PMJ in da háúz

Hello, szia, szevasz, van nálatok tapasz? No, miért is nyitottam egy új posztot ebben a poros, kissé foghíjas blogban? Hát hogy betűket, betűkből álló szavakat, szavakból álló szószerkezeteket, mondatokat vessek képernyőre. Szívesen, captain obvious strikes again. Tegnapelőtt cicus írt nekem, hogy nem fogom elhinni milyen híre van, szervált az albán alvilági kapcsolataitól jegyeket a Postmodern Jukebox formáció budapesti koncertjére. Felhúztam a szemöldököm, hogy azok meg kik, úgyhogy gyorsan szóltam testvéremnek, googlenek és kisbarátjának, dzsatubinak, hogy show me what you got mofo. Vintage, akusztik covereket csinálnak különböző slágerekre, és mikor megnéztem be is villant, hogy mintha szólt volna már ez a banda a Suzuki mindent elsöprő hangrendszeréből (haha) amikor cukikám volt a DJ. Bár, ha jobban belegondolok, mindig Ő a zenei szerkesztő. Bújtatott rímkirály, MIVAAN NEGATÍV?! Hopsza, kicsit elkalandoztam. Éreztem rajta a lelkesedést, úgyhogy függetlenül attól, hogy magamtól nem nagyon szoktam ilyesmi stílust hallgatni, át akartam vele élni, meg amúgy is kurva régen mozdultam ki ilyen irányba. Egész pontosan ezen kívül 2 koncerten voltam, nem veszem ide a pakolós-hangosítós bandákat, csak a pure koncert élményt. Volt ZZ Top (őket se hallgattam, és azóta se hallgatom, de free volt, why not), Die Antwoord (ez is nyert jegy, mindkettőt Terdik Lacika barátomnak köszönhetem, és köszönöm Endre ezúton is!), hát ők mondjuk kurva jó bulit csaptak, és őket hallgattam is akkoriban, azóta is néha előkerülnek. Nem csípem annyira a tömeget (kivéve ha iszom, sokat, de ilyen SOHA nem történt még, tényleg), ezért se voltam soha nagy koncertre járós, de szivivel már beszéltük egy ideje, hogy nem volna rossz egy ilyen irányú programot is összehozni, és tudtam, hogy őket nagyon-nagyon szereti, úgyhogy már csak ezért is szerettem volna vele elmenni. Meg hát ingyen volt, bár néhány kecskét rituálisan fel kellett áldozni érte. Najó, nem is, eleve csak telkebulátai kecskék voltak kéznél, azokról pedig tudott, hogy alkalmatlanok rituális feláldozásra, mert magukba szívják a tűz energiáját, amivel aztán később galaxisokat pusztítanak el, helyükre pedig kecskeszart… öö.. szarnak? Kezd kiakadni a butaság counter? Maybe.

Tegnap este nyolckor volt a konci, a Papp Laci dühöngőben, egy ideig gondolkoztam rajta, hogy kisautóval menjünk-e, de azért fostam egy kicsit, hogy megszámlálhatatlan agyfaszt kapok, nem tudtam mekkora tömeggel és ezzel kézen fonva járó közlekedési fennakadással számolhatok. Béb nyugtatott, hogy ha lesz is, kit érdekel, meg hát nekem is jobban húzott a kocsihoz a szívem, hisz azzal ideális esetben 20 perc alatt megugorható a távolság, a bkv meg eleve pöpöpö, úgyhogy kisautó it is.  Most számítanátok valami hisztivel egybekötött humorbonbonra a kialakult szituációkkal kapcsolatban, de el kell keserítselek titeket, kibaszott flawless volt mind az oda jutás, mind a végén az oszlás része. A koncert meg felülmúlta a várakozásaim, eleve nagyon jól szólt, volt egy néger csajé akinek olyan erő volt a hangjába, hogy dzsízász (uralta a színpadot minden tekintetben) és tetszett ahogy felépítették a műsort, humorbonbonokkal kötötték át a számokat, és látszott rajtuk, hogy kurvára élvezik ők is az egészet. Nagyon fasza volt, így utólag bánó lett volna ha kihagyjuk, mert egy kósza gondolat erejéig cukiba is felmerült, hogy akarjuk-e ezt, de milyen jól döntöttünk, hogy végül akartuk! No, szerintem mára ennyi kedves naplóm, majd írok. Valamikor. Talán.

Over and out

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.