Baszó LAN

Nos gyermekim itt vala Csaba, aki máris elhozza nektek az elmúlt pár nap történetét. Mint az több embernek ismeretes, évente kétszer-háromszor, illetve ahogy esik néha többször, összeülünk a tanácsteremben, hogy Local Area Networkot hozzunk létre a személyi számítógépeink között, hogy ennek segítségével egymás ellen, vagy ne adj isten egymással tudjunk játszani különféle számítógépes játékokkal (illetve konzolon fifával, mert az sose marad ki). Tudom, hány évesek vagyunk, de kit érdekel, mindig jók szoktak lenni, jó 2-3-4 napra kivonni magad a körforgásból, lekapcsolni az agyad, és csak zülleni, és azt addig kell megtenni, amíg lehet, nincs család etc. Most sokan voltunk, bár én személy szerint nem sokat játszottam, mert általában szeretetfelhőn utaztunk vagy hazajöttem és utána meg leragadtam a kávézásnál, és csak este értem vissza. A mostani LAN arra is rávilágított, hogy a legjobb nickname: BASZÓ. Ennyi, ehhez több kétség nem is férhet, ez tényleg zseniális, szofisztikált, kifejező, hangzatos. Most kicsit rendhagyó módon kitérnék a szeretetfelhőre, mert volt egy zseniális telefonbeszélgetésem a Kuppakkal, miután ő eltávozott. Szanaszét voltam, ahogy az lenni szokott, mikor megcsörren a telefonom a távozása után 10 perccel kb, felveszem, hazudnék ha azt mondanám, hogy elsőre sikerült felfognom mi is történik. A hívás lényege az volt, hogy ott hagyta-e a kulcsát. Kideríteni mission impossible, de végülis 3 perc fuldokló röhögéses fel alá mászkálás során észrevettem az ominózus tárgyat, mondom jó akkor kimegyek az utcára és üvöltve átdobom a kapun neki, majd ezt elismételtem még egyszer, mert volt egy kis kommunikációs hiba, de ekkor már kinn voltam az udvaron, erre a reakció egy kétségbeesett “NE-NE-NE MÁR ITTHON VAGYOK!” volt, hát én ennek következtében mondanom sem kell, hogy teljesen szétzuhantam, visítva mondtam, hogy akkor nem lett volna okos kibaszni az utcára a kulcsot, majd egy 40 másodpercet sikítottunk a telefonba a röhögéstől és könnyes búcsút vettünk. Csúnya dolog mindenféle színeket elpöfékelni, senki ne éljen vele. Szóval ezek vannak, ilyen okosügyes nagylány lettem én, mindenesetre ez is nagyon adta most, lassan már tényleg nem az van a központban mint mondjuk 6-7 éve, hogy hajnalig verjük a gépet, mióta mindenki dolgozik, meg pörög az élet körülötte, azóta már pusztán a tény, hogy 3 nap faszverde van már öröm, a játék az csak egy kis plusz. Ja, és ami nagyon fontos, nem aludtunk már éjfélkor, fenn voltunk akár 3-ig is! Ez is nagy szó mostanában, az előző ilyen kis összeröffön nem volt olyan este ahol fél1nél tovább fenn lettem volna szerintem. Kíváncsi vagyok horvátra, hogy az 5 évvel ezelőtti önmagunkhoz képest mikor fogunk kidőlni. Na de ennyit mára kedves naplóm.

Over and out

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.