Sztátorz 3: Totális viszlát

Koliosz Koliosztátor > Katisztátor > Atisztátor. Ezt a relációt soha nem fogjuk elfelejteni. Történt, hogy Zsófi szervezett egy surprise partyt Törpinek szülinapja alkalmából, ami amúgy majd csak lesz, de a dátumválasztás a rejtőzködés miatt volt remek, aztán erre engem is meghívott (itt is szeretném megköszönni:D) aztán én meg elmentem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért eléggé noszogattam magam, no nem azért mert az arcokhoz nem volt kedvem, hanem mert nagyon-nagyon későn kezdődött, én meg nagyon-nagyon öreg vagyok, de végülis nagyon megbántam volna ha nem szambázok le. Az este egy sokat beszélő idegennel indult, aki ismer az tudja, hogy nagyon szeretem az ilyet, de viszonylag hamar túltettem magam rajta, miután a harmadik házi szilva is lecsúszott (amit a nyomozói munkámért kaptam), aztán szépen lassan elfogyott az üveg, és hát kellett volna tovább vinni a tudatmódosítás folyamatát, de piát nem keverünk, ellenben szeretetfelhő generátor volt nálunk. Kettő ilyen generátor készült, kicsit feszélyezve is éreztük magunkat mikor láttuk hogy vagy 8 ember alkotja a kört, de később kiderült nem volt miért aggódni, ipari mennyiségű szeretettel dolgozott az a két rakéta. Ilyen még nem volt, de tényleg, tehát a korai szakaszban 30 percet álltunk a kert végében a sötétben, és fogalmam sincs mitörtént, Katisztátorról kiderült, hogy hajlamos ilyen állapotban füllenteni, és amúgy ő A Kör-ből a kislány. Aztán a 30 perc eltelte után behatoltunk a házba, hogy leüljünk, én itt töltöttem a következő 2-2,5 órát, bár egyszer kimentem a többiekkel a teraszra cigizni, és visszatérvén elsőre egy másik székre ültem le, nem tudom leírni azt a system errort ami annak következtében volt, hogy nem értettem miért látom az asztalt más szögből. Volt-e baj? Volt. A többiek közben elkoptak, a végén egy hármas maradt benn, és rendkívüli kártyavár építés vette kezdetét, Coli és Eszti között, csodálatos élmény volt látni, mondjuk nekem közben 30 percembe telt mire a félig fekvős, távolba révedős üléspozicíómból felültem rendesen, utána 2 órán keresztül terveztük az indulást, és közben azon mulattunk milyen emberek vannak (egyik kedvenc elfoglaltságom) meg persze azon ahogy Ádámka kulturáltan étkezik, ami abból állt, hogy amit megakart enni az minimum egyszer érintkezett a földdel. EGY TITKOS LABIRINTUSBAN! Ezek után fogalmam sincs mikor, de elindultunk haza, és kicsit meglepő volt, de elsőre hazataláltam, mondjuk az hogy kettő darab emberrel találkoztam hazafele, azok is átmentek a másik oldalra mikor megláttak nem volt annyira felemelő, de ezenkívül semmi probléma nem volt. Mondanám, hogy vállalható voltam, de ezt nehéz lenne bebizonyítani, viszont szerencsére voltak emberek akik nem voltak azok. Állítólag csak akkor ilyenek ha isznak, legyen így. So much win.

Over and out

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.