig:D) főleg így nyaralás előtt nem férnek bele ilyenek, mert nem igazán akarom számolgatni a pénzt ha már 5 év után lejutunk a kurva tengerhez. Most viszont befejezem, mert unom.

Over and out

Famili piktur (fiktív bullshit)

Gerellyel még az 1800-as években jöttünk össze, éppen operában voltam az akkori párommal, ő pedig a bejáratnál koldult. Mondanám, hogy szerelem volt első látásra, de nem, mert elsőre megrugdostam és leköptem, mondjuk aztán ez még sokszor bekövetkezett életünk során, de erről majd később. Miután véget ért az előadás, és mindenki özönlött ki az épületből, hirtelen elém ugrott, és letolta a gatyáját. Hát, nem fogom szépíteni, nagyon mütyüri a kukija. Kinevettem, belerúgtam, de akkor már tudtam, hogy együtt leszünk. Minden szép és jó is volt egészen addig míg a mocskos ribanc lányunk, Péter, meg nem született, ekkor ment tönkre az életünk. Az egész ott kezdődött, hogy fel se tűnt, hogy terhes vagyok (eleve nem gondoltam volna hogy az impotens apja meg tud termékenyíteni a mikroszkópikus pöcsével), egy kiadósabb délutáni kulázás közben jött világra az a kis geci, észre se vettem, csak fél óra múlva láttam mikor végeztem, megpiszkáltam a WC pumpával, de felkapaszkodott rá, és az arcomba ugrott, de lendületből falhoz kentem, majd a lábánál fogva szétcsapkodtam vele a földet, de ő csak kacagott. Utána még rengetegszer próbáltunk tőle megszabadulni a huszonX éve alatt, de mindig visszatért, volt hogy az északi sarkkörre dobtuk ki repülőből, de előbb hazaért mint mi. Szóval szívós kis gedva a gyerek, de az apja, Gerely nem bírta a terhet, ahogy megszületett Péter elkezdte főzni a kurva methamfetamint, amit boldogan használt is, aminek következtében teljesen beszámíthatatlan lett, és még az az aprócska pénisze is visszahúzódott a testébe, és soha többet nem került elő. SOHA. Ebből aztán rengeteg konfliktusunk volt, sokszor elvertem, leköptem, megaláztam, de ő semmit nem fogott fel belőle a drogfüggősége miatt, a munkahelyéről is kivágták, mondjuk az nem volt nagy érvágás a családnak, mert 34 ezer forintot keresett, szegény ostoba azt hitte végig, hogy tanár, közben az volt a feladata, hogy a WC-kben takarítsa a fekáliát, de ezt is rosszul csinálta, mert a meth miatt azt hitte csokikrém, és mindig lenyalogatta, ennek következtében mindig szarszagú volt a szája, részben emiatt is szakítottunk számtalanszor, bár utána valamiért mindig újra egymásra találtunk, de körülbelül 1-1,5 éve végleg vége lett, nem bírtam már, Fifikét is megölte, eltudjátok képzelni milyen ember az aki methbe mártogatott jutalomfalatot ad a kutyának, aki ettől először körbe-körbe rohangál, aztán 15 méter magasra ugrik háromszor majd a TGV-t is meghazudtoló sebességgel a falnak rohan. Gratulálok Geri. Azóta nem beszéltem vele, a gyereket is deportáltuk, most a handabanda hollandoknál árulja a testét gombokért, és ő is keményen drogfüggő lett, például egyszer Amsterdamban kapták rajta amint a vaginájába tuszkol egy biciklit. Aztán még egyet, és még egyet, miközben a segglukából ömlött a kula, erről van videó is a youtubeon. Geriről nem nagyon tudok semmit, utolsó infóm róla, hogy “férfi” létére teherbe esett, keményen használja még a szert is, ha jól tudom akkor edzeni is jár, hogy kompenzálja pöttöm kis péniszét. Tehát ez lenne a kicsiny családunk története, mostanra szétszéledtünk, de nem is baj. Azért tudjátok ti mocskos cigányok, hogy a szívem mélyén szeretlek titeket, amennyire az emberi szövet szeretheti az antimon-pentafluorid hidrogén-fluoridos oldatát.

