Dreams

Imádok álmodni, már gyerekkorom óta elég intenzíveket álmodom és rendszerint emlékszem is rájuk, de ami mégjobb, az esetek igen nagyrészében tudom, hogy álmodom és tudom is irányítani őket (persze nem Eredet szinten, de tudatosan mozgok bennük). Elvileg ez annyira nem gyakori, de persze tudja a tököm, bár abból kiindulva hogy sokan még csak emlékezni se emlékeznek rájuk lehet benne valami. Kicsiként inkább visszatérő álmaim voltak, sokszor csak külső szemlélője voltam az eseményeknek, plusz nekem is rengetegszer volt, hogy futni akartam, de nem tudtam, meztelenül kellett eljutnom A-ból B-be, leugrottam pár lépcsőfokot, de elkezdtem zuhanni, sötöbö. Akkor kezdett érdekes lenni, amikor eljött az az időszakom, hogy fel is tudtam kelni belőlük amikor akartam, méghozzá egy villanykapcsolóval. Bizony, a leglehetetlenebb helyzetekben is ha éreztem, hogy már elég lesz megjelent egy villanykapcsoló amit ha lekapcsoltam felkeltem. Ez azóta megváltozott, a kockaságomnak köszönhetően ha nagyon szorul a hurok (tudom, hogy baszottul fájni fog valami vagy belehalnék) akkor simán nyomok egy “alt+f4” et és felkelek, de ez mostanában már csak  akkor van, amikor pánik tör rám valami miatt. Ugyanez visszaköszön akkor is, ha mondjuk valamit elnézek, példának okáért volt amikor egy ferrarival verettem, de lerepültem volna egy hídról, mert kissé elnéztem a sebességet, akkor nyomtam egy ESC+Restart kombót és kezdhettem elölről onnan ahol még minden ok volt. Ezen felül módosítani nem nagyon tudom őket, tehát inkább csak megélem, meg azt csinálok bennük amit akarok. Előfordul, hogy teljesen hétköznapi a cselekmény, el kell jutni ide-oda vagy utazás vagy csak keccsőlés a lakótelepen, de vannak nettó faszságok is, azokból születnek a posztok. 😀

Ami még érdekes ezzel kapcsolatban, az az, hogy nagyon sokszor valós helyszíneken álmodom, de a részletek nem stimmelnek, pl ahol lakom van egy spar, mellette egy óvodával, ha ez van az álmomban, akkor a spar nincs, cserébe az ovi elfoglalja azt a helyet is. Viszont amit egyszer megkreált az agyam így, az úgy is marad, tehát ha később (akár hetekkel, hónapokkal későbbi álmoknál is) ugyanazon a helyen zajlanak az események, akkor minden ott van ahol volt korábban. A legdurvább az egy fiktív városka volt, elvileg az álmom szerint Angliában, ott volt olyan, hogy megálmodtam, majd pár hétre rá ismét oda álmodtam magam, menet közben jutott eszembe, hogy baszki itt már jártam, leteszteltem, megkerestem egy utcácskát ahol a korábbi álmom volt és odataláltam. Amikor a Kossuthból elköltöztünk, akkor sokat álmodtam azzal a házzal / lakóteleppel (azóta is), de mindig volt egy kis malőr a lépcsőházzal. A negyediken laktunk, négy emeletes panel, de az álmaimban rendszeresen az volt, hogy az utolsó fél emelet lépcsője vagy hiányzott vagy rossz irányba nézett, ergo nem tudtam “haza” menni. Gondolhatnám, hogy azért mert fájt, hogy elköltöztünk, de van benne még egy csavar, ha lementem a földszintre és ismét felmentem a negyedikre akkor everything is fine volt, simán bejutottam, viszont ez rendszeresen így volt, emlékszem volt olyan, hogy már úgy mentem fel, hogy a harmadikról már felnéztem a félemeletre és már ott visszafordultam. Azt nem értem, ha alapból szar, akkor miért javul meg? Meg ha már én álmodom miért szopatom magam, hogy le-fel kell rohangálnom 3 emeletet? Bullshit.

Persze párszor volt system error, végtelen folyosó, lépcső, az istennek nem jutottam ki, de azoknál is volt úgy, hogy megjavult miután mentem nyolc kört. Volt, hogy valami faszságot álmodtam, egy csatornában lévő valamiféle kisérleti bázist akartam megnézni, de kiszabadultak ilyen geci nagy meztelen szörnyek (kb mint a resident evil 1 végén) és elkezdték gyilkolni tonnaszámra az embereket, majd az egyik rámtalált és elkapott, feketeség, egy szobában keltem, kimentem az utcára, egy hegyi kis falu volt és mindenki halál nyugodtan sétálgatott meg csinálta a dolgait, én meg nem tudtam azt se hova tenni, hogy mi a faszt keresek itt és azt se, hogy miért ilyen halál nyugodt mindenki, emlékszem, hogy kicsit szorongtam, hogy mi a fasz folyik itt és kétségbeesve kérdeztem a járókelőket, hogy nem tudják e megmondani, hogy ez a valóság vagy még mindig az a kurva álom. Olyan is volt, hogy valami hülyeséget álmodtam az egyik sorozat szereplőivel, nyilván észrevettem, hogy ez csak álom (a helyszín a rákos út-régifóti út kereszteződéstől a temetőig a szentmihályi 😀 valamiért ez a szakasz is kurva sokszor visszaköszön, ne kérdezzétek), de ahogy haladt előre a cselekmény eljutottunk egy pontra, ahol a női főszereplő állt egy garázsban, épp velem vitatkozott, én meg a seggét néztem és azon merengtem hogy ha ezt az egészet csak álmodnám, akkor halántékon verném és élettelen testével közösülnék. Gyanítom ott volt egy kis lag a tudatos álmomban. 😀 De a legrosszabb bug az az alvásparalízissel köthető össze, életem egyik, ha nem a legszarabb élménye volt: azt álmodtam, hogy egy suliban vagyunk haverokkal, egy osztályteremben ültünk, de este volt már, dumáztunk, semmi különös, amikor egyszer csak egy kurva nagy sikoly hallatszott valahonnan az épületből, ekkor rápillantottunk az előttünk lévő monitorokra (biztonsági kamerarendszer monitorjai voltak, nyilván minden valamirevaló osztályteremben megtalálhatóak ezek), majd valaki felkiálltott, hogy ott van! Közelebb hajoltam, az előtér látszott, sötét folyosóval és valóban volt egy női alak (a kör féle..), de abban a pillanatban sikítva az arcomba robbant, olyan szinten féltem, hogy elmondani nem tudom, ki akartam nyitni a szemem, de képtelen voltam rá, mondom leszarom akkor üvöltök, akár ciki akár nem, hátha meghallja apu és felkelt ő, de persze hang se nagyon jött ki (gondolom, mert akkor még volt Dani kutya és a szeme se rebbent) aztán hála istennek sikerült felébredni. Iszonyat szar volt, hogy már kvázi ébren voltam, de képtelen voltam kinyitni a szemem.

Érdekfeszítő volt? Szívesen. Gyanítom lesznek benne hibák, mert én át nem olvasom, ahhoz túl hosszú lett. 😀

Over and out

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.