Roadtrip no. 2millió31-2-3

Te leszel a párom. JJÁÉÁÁÁÁÁJ DEJÓÓÓÓ LESZ NEKTEK GYEREKEEEEK, elmesélek egy történetet, de csak ha nem kabát van a vállfán, hanem dinnyefából faragott patanyomatos káptalan kukorica. Esetleg meggymag. Tehát. Teháttal nem kezdünk mondatot. Énhát? Tihát? Mihát? Őhát? Őkhát? Omájgáá, kiáltasz fel, joggal, hisz az eddigi karakterek összefüggéstelen láncolatot mutatnak. Nincsenek összefüggésben. Csak láncolatban. Kezdek sok lenni? Nagyon helyes, thats was the multilanguage cél.

No, jöjjön a történet, mert már remegtek, ide látom, hallom, érzem, érzékelem. Volt egyszer egy kék kicsi kocsi, Suzuki. Juuj gyerekeeek, az a kisautó, nagyon hűséges eszköz, bekebelezi a testünk, melegen tart a hidegben és itt jönne, hogy hűvösen tart a melegben, de ez nem igaz, mert a légkondicionáló berendezés kimaradt az extralista pipálgatása során. Jó, a fordulatszámmérő is, de az a gyengék műszere, az igazi férfiak hang alapján mondják meg, hogy mikor kell szúrni a haragos hármast. Békés hármas nincs. Cserébe viszont van Hármashatár-hegy. Bizony, szívesen. Most, hogy ez a rendkívül értékes információ a birtokotokba jutott, általam, folytassuk is a történetet, és örülnék ha többet nem zavarnátok meg a buta bekiabálásokkal, tudjátok, viselkedés fucking kultúra. Tehát (már megint..) adott ez a pici autó, amivel már felfaltunk sok-sok km-ert, több helyen szőnyegszerűen feltekertük vele az aszfaltot, az 50 LE nem játék. Hanem teljesítmény adat. Haha, hehe. Valamelyik nap, azt hiszem, hogy azon a napon amikor mindez megtörtént, beültünk a kisautóba Zsuzsival, mint már tettük oly sokszor korábban, azzal a céllal, hogy meglátogatjuk Soltvadkertet. Múltkor az én gyerekkorom egyik szeletét látogattuk meg, most az Övét. 🙂 A terv az volt, hogy lemegyünk, betolunk arcba némi fagylaltot, utána meglátogatjuk a helyi tavacskát, majd átmegyünk Kiskunmajsára a thermál strandra áztatni testünk minden négyzetmilliméterét. Meg is indultunk, elég korán, hogy miénk legyen az egész nap, lefele úton némi tankolással egybekötött motorolajrátöltésen kívül sok minden nem történt, különösebb fennakadás nélkül megérkeztünk a cukrászdához, verőfényes napsütésben, békében, szeretetben. És ruhában, ez nagyon fontos! Miután betermeltük a fagylalt adagunk meglátogattuk a tavat, egészen pofás volt, kis ligetes rész után homokos part, és egy egészen szép méretű tó tárult szemünk elé, bár az első dolog amit kiszúrtunk egy halacska volt a parton. Jogos a múltidő, mert bár szerkezetét tekintve még hal volt, de már nem volt benne élet. Illetve ez hazugság, mert amik rágták a nem élő testét azok éltek, tehát valamiféle élet biztos volt még benne. Fájok magamnak is, dont fosni. Lőttünk pár sztárfotót, picit sétáltunk a partján, beszélgettünk, nevetgéltünk (igen, bekentük magunka jó alaposan nevet-géllel, haha.. ha. ) oszt fogtuk magunkat és visszaültünk a kék kicsi kocsi Suzukiba. Juuuuj, de aranyos még mindig az a kisautó GYEREKEEEEEK. Mondtam már, hogy kék? És hogy kicsi, azt is? IGEN?! Elég. Már korábban kinéztük, hogy milyen popi áztatási lehetőségek sorozata elérhető a Soltwildgarden környékén, Kiskunmajsa Jonathermált néztük ki. Majsa, nem Halas, ez a történet folytatása szempontjából rendkívül fontos! Természetesen indulás előtt nem néztem meg a fürdő oldalát, hogy hova is kell menni. Waze elő, elkezdem írni, hogy Kiskunhalas (igen, tudom, nem lesz jó), fel is dobja a térképet, ráböktem a thermálfürdő címére (igen, szerencsére van Halason is egy thermál) és megindultunk, egészen szép kis település, meg is érkeztünk a címre, de gyanús volt, hogy “én pónit kértem ez mi a faszom” szituációba keveredtünk, mert nem Jona volt kiírva. Na mondom Waze, help me, elkezdem írni, hogy Kiskunhalas Jona, nem dob rá semmit, itt már-már elemi erővel kezdett tépni a gyanú, hogy valami porszem került az amúgy rendkívül jó állapotban lévő precíziós gépezetbe. Jonathermál oldalára fel, kapcsolat lapra át, cím: Kiskunmajsa. Áhá, megvan a hiba. Wazebe a most már korrekt cím betáplál, 24 km, semmi gond, látunk egy kis világot, lets go, egyáltalán nem bántam, hogy kerültünk egy kicsit, tök jó volt autókázni. Pikkpakk átértünk, meg is lett a hely, leparkoltuk a kisautót, oszt go. Egészen korrekt létesítmény, bár nem egy aquaworld, de teljesen jó volt a “fürdő szezon” megnyitására. Volt nekik meleg, nagyon meleg, és kurva meleg vizes medencéjük, volt kinti rész, teljesen megvolt a nyári strandfeeling. Meg akartuk pezsegtetni a testünk a pezsegtetőbe, de foglalt volt mikor odaértünk, viszont itt is váltogatják a programokat, hol ez, hol az megy, úgyhogy miután a pezsgés abba maradt hódító módjára elfoglaltuk a pozíciót, és vártunk. Aztán vártunk még egy kicsit. És aztán még egy icipicit. Azt hiszem 45 perc alatt ment körbe a programvonat, de addig is elpancsiztunk, jó volt kicsit áztatni magunkat, és teljesen megérte a pezsgés megvárása, tök jól esett mindkettőnknek. Hullámmedencézni is akartunk, de egyrészt az nem meleg vizes volt, másrészt jóval arrébb volt mint a meleg vizes kinti medence, és azt csak óránként rángatták meg, úgyhogy az kimaradt végül, next time. Levezetésnek még beültünk (illetve be inkább csak én ültem) egy papíron 38 fokos gyógymedencébe. Hát, a valóság az volt, hogy már-már omlósra főtt a húsom mire elég volt (10 percet se bírtam :D), erős a gyanúm, hogy az a 38 inkább 40 fölötti értéket jelentett, biztos valami Majsai kódolás. Kb 2 óra után elkezdett elhatalmasodni az éhség érzet, és nagyjából ki is maxoltuk a helyet, első pancsira ennyi elég volt, úgyhogy el is hagytuk a létesítményt, hogy visszaüljünk a kisautóba és immáron hazafele vegyük az irányt. Bár csak 2 órát voltunk, de így is megvolt az egész napos strandolás utáni kiszívott érzés, kicsit kómásan tettük meg a hazafele vezető, amúgy eseménytelen utat. A kisautóval. Mondtam már mennyire aranyos?

BTW kicsit túl sok L’art pour L’art volt mostanában, Ede Bede bácsi szelleme lehet, hogy néhány pontján megjelent a posztnak. De csak lehet, nem biztos, viszont ami biztos, az már nem lehet. Igazam van? Nem? DE.

Over and out

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.