Csapa kocsit hajt (+cica :D)

Jó, ez így nem teljesen igaz, mert inkább Csapa kocsit FOG hajtani. Tudvalevő, hogy mióta megszerezhettem volna jogsit, azóta számtalanszor beharangoztam, hogy na majd most. Aztán mit csináltam? Elszórtam a pénzt kurvá… Ja semmi. Tehát elköltöttem a pénzt élelmiszerre. NADEMOST!

A KRESZ részét letudtam már talán 1,5 éve, persze jó szokásomhoz hűen a határidőket maximálisan kihasználva (ugye egy nappal az EÜ alkalmassági leadása előtt rohantam el megcsináltatni a vizsgálatokat, írtam is róla) toltam az ipart, de tavaly ősszel végre eljött a vezetés ideje is. Alapvetően az autó mozgatásától nem tartottam, mert vezettem már korábban, többféle autót is, csak ugye nem forgalomban. Na, a forgalomtól már inkább fostam, nem tudtam, hogy képes leszek-e ennyi felé figyelni, féltem, hogy nem vagy ha igen, akkor is full pánikba. Első óra a rutinpályán zajlott, a személygépjármű egy dízel Yaris Verso volt. Ezt kicsit sajnáltam, jó lett volna valami nagyobbacska szedánon tanulni, de ezt dobta a gép. Az oktató egy érdekes figura volt, de mindenképpen pozitív, nem feszült, idegeskedett, ennek megfelelően engem se feszített be feleslegesen, már a második alkalommal pofáztatott mikor kivitt forgalomba, igaz, akkor még annyira új volt, hogy a “mivel jársz dolgozni?” kérdésre kb 3 perc alatt 3 részletben tudtam választ adni. Ettől függetlenül amikor először mentem az erzsébetkirálynén valami elbaszott eufória járt át, azt éreztem, hogy bazdmeg, de kurva jó is ez. Idióta vagyok, hogy nem csináltam meg eddig na.

Minden alkalommal egyre jobb volt, egyre kevésbé kapkodtam a fejem, hogy mi a fasz is történik, tudtam figyelni a környezetemre, az autóra a megszokása után már nem nagyon kellett, úgyhogy alles super gut. Azalatt a cirka 40 óra alatt annyi, de annyi autista buzival hozott össze az utam, hogy elmondani nem tudom. Rögtön első úton kirúgott elém egy gyerek egy labdát (vicces, mert pont azon gondolkoztam az óra előtt, hogy ismerve az én formámat tuti, hogy valami lesz, kirohan elém valaki vagy bármi ilyesmi), következő alkalommal leléptek elém, de nem zebrán ofkorsz, utána a régi fótin fordult ki majdnem elém egy gyökszi, de ő végül meggondolta magát. Azt tapasztaltam, főleg az elején amikor nem nagyon mertem negyvennél sokkal többel menni, hogy mindenki, de tényleg mindenki le akar nyomni, minél előbb, bármi áron. Feltételezem ezzel – ha már lesz a lábamba pár ezer kilcsi – én is pontosan ugyanígy leszek, de azért belülről elég vicces volt, amikor a kukásautó kezdett el kielőzni, úgy, hogy amúgy elfogyott a sávja 200 méteren belül, és mint tudjuk egy kukásautó nem 2,5 alatt futja a 0-100-at, úgyhogy ha nem veszem el a gázt, akkor nem is fért volna be. Innen is üzenem, hogy #worth faszfej. Egyébként érdekesen működik az agy, az autópályás session előtt 45-nél többet nem nagyon láttam a km órán, pálya utántól viszont folyamatosan figyelnem kellett, hogy ne nagyon menjek többel mint a megengedett. Volt olyan alkalom is, amikor egymás után négy jobbkezesbe jöttek be úgy az emberek, hogy látszott rajtuk, hogy fogalmuk nincs, miért integetünk nekik idegesen satuzás után. Az nem indok, hogy látták, hogy “T” és akkor bejöttek, mert mind olyan kereszteződésben történt, ahol az utolsó 5-10 méteren láttál be igazán. De a legdurvább egy idősebb nő volt… Megyünk az erzsébetkirálynén, fütyörészve, a pataknál nem működött a lámpa, és láttam, hogy a néni elindult balról, aztán jobban megnézve azt is láttam, hogy kurvára az ölébe néz (persze, hiszen mennyire mainstream már körbenézni miközben áthaladsz egy villamossínekkel tarkított főúton, nemde?) aztán ezzel a lendülettel lelki szemeim előtt megjelentek a számítások, a másodperc törtrésze alatt leforgott előttem, hogy ha én megyek tovább a saját tempómmal, akkor a hátsó ajtót meg fogja igazgatni egy kicsit, úgyhogy szépen lesatuztam, majd döbbenten végignéztük az oktatómmal, ahogy a kereszteződésből majdnem teljesen kiérve felnéz az öléből, természetesen szigorúan előre, majd egy váltás után nagy gázzal elhajt. Ez körülbelül a negyedik alkalom volt. Itt tudatosult bennem, hogy nincs semmiféle bizalmi elv, nem bízunk senkiben és semmiben, mert ön- és közveszélyes emberekkel vannak tele az utak. Persze, én is volt, hogy figyelmetlen voltam, vizsgán meg kiemelten autistaként viselkedtem, olyan szintű drukk volt bennem, hogy párhuzamos parkolásnál rugdostam a kuplungot úgy remegett a lábam, de én legalább megadtam az esélyt magamnak, és másoknak is azzal, hogy nem az ölemet bámultam közlekedés közben. A vizsga meglett, a körülményeket hagyjuk, maradjunk annyiba, hogy összkép alapján megfelelt, gyanítom azért a biztos bácsi is érezte, hogy nincs minden rendszer rendben, ha más nem, akkor a parkolásnál a motorral előadott szimfónia elég beszédes lehetett. Elég nagy csalódás voltam önmagamnak, függetlenül attól, hogy átmentem, mert más helyzetben elképzelhető, hogy mehettem volna megint.. Mindegy, meglett, remélem jövőhéten EÜ-ből is letudok vizsgázni, aztán már csak a rendszernek kell kifosnia magából a plasztikkártyát, aztán done is done.

