Freedom over!

Eljött a nap. Eljött amitől szerda óta tartottam. Vége a szabinak. Holnap irány az agydaráló. Nem. Nem akarom. Kiáltanék, de minek? Majd holnap kiáltok a fasszopó grandos románoknak. Nem, még mindig nem akarom. Egyébként tényleg nem akarom. Volt amikor akartam, de az nem most volt, sőt, most jobban átgondolva nem is volt ilyen, maximum amikor. De nem. Itt már érezhetitek, hogy mindenféle koncepciót mellőzve álltam neki eme pár sornak, ami lehet, hogy nem is pár sor lesz, az is lehet, hogy valami csodálatossá konvertálom, amitől mindenkinek kiesik az agya, és megeszik a hangyák, vagy egyéb bogarak-rovarok, vagy egy szákhány, ami lehet, hogy tüzesz, de akkor minden a tűz martalékává válik, kivéve bizony.

Na, de hogy ne csak a mérhetetlen autizmusomtól zengjen az internetnek eme kicsiny, de egyáltalán nem elhanyagolható szeglete, megosztanám veletek azt, hogy vége van a szabinak. Persze ezt már mondtam, de nem gond, azt akarom, hogy tudjátok mennyire mérhetetlenül rosszul esik ez nekem, hogy nem azért kapom a pénzt, hogy itthon vakarjam a faszom (hanem azért, hogy benn, persze ez nem így van, hazudok, de nem mindig, hanem soha), hanem azért, hogy vért-verejtéket nem kímélve mindig az ügyfelek rendelkezésére álljak lexikális tudásommal (meddig vannak nyitva? nem tudom). A szabi alatt amúgy szembesülnöm kellett az embergyűlöletem miértjével, sokadjára, az élet minden területén, legyen szó akár sok kis buziról egy bizonyos szutykos játéknak a facebook csoportjában, vagy legyen akár szó a mai öregnéniről, aki nem kérdezte meg, hogy beleugathat-e a beszélgetésünkbe, csak mondta a magáét, én meg üveges tekintettel bólogattam, majd amikor ezen elkezdett kacagni egy bizonyos meg nem nevezett Illés Anna, akkor a nő kikelt magából, hogy ő most rajta, szegény rokkant  öregemberen nevet? Miután közöltük vele, hogy nem rajta, hanem rajtam, akkor kifakadt, hogy rajtam se röhögjön, mert én egy végtelenül kedves, szép, okos, tisztelettudó, okos kisfiú vagyok, egy valóságos angyal, majd visszatért az eredeti koncepcióhoz, miszerint rajta nevet a kislány, majd felvilágosítottam újfent, hogy még mindig rajtam nevet, de hogy ne nevessen, és hogy én el ne vegyem ezt a lányt, mert gonosz, és csúnya (kösz a tippet, de azt majd én eldöntöm, kit veszek el, meg hogy mikor, és hogyan, meg mennyire). Innentől még öt teljes perce lett volna arra, hogy kibeszélje magát, mert utána elszakadt volna az az amúgy is nagyon vékonyka, már-már észrevehetetlenre zsugorodott cérna a kis agyamban, de szerencsére annyira felháborodott, hogy elment magától. Persze ha megvárta volna azt, hogy a cérna jobb létre szenderüljön, akkor azt nem úgy kell elképzelni, hogy megrugdosom a földön, csak finoman kibontottam volna a téglát a szemközti ház falából a kicsi fejével, és akkor nem csak a bokája dagadt volna be. Nem amúgy szépen, tisztelettudóan megkértem volna, hogy távozzon. (tényleg, öregekkel nem szoktam szarozni, nála is bot volt meg minden). Btw én már a zöldségesnél is a nyanyák kedvence voltam, még akkor is ha olyan kedvem volt, hogy felgyújtottam volna a bódét, a miértjét ne kérdezze senki, lehet kurvajól tudok bólogatni az életük története közben. Meg persze azért, mert én egy végtelenül türelmes, és higgadt ember vagyok. MONDOM!

Ezektől a butaságoktól eltekintve amúgy igen eredményes szabadságon vagyok túl, teljes mértékig megtette a hatását, teljesen kipihent vagyok, újult erővel várom a holnapot, mondjuk mindez holnap 7:20-ig fog tartani, amikor is megszólal az ébresztő, aminek hatására legszívesebben elemi erővel basznám falhoz a telefont, és mondanám, hogy fuckthisshit, de nem tehetem, az embereknek szüksége van rám, tanulni akarásuk felfoghatatlan, elképesztő tudásszomjjal (ez de idióta szó) emelik fel a kagylót, és tárcsázzák az oldalon megtalálható számot, aminek a másik végén ülök, és persze 1-2-3 KURVÁRA NEM ÉN! (ez az általános pipatömési rituálé része, amit átültettem a munkahelyemre, persze itt nyilván nem azt jelenti, hogy nem én tömöm a pipát, hanem azt, hogy nem én veszem fel a telefont, mivel általában az első ember után azt mondjuk, hogy aznap már nem veszünk fel egy telefont se, így valahogy igazságosan, de huncut játékkal vegyítve osztjuk be, hogy mikor ki a soros, persze van benne egy apró csavar, ketten sokkal előbb látjuk ha bejövő hívás van, mint a harmadik, superevil)

Over and out

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.