EÜBKK

* knock-knock
– Who’s there?
– Sajnálni, nem beszélni inglész 🙁

Nem tudom ez mi volt, bocs. Szóval a múltkori firkálmányba említettem, hogy az egészségügyi alapismeretek elsajátítása majd a megszerzett tudás visszaadása még hátra van a jogosítvány megszerzéséhez vezető rögös úton. Najó, talán annyira nem is volt rögös vagy ha igen, akkor nem nekem, mert nem siettem el, kihasználtam majdnem koppra az időt, mindannak ellenére, hogy a beiratkozásomkor a hölgy említette, hogy azért jó lenne ha viszonylag gyorsan lepörgetném. Hehe 🙂 So close. Nem tehetek róla, hogy ekkora gengszter vagyok. Vagy inkább fasz? Nézőpont kérdése. Mindenesetre finish line, tegnap és ma volt összesen 8 órányi tanfolyam. Bruttó 8 óra, de ez most nem lényeg. Egyébként a csávó kicsit beszédhibás volt, de amúgy érdekesen adta le az anyagot, profi munka. Persze más kérdés, hogy ez mire elég eleve, nem lesz hero mode is ON, de kétségtelen, hogy hátrányomra nem vált, ezeket nem árt tudni. Mondjuk az a baba. Nekem kicsit cringefest jellege volt, 17 emberrel. Mindegy, nevetgéllel bekenegettem magam igényesen-szentimentálisan és durrogott a humorbomba. Lehet, hogy némi hatásvadász túlzást csempésztem az előző mondatomba? Jellegét tekintve? Metakommunikatíve semmi? * SYSTEM MALFUNCTION. REBOOT… Na erre nem számítottatok. Megmondom őszintén, én se, ezt a pár mondatot tekintsük meg nem történtnek.

Természetesen az órának vége is volt egyszer, amikor is szélnek lettünk eresztve, tehát a következő napi quest a hazajutás. Mit használunk ehhez? Fast travel lenne jó, de az nincsen sajnos a valóságban. 🙁 BKK. Kicammogtam a villanyoshoz, a helyszín fehérvári út 1-es szuperexpresszvillamos. Sajnos a futár nem hozott jó híreket, egy ilyenért Leonidas mellbe rúgta volna a megállót. Közvágóhíd és a népliget között villampótlás. Ó, köszönöm Jézuska, hogy megkésve bár, de a kurva anyád. Éppen kérni akartam és instant. Ezek szerint mégis létezik! Mentünk a villamossal pontosan egy Rákóczi (a szívemben örökké Lágymányosi) hídnyi távolságot, majd buszra pattantunk. Nem tudom ki szokott Van Hool buszokkal utazni csodálatos fővárosunk forgatagában, de a pótló ilyen volt, elképesztő élményekkel gazdagodtam. A google megmutassaja, hogy hogyan is néze ki egy ilyen fánhúl személyszállító ha esetleg valaki feltette magának azt a kérdést, hogy “Vajon szoktam?” Persze ez az egész poszt csupa kérdést vet fel, például, hogy “Te, ez a Csaba ez nem teljesen sérült szellemileg?” Teljesen azért nem. Önájróni indáház, biács. Elkanyarodási, visszatérési, szóval a pótlóbusz az egy ilyen típusú járgány volt, ahol én mozgolódom napiszinten, ott nagyon ritkán találkozik az emberfia eme gépszörnyeteggel és volt pár meglepődés, nagyon izgalmas volt, és imádod, hogy ilyesmiről írok, olvassad csak tovább, gyerünk. A csukló belső kialakítása pazar, olyan támaszkodó rész van, hogy olyan erővel fosol magad alá, hogy kiszakad az alváz, szövetborítás, ergonómiailag is tökéletes, úgyhogy miután kipróbáltam már-már gyermeki lelkesedéssel szökdécseltem hátra, hogy ott vajon mi várhat rám? De egy valami miatt a Dunába kellett volna löknöm ahogy meghallottam: a csengő. Egyébként fültanúja voltam egy elég epikus mondatváltásnak is ami két idősebb úriember között zajlott (és ami akkor hangzott el, amikor egy összetört otómobil mellett haladtunk el, ami a sínekhez közel állt), ami így hangzott: – Neki ment a villamosnak? – Nem villamos, gépkocsi. Ha nem érted nem baj. Én se értettem. De nem is ez a csúnya, hanem hogy aki kérdezett, az fenn se akadt ezen a válaszon, hanem folytatódott tovább a beszélgetés, de innentől már egyre távolabbi zajként hatott miközben ennek a mondatváltásnak a mélységét tanulmányoztam magamban. Aztán persze megérkeztünk a népligethez, ahol is átcammogtam az 1-es villamoshoz. A buszról leszállva láttam, hogy pont akkor indul egy a bécsi út felé, de arról az oldalról ahonnan amúgy a bécsi út felől jönnek, mire átértem már állt is be a következő, a csávó a peronon mondja, illetve inkább üvölti, hogy akkor ez a bécsi út felé megy majd, mert ugye az etele út felé elvileg pótlás volt, felszállok, a fél villamos leszáll, a másik fele kérdőn tekint, többen kérdezik tőlem, hogy mi a fasz, aztán az egyik nő mondja, mikor mondtam neki, hogy elvben a bécsi felé megy, hogy az jó, mert a vezetőasszony az előbb mondta be, hogy az etele felé megy tovább. Hohó, valaki hazudik. Egy pali is becsatlakozott a beszélgetésbe, az meg mondta, hogy múltkor is ez volt, és akkor tényleg tovább ment. Jelentéktelen 3 percnyi ácsorgás után bele szólt a néni megint, hogy ne higgyünk a peronos embernek, az etele felé megy. Rendbenszia, leszálltam, mondom akkor várunk. Egy milliárdan voltak ekkorra már a megállóban. +-3. Egy villamos jött a cirka 10 perc alatt, de ofkorsz nem szállított utasokat. Na mondom akkor fuckthishit, metró. Nem kell senkinek tőlem megtudnia, hogy a hármas metróval mi történik éppen, ugye? Lehel térig lehetett csörtetni, cserébe most mentem először ezekkel a csodálatos régiúj metrowagonmas remekművekkel. Annyit tudok mondani, hogy nem volt meg az a wow faktor mint a Van Hool esetében. Putyin, leülhetsz, egyes. Egyébként meg csillagos ötös, mert ezt új árban adni, profi munka. Innentől már kvázi zökkenőmentes utam volt, de azért ennek a kis villamosos színjátéknak az lett a következménye, hogy ma annak ellenére, hogy több mint 1 órával előbb végeztem, alig húsz perccel értem haza korábban, mint tegnap, úgy, hogy tegnap még be is mentem a központba a bótba. Köszi. Tegnap mondjuk volt egy csávó az egyesen, aki a fehérváritól a thökölyig kb 20-szor ment végig a villamoson. Néha megállt, néha úgy állt meg az ajtóba, hogy kb nekinyomta az arcát az üvegnek, arcra se volt minden rendszer rendben, gondolom a szintiboy uralta a testét.

Over and out

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.