Monthly Archives: március 2019

PMJ in da háúz

Hello, szia, szevasz, van nálatok tapasz? No, miért is nyitottam egy új posztot ebben a poros, kissé foghíjas blogban? Hát hogy betűket, betűkből álló szavakat, szavakból álló szószerkezeteket, mondatokat vessek képernyőre. Szívesen, captain obvious strikes again. Tegnapelőtt cicus írt nekem, hogy nem fogom elhinni milyen híre van, szervált az albán alvilági kapcsolataitól jegyeket a Postmodern Jukebox formáció budapesti koncertjére. Felhúztam a szemöldököm, hogy azok meg kik, úgyhogy gyorsan szóltam testvéremnek, googlenek és kisbarátjának, dzsatubinak, hogy show me what you got mofo. Vintage, akusztik covereket csinálnak különböző slágerekre, és mikor megnéztem be is villant, hogy mintha szólt volna már ez a banda a Suzuki mindent elsöprő hangrendszeréből (haha) amikor cukikám volt a DJ. Bár, ha jobban belegondolok, mindig Ő a zenei szerkesztő. Bújtatott rímkirály, MIVAAN NEGATÍV?! Hopsza, kicsit elkalandoztam. Éreztem rajta a lelkesedést, úgyhogy függetlenül attól, hogy magamtól nem nagyon szoktam ilyesmi stílust hallgatni, át akartam vele élni, meg amúgy is kurva régen mozdultam ki ilyen irányba. Egész pontosan ezen kívül 2 koncerten voltam, nem veszem ide a pakolós-hangosítós bandákat, csak a pure koncert élményt. Volt ZZ Top (őket se hallgattam, és azóta se hallgatom, de free volt, why not), Die Antwoord (ez is nyert jegy, mindkettőt Terdik Lacika barátomnak köszönhetem, és köszönöm Endre ezúton is!), hát ők mondjuk kurva jó bulit csaptak, és őket hallgattam is akkoriban, azóta is néha előkerülnek. Nem csípem annyira a tömeget (kivéve ha iszom, sokat, de ilyen SOHA nem történt még, tényleg), ezért se voltam soha nagy koncertre járós, de szivivel már beszéltük egy ideje, hogy nem volna rossz egy ilyen irányú programot is összehozni, és tudtam, hogy őket nagyon-nagyon szereti, úgyhogy már csak ezért is szerettem volna vele elmenni. Meg hