PEPCO, a Tesco gazdaságos IKEA

Holá. Rég jártam már az internetnek eme eldugott, poros kis szegletében. Illetve hazudok, mert járni jártam, csak Ti abból nem érzékeltetek semmit. No de vágjunk is bele, mert már rég volt, hogy keményebben megbotránkoztam volna bármilyen boltban. Na jó, itt némi sarkítás felfedezhető, mert a SPAR folyamatosan az idegeimen táncol, nem sikerült még egy olyanba se bemennem, ahol ne egy kassza működött volna ötezer emberre. Vagy kettő harmincmillióra. Elég.

Tegnap cicc volt oly drága, hogy az én munkahelyem közelébe utazott miután végzett, szegényt nem irigylem, mert az 5-ös busz teljes hosszának minimum a felét végig élvezhette hatvanad magával, biztos fenomenális élményekkel gazdagodott a jelentéktelen 50 perces utazás közben. Sajnálom bébi! 🙁 Úgyhogy munka végeztével bepattantam a Swift WRC-be, szabadjára engedtem mind az ötven teljes lóerejét és a rákospatak utcánál elraboltam életem szerelmét, majd megindultunk első célunk felé, ami nem volt más mint a festői Pólus center. Be kellett szereznünk pár dolgot, úgyhogy megérkezésünk után elkezdtük szépen a folyamatot, első megállónk a PEPCO volt. Szerintem még sose jártam ott, teljesen új élményekkel gazdagított, vettünk krumplinyomót, meg edényfogó kesztyűt (olcsó volt, cserébe van 5,5 másodperced a forró edényt kikapni mielőtt beleintegrálódik az anyag a bőrödbe – némi hatásvadász túlzás, lehet van 7 másodperced is elvégezni ezt a műveletet), meg még néhány bizbaszt, majd a kassza felé vettük az irányt. 1 kasszás néni csapatta az ipart, de volt valami technikai malőr, úgyhogy 3 percig csengetett a pult alól (ami egyébként olyan volt, mint egy rendőrségre bekötött riasztó, már vártam a helikoptert és az ablakon rám rontó TEK-es embereket, de ez még mindig jobb, mintha egy kék tréningruhás, mercis fazont küldtek volna – haha), eddigre a sor már bekígyózott a sorok közé (wunderbar mondat). Miután negyvenkettedjére csengetett megjelent egy kolegina, a sietség legkisebb jelét sem mutatva, jó, hogy nem hason kúszva jött ki, az se lett volna kevésbé kellemetlen (itt kezdett el igazán forrni az agyvíz :D), majd odaállt a gép mellé, hogy immáron ketten vakarják a fejüket, hogy mi is lehet a baj. Minekáltal ketten nem jutottak semmire, még kijött két csaj, hogy négyen nézzenek egymásra okosan, persze eközben senki nem állt be a másik kettő, üresen álló kassza egyikére, hogy ne álljanak ott a vásárlók már tizedik perce, mint az ételosztásnál. Cseperedő agyfasz. Kis idő elteltével megjelent még egy kislány, aki beállt az üres kasszára, és elkezdte a kiszolgálást, de mint egy lassított felvétel.. 5-6 kisruhát legalább 5 perc volt mire lecsipogtatott, bár nem segített a folyamat gyorsításában, hogy az első két perc azzal telt, hogy kérdezte a korábban faszra futott kolegináját, hogy mi történt. Egyébként ha a személyzet teljes inkompetenciája és beleszaromsága nem kúrt volna fel eléggé, volt egy faszi, akit az előbb említett második kasszás szolgált ki, és aki egy pillanatra nem vette el a telefont a fülétől, sőt, amikor kérdeztek tőle totál ignore-t tolt a csaj arcába, majd nagyon flegmán ketté hajtva a pultra helyezte a húszezrest, maga elé. Na, az ilyeneknek adtam vissza úgy a moziban, hogy a visszajárót én is magam elé raktam. Büdös paraszt, nyilván ne dobja el a telefont ha sorra kerül, de azért némi kommunikáció férjen már bele a torkon szarás helyett az eladóval. Én nem tudom hogy csinálja, de cukikámat átjárta a zen végig, igaz, a legvégére már ő is kérdőn tekintett mindenfelé, de ezt betudjuk annak, hogy ő néhány száz fokkal türelmesebb embertársainkkal. Nálam mondjuk nem nehéz türelmesebbnek lenni, de azért ticetl! <3

Utána jött egy gyors DM és gyógyszertár, ezek mint az álom úgy elszaladtak. Aki vágja a Pólust, tudja, hogy kb 2millió31 arab-török-akármilyen telefonos van, az egyik mellett elhaladva eszembe jutott, hogy akartunk üvegfóliát tetetni szivi telefonjára, úgyhogy becsattogtam az emberhez, hogy yo madafaka, Huawei P8-ra van e üvegfóliátok? Van persze, mondom akkor do it mofo, odaadom, előveszi a fóliát, nézegeti, rárakja, majd megszólal, hogy ez tuti P8, nem P8 Lite? Bennem megállt az ütő, hogy vajon tényleg ennyire fogyatékos vagyok? Bébi meg felhúzott szemöldökkel nézett rám, hogy LÁÁÁJT?! Kicsit “én pónit kértem, ez mi a faszom?” jellege volt. :DD Just kiddin’. Hát mondom úgy látszik én már semmit nem tudok, közben az ember elővett egy Lite-ra való fóliát, majd megrökönyödve fogadta, hogy az se jó. Meg akarta nézni a beállításokba a modell számot, eleve már itt elhasalt a férfi, mert nem találta a beállításokat.. Androidon.. Telefonguru vagy bástya. Meglett, de ott csak a modellszámot írta, ami nem így nézett ki, hogy Huawei P8, úgyhogy az ember mondta is, hogy nem találja. Na mondom várjál haverom, google, beírom a modellszámot és mit ad isten, Huawei P8… Mutatom neki, hogy testvérem, ez mégiscsak az amit én mondtam, erre ő, hogy ez nem az, és hogy buktam 2 ezer forintot… Igen, a saját fogyatékod miatt, de ezt már nem mondtuk, csak eljöttünk egy hang nélkül. Legalább szépen letörölte a kijelzőt. Képes volt megkérdőjelezni végeláthatatlan tudásom. Hátra kéne lépnie egyet, oscar bácsi nem gyün. Természetesen egy másik telefonoshoz is bementem, és kurva érdekes, ő fel tudta rakni a P8-ra a P8-ra való fóliát nettó 2 perc alatt.. Keksz. Miután ezt letudtuk már csak a cicakaja kellett, meg nekünk még valami ehető estére, de ezek már eseménytelenül lezajlottak. Úgyhogy ennyi. Mennyi?

Over and out

2 Responses to PEPCO, a Tesco gazdaságos IKEA

Hozzászólás a(z) Horvath Erzsébet bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.