Balaton. VILÁGOS?!

Vagy sötét? Esetleg sajt? Ból van a Hold. Sajnálom. Az egész ott kezdődött, hogy 10 nappal ezelőtt volt némi fennforgás nyitás szempontjából a cégnél, és ki kellett menjek Gödöllőre kulcsért, viszont nem volt pályamatricám amivel ezt gyorsan meg lehetett volna ugrani, úgyhogy “kaptam” és bár én éves megyeit kértem, drága kollegám nem volt a helyzet magaslatán, úgyhogy megajándékozott egy 10 napos országossal.. Kösz haver. Utólag nézte, hogy 1500 forinttal lett volna hosszabb a megyei, és hogy érdemes lett volna azt venni. Hát igen barátom, nem véletlenül mondtam. Na mindegy, ha ez a baki nincs, akkor sanszos, hogy a tegnap se úgy alakul ahogy, úgyhogy végeredményben hálás vagyok érte. Ezen felbuzdulva, főleg hogy máig érvényes, fejembe vettem, hogy lehetne egyet autózni. Szerencsére Paula ( 🙂 ) partner volt egy jó kis tekergésre, amit először Tihanyra terveztünk, csak aztán az autópályáról lehajtva felhívta a figyelmem, hogy nincs oly messze Balatonvilágos, ahova már rég le akartam jutni. Hogy miért? Van ott egy sátortábor, ahol ha 10-szer nem voltam gyerekkoromba nyaranta 1-1 hetet, akkor egyszer sem, még általános iskola előtt is voltam édesanyámék révén, aztán a 6 év áltsuli alatt minden évben, és még 2-3-szor utána is, ifi féleként. 15+ éve nem jártam arra, és már sokszor elgondolkodtam, hogy jó lenne egyet nosztalgiázni, mert sok szép emlék kötődött ehhez a helyhez, de lusta gyermek lévén nem vonatoztam le csak ezért, viszont autóval azért egy fokkal jobb a helyzet, kiváltképp, hogy imádok vezetni. Autót. Áramot annyira nem. Huh, ez nekem is fájt, sowwy. Tehát beértünk Világosra, emlékezetből próbáltam megtalálni a helyet, ami így tizenx év távlatából tartogatott némi kihívást, bár egy ideig egész frankón elnavigáltam, 1 kereszteződésnél mentem el borér, na mondom akkor google, help me. Szerencsére a neten a létezéséről se nagyon találtam információt, féltem is kicsit, hogy már csak a porhüvelyét találnánk meg, de végülis műhold kép alapján nagyjából behatároltam a területet. Mentünk mendegéltünk, egyre kevésbé bíztam abban, hogy meglesz, mert nem volt túl ismerős az út utolsó szakasza, de egyszer csak feltűnt a kerítés sarka. Nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz ez rám, de nagyon flash volt kiszállni, és látni a kissé fakó, egymás mellett sorakozó sátrakat, fenn az út mellett a játszóteret, a bejárattal szemben az “őrbódét” ahova éjszakai ügyeletet szerveztek tanáraink, csak a hecc kedvéért, óránként váltásban, imádtam. Teljesen megállt az idő arra fele, minden olyan volt mint mikor utoljára ott voltam, talán a főépület volt megsimogatva kicsit, de amúgy állagmegóvásra nem sok pengőt költöttek, de nekem így volt meg igazán a bája. Még az utca másik oldalán a kertesház aljában üzemelő ABC is működött, bár lehet csak a táblája maradt kinn. Kicsit körbesétáltunk a környéken, ott se sok változás volt, maximum annyi tűnt fel, hogy gyerekként a partra vezető út örökkévalóságnak tűnt, leginkább visszafele az emelkedőn, de mai fejjel egy nagyobb turhás csulányinak tűnt az a távolság. Miután körbejártuk elmentünk kicsit arrébb, mert volt egy igen szép magaslati pont, ahonnan minden évben megnéztük a naplementét egyik este, és hát ott állva teljesen elöntöttek az emlékek. Nagyon intenzív volt, megmondom őszintén nem is számítottam erre, elképzelhető, hogy némi könnypára is elborította a szemeim, bár ez azért nem csak ennek volt betudható. 🙂

Szépen elkezdett ránk sötétedni, megindultunk, amúgy is szerettünk volna visszaérni relatíve korán, olyan kilenc órát lőttünk be, 23:30-ra sikerült is megugrani a visszatérést. 😀 Maga az odavezető, és a hazaút is tök király volt, ömlő esőben a pályán még nem nagyon vezettem, szerintem mióta megvan a jogsim most volt először szükségszerű a leggyorsabb ablaktörlő fokozat, hazafele a sötétben voltak olyan szakaszok, ahol állt a víz az úton, miközben vízszintesen ömlött az eső, még a 70 is soknak tűnt, pedig Marosi Fittipaldi vagyok. Visszafele direkt nem pályán jöttünk, amikor is egyszer csak furcsa fehér fényeket láttam meg az egyik kanyarban, mondom mi a picsa, 3-4 méter magasan voltak, fényszórónak tűntek, de ahhoz brutál magasan volt mind, nem is láttam mást csak a fénypöttyöket, aztán kicsit közelebb érvén kirajzolódott egy baszott nagy dömper szerű akármi, elég para volt ahogy elvonult mellettem, utána néztük a tükörben, hogy úgy volt kialakítva a nyomtáv, meg a magassága, hogy átfért alatta egy autó. 😀 Képen már láttam ilyet, esőben-sötétben szembesávban azért más volt, megállt bennünk a kaki egy pillanatra. Egy idő után eseménytelenül teltek a km-erek, illetve hazudok, de nem kötök több mindent az orrotokra. De sálat igen, pamutból. Omájgááá… Sajnálom, vol. 1629. Hagyok itt két képet a végén, why not alapon, a jobbos készült tegnap, a másik 25 éve. Vagy fordítva? Muhaha. Amin pöti csabi van, az a szakállas hajléktalanos képen látható fehér épület előtti “gang” korlátja. Szívesen a cool storyt!

Over and out

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.