Over and out

Számting evriting náting

Nos, az elmúlt két poszt kinda sad volt, így most kaptok egyet, ami nem szomorú. Vidám se lesz feltétlenül, mert csak leírom mi a faszt csináltam, gondolom mindenki tűkön ült, hogy vajon Bubu maci mit csinált a hétvége első felében. Nem sokat, a péntek este zülléssel telt, igaz igen rövid volt, eleve későn is kezdődött, plusz elég hamar beköszöntött az álommanó. Annyiból nem bántam, hogy ma viszonylag korán kellett kelni, mert mentünk gokartozni, plusz én is eléggé megfáradtam. Hát a gokart az nálunk visszatérő elem, mondjuk tavaly asszem nem voltunk, de azért ha tehetjük elmegyünk (mogyoród, hungarokart, ha érdekel bárkit is, 12k a napijegy, ami 13-20 óra között korlátlan gokartozás, nyilván akkor ha szabad a pálya, ergo lehetnek lyukak ha jön pár jobbágy 1-2-3 menetre, de nem gond, mert azért ha 7 órát folyamatosan lehetne menni, a második után zokogva hívnám anyut, viszonylag megterhelő, szervótlan slickeket forgatni órákig, főleg, hogy nem minden nap megyünk), és a mai az egyik legjobb volt eddig, nagyon sokat tudtunk menni, bőven megérte a napi, plusz volt egy kis meglepi is estefele. Voltak nagy csaták, egész jó időket futottunk, pedig át is lett építve a nyomvonal, és ugye két évet kihagytunk, de így is 4-5-6 másodpercekkel jobbakat futottunk mint a random betérő emberek, igaz amikor olyanok jöttek akik szoktak járni, akkor ott kicsit jobb idők voltak, de én elégedett vagyok, viszont egyre inkább látszik, hogy nem takarózhatok a mázsámmal, mert közel mázsás emberek is elkentek 3 tizedekkel, de meglepően egybe voltunk most, 8-an 7-8 tizeden belül voltunk, ami verseny alatt elég jó dolgokat hoz. A meglepi az egy kis eső. Ez a pálya egy hangárból, és egy kinti részből áll, a kinti részre rátud esni az eső, de ez elég evidens, nem is értem miért említettem meg (az egész posztot nem értem). Na és amikor az egyik körben érzed, hogy szemerkél, semmi gond, kicsit jobban csúszik, de ennyi, viszont a legközelebbi körben mikor kimész annyit látsz, hogy tizenhatezerkilencszázöt köbméter eső esik tizedmásodpercenként bele az EGYIK szemedbe. A következő életkép, a benti részről kiértek, vonatoztok 3-4-en, és csak annyit látsz, hogy az első kettő úgy megy bele a gumifalba koppig eltekert kormánnyal mint a szar (nagyon sokat gondolkodtam, mit is írjak ide, de csak ennyire futotta), akkor elgondolkozol, hogy lehet vizesebb már a pálya, és ekkor kiérsz te is, és itt bekövetkezik a fenn ecsetelt tizenhatezerkilencszázöt köbméter esővíznek az EGYIK szemedbe jutása, és te is elindulsz a falba. Nem, amúgy én nem indultam el, mert elvettem a gázt, kiszálltam a gokartból, a hátamra kaptam, és pónivá változtam. De már elmúlt. Szóval le is zárták, csak a belső pálya maradt, viszont innentől DK (drift king, uknow) volt mindenki, hideg, enyhén vizes gumival, úgy, hogy a megnyitott pályarészt még az 1800-as évekből származó por fedi, egy olyan háromésféltonna nyárfa terméssel karöltve ezt nem volt nehéz kivitelezni. Ebben a menetben a következő életképek: kétszer is keresztbe állt valaki a célegyenesben (!), egyszer úgy, hogy még 3-an leutánozták, én meg már csak annyit láttam mikor padlóval kilinccsel előre érkezem, hogy 4en veszettül integetnek a szélrózsa minden irányába állva. Pár körrel később valaki annyira beleállt a gumifalba, hogy azt a válláról hámozták le (hatásvadász túlzás? lehet. de lehet, hogy nem), szóval egészen vicces volt az utolsó 3 menet, én ott már csak arra mentem, hogy keresztbe menjek mindenhol (rettenetes 7 LE-t kellett fékentartani). Szóval fasza volt. Gondolom kurvára örültök, hogy ezt a remek történetet elolvastátok, nem kell megköszönni, de ajándékokat elfogadok.

Over and out

Kutya, cica, mérési hiba.

Hát múltkor viszonylag rövidre fogtam drága pajtim memoját, de persze ennél sokkal-sokkal többet tudtam volna róla írni. Ugye említettem, hogy Dani kapitány, és BASZÓ Marcipán világi jó haverok voltak, remélem megtalálták egymást, és ott folytatják ahol anno abbahagyták. Az egész még akkor kezdődött amikor Marcipán alig volt nagyobb, mint egy erőteljes hapci utáni meglepetés takony az orcán, hazakerült, Dániel persze örült neki mint az állat, ugrált, szanaszét volt, de a cica persze megijedt tőle, fújt rá, meg elbújt, és itt volt egy dolog ami igazából tökéletesen jellemzi a Danit: megfogta a teniszlabdáját, lerakta és odagurította a cicának orral, majd lefeküdt és várt. Kb innentől tökéletes volt az összhang, ment a birkó éjjel-nappal, a macskát se kellett félteni, a sziámi cicák nem a békés természetükről híresek, ennek megfelelően egymásra találtak, a Dani adta a sallert pacsi gyanánt, vagy épp a macskával törölte fel a lakást, de a cicó meg az első adandó alkalommal elkezdte tépni, cibálni a kutyát. Érdekes, mert imádták egymást, de soha nem aludtak együtt pl, mindig csak a vadulás résznél találtak egymásra, de legalább lekötötték magukat, amíg egyedül voltak. Nyilván voltak kommunikációs hibák, mivel a kutya ugat, a macska nyávog (szívesen), viszont a dorombolásra tökéletesen illik a kutya morgása, szóval nem egyszer volt, hogy a macska dorombolt mintha kötelező lenne, amire a válasz az volt, hogy a kutya meg halkan morgott. Nagyon király páros volt, nekem nyilván a Dani volt a minden, de a cicát is imádtam, akkor is a szívem csücske marad ha nem én éltem vele, pofázós agresszív vadállat, akinek az volt a játék, hogy az életedre tört, és menekülés közben átakarta harapni az achillesed. Hozzáteszem nem mindig magától ment fel benne a pumpa, természetesen volt, hogy aktívan részt vettem a folyamat gyorsításában, utána pedig úgy néztem ki, mint aki vagdossa magát.

Nagyon féltem, hogy teljesen kileszek, ha kutyát látok elbőgöm magam, de meglepően jól viselem, bár a retrievereknél azért törik bennem valami. A jól jelenesetben a kurva szar szinonimája, de én ennél rosszabbra számítottam. Némileg enyhít a fájdalmon, hogy tudom, hogy helyesen döntöttem (ünk), látszott rajta, hogy elege van, és magára a döntés meghozatalára az utolsó két év alatti szarok miatt felkészültem, inkább a hiánya amire nem lehet. Ezt csak azok értik, akik együtt éltek állattal tizen évekig. Annyi apróság vált semmivé egyik napról a másikra, hogy ezt feldolgozni idő lesz, a mai napig (oké, még csak kicsivel több mint 1 hetes a seb) ha nem vagyok itthon be-be ugrik, hogy mikorra kéne hazaérnem, hogy letudjam vinni, vagy ha itthon vagyok sokszor azt érzem, hogy csak a másik szobában van, aztán mikor kimegyek és odanézek a helyekre ahol aludt akkor mellbekúr az, hogy nincs. Fura, és egyben kurva szar, de neki már nem fáj, remélem tényleg, hogy van tovább, és végre megint a lüke agyához méltóan tud létezni valahol.

Sorry, de ezeket ki kell írnom magamból, mert megkönnyebbülök tőle, nem a legvidámabb téma, de muszáj, különben felrobbannék, plusz a közlésben is segít, nem kell mindenkinek ecsetelnem küszködve azzal, hogy el ne bőgjem magam, itt legalább bőghetek, senki nem látja. Nem tudom szavakba önteni mennyire hiányzik, de ez már csak egy ilyen geci játék, mindenkinek lefő az a bizonyos kávé valamikor, hálásnak kell lenni azért az időért amíg részei voltak az életünknek és úgyse feledjük őket sose. “Távol vagy tőlem, és mégis közel, számomra Te örökké létezel, Te ott fenn úgy itt lenn, utánad csak a csend…”

Over and out