Krézi

Rengeteg minden történt velem. Nem. Nem történt rengeteg minden, ami azt illeti nulla felé konvergált az események száma. Az pedig kevés, sőt majdnem negatív. Az pedig kevés. Még mindig. Nagyon kevés, ezért nem sok. De ha sok lenne, akkor ide most azt írnám, ami történt. De nem történt semmi. Legalábbis semmi említésre méltó. Vagy igen? Nem. Najó lenne ami igen, de az tudatmódosítás hatása, azt pedig ide nem írhatom le, mert elvisznek a zsiráfseggű kiscicák, azt pedig nem akarom megint. Most felkaptad a fejed, hogy mi az hogy megint? Az kérlek egy szó. 6 bötű, van benne “e” is. Meg még 5 másik, így az e+5=6 dirr. Science bitch. Seal remek slágerét hallgatom, a krézit, ez egy ide illő gondolat volt. Tényleg. Most eszembe jutott, mi lenne ha egyszer írnék egy posztot miközben rózsaszín kacagás felhőn szelem a szelet mint a Szemenagy. Valószínűleg az ilyen posztoknál az se lenne sokkal semmitmondóbb, és faszabb, szóval majd egyszer kipróbáljuk mi sül ki belőle. Persze erre nem fog sor kerülni, mert én nem szoktam se inni se mást csinálni, soha, nem is tudom hogyan kell, mi fán terem, tanács terem, torna terem. Jaj istenem nem tudom minek fosom ide a szart, valószínűleg az unalom teszi, sajnálom hogy baiteltelek titeket, de még mindig van remény, hogy eszembe jut valami, amiről tudok írni véleményt, vagy csak olyan ami velem történt, de erre még nem került sor, sajnos elég ingerszegény kicsiny országunk (vagy már csak nem veszem fel a szart, ami a blog szempontjából negatív, amúgy meg jó, mert nem vagyok idegroncs). Illetve az előző zárójeles mondatomba volt egy kis füllentés, mert mostanában még lobbanékonyabb vagyok mint amúgy, és nem tudom miért, és ez zavar kicsit. Úgy lobbanok mint a …………… . A kipontozott helyre tetszőleges szó illeszthető, ezt rátok bízom. Ugye milyen interaktív vagyok? Be kell szarni (tudom, kussolj). <- Ez a zárójeles kis odaböffintés 1 embernek szólt, afféle bocsánatkérés, hogy használom ezt a három szavas kis szószerkezetet. Nem volt hiábavaló az iskoláztatásom. Tényleg, visszamennék a dózsába, beülnék pár órára, főleg azoknak a tanároknak az órájára, akik utáltak (szerintem mind) és az óra közepén padokat borogatnék, és sikítozva rohangálnék, mert ez akkoriban csak a szünetekre volt jellemző, hisz a tanárokat tiszteltük (muha). Amúgy nekem csak 1-2 (6-14) tanárral volt személy szerint bajom, én inkább a rendszer ellen lázadtam, ami egyébként mostani fejjel nem is volt hülyeség, mert a giminek pont annyi értelme volt mint ennek a posztnak. Mindent tanítottak, de igazából semmit, és itt az se segített, hogy azt a kevés információt is felelés-dogaírás végéig tudtam csak, azt is tűzoltás szerűen. Rövidtávú memória bitch. Ellenben az arcmemóriám kiváló (pont mint a személyiségem). Egyébként én azóta is lázadok, csak most már a seggemen ülve, gondolok itt a melókra főleg. Régen ha elegem volt, akkor kiléptem, és 1-2 hónapon belül találtam mást, aztán már a mozi előtt is hosszú hónapokba telt mire találtam valamit, és ugyanez volt a mozi után is, szóval most már nem tenném meg megint. Megint a megint. Dirr. Egyébként se annyira kegyetlenül kurvarossz ez a munka amit csinálok, csak néha betelik a kis pohár a buksimban, de ez benne van, és főleg a téli hónapokra jellemző ez az általános nyomottság (gondolom ezzel nem vagyok egyedül), tavaly is nyáron már tök jó volt, már jöhetne a jó idő, leporolnám a csepel wrc-t és néha azzal indulnék munkába, egyetlen gondom van ezzel, hogy reggel a kurva anyjának sincs kedve közel 10 km-t tekerni, úgy hogy a menetszél repíti ki a csipát a szememből (megmosom a pofám, hatásvadász túlzás volt). Lekéne vinnem a kissé korosodó-botladozó cukimukilavjaman paripámat sétálni, úgyhogy lassan abba fejezem a szavak alkotását erre a virtuális papírra, feltehetőleg már ti is unjátok (amit amúgy leszarok, super evil).

Over and out

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.