Ha még velem van akárki ennyi érdektelen info után, akkor térjünk kicsit ki az új “lakótársamra” is. Most lesz negyedik éve, hogy a bestest pajtim Dániel itt hagyott minket, ennek megfelelően egy ideje elég erős igényem kezdett kialalkulni arra, hogy legyen valami mellettem ami szuszog, ami mocorog. Kutyán is gondolkodtam, de egyrészről az sokkal jobban beszabályozza az embert, másrészről rájöttem, hogy kutyából én a Danit akarnám csak és kizárólag visszakapni, de ez sajnos nem lehetséges. Úgyhogy maradt a cica mint opció. Tudni kell, hogy mivel rendkívül ügyesen játszom ezt az élet nevű játékot (nem) ezért még itthon lakom, apukám meg bár egy csupaszív ember, a macskák természetét ki nem állhatja, úgyhogy eddig akárhányszor kiejtettem azt, hogy cicát akarok egy kurva nagy DENY-t kaptam az arcomba. Még decemberben kaptam egy képet róla drága jó barátaimtól, hogy nézzem csak, milyen tüncibünci kiscica jár oda kajálni. Azonnal beleszerettem, annyira kis bájos volt, plusz nekem nagyon tetszik ez a grafit szín a cicákon, úgyhogy elkezdtem azon gondolkozni, hogy ezt miként kommunikáljam le itthon. Egyébként ezt most végigvittem volna tárgyalás nélkül is, csak el akartam kerülni a konfliktot, úgyhogy felvezettem apunak, hogy a macska kérdést újra kéne tárgyalni, mert nem akarok feszkót, megmutattam neki, és egész könnyen belement. Hát innentől felgyorsultak az események, szerintem max 5 napon belül elhoztuk, kicsit féltem, mert eleve 4-5 hónap körül volt és elvben kóbor cicaként látta meg a napvilágot, úgyhogy nem tudtam miként fog reagálni a lakásra, ráadásul az előzetes információim alapján egy félénk cica képe rajzolódott ki előttem. Most már több mint egy hónapja itt van, és kijelenthetem, hogy kurva jól reagált. Attól is féltem, hogy milyen jellem lesz, mert azért macskából bele lehet nyúlni a tutiba, de szerencsére mindkét félelmem alaptalannak bizonyult. Valóban nem egy reckless macska, minden új dolgot óvatosan térképez fel, de nagyon kíváncsi és egyáltalán nem majrés, sőt, szilveszterkor rettegtem, hogy megőszül a puffogástól, de hajnalba mikor hazaértem pont úgy üdvözölt mint amikor munkából esek haza. Az első pár napban hajnalban elkezdett szirénázni, de megállás nélkül, azt hittem, hogy hiányzik a tesója, vagy a korábbi hely, de nem, mostanra világossá vált miért üvöltözött a szentem: zabálni akart… Azóta belőttem neki a kajamennyiséget, és ez majdnem teljesen megszűnt. Vicces egyébként, mert némán nyávog az esetek 90%-ban, de ha kaja kell, akkor megjön a hangja. 😀 Ami még fontos volt, hogy kandúr, valahogy sokkal kezesebbek mint a nőstények, sokkal kevésbé hisztisek. Ezen felül amúgy millió jó tulajdonsága van, igazság szerint álmodni nem mertem volna arról, hogy ennyire gyorsan ilyen szinten jó pajtik leszünk. Igényli a simit, rengeteget mászik az ölembe vagy alvásnál a mellkasomra, nem ugrál fel mindenáron a legmagasabb pontokra, látszik rajta hogy értelmes és kiegyensúlyozott. Egyetlen dolog miatt harapnám le a fülét, hogy úgy kotorja az almot, mintha az élete múlna rajta és hiába zárt, sokszor olyan erővel kaparja, hogy az ajtón még így is kibaszódik negyvenköbméter belőle. Ja, meg sanszos, hogy a kijárás miatt, de a Rékás nyulát elég erős a gyanúm, hogy ha csak játékból is, de le akarja vadászni. Úgyhogy erre figyelni kell. Na, hosszú kihagyás után egy méghosszabb poszt lett a jutalmatok, osszátok be a köv hat hónapra (mind a ketten akik végigolvastátok). Ez már amúgy annyira hosszú, hogy még nekem is TLDR, úgyhogy ha valahol hibás, akkor az úgy marad, mert végig nem olvasom.

Over and out

2 Responses to Csapa kocsit hajt (+cica :D)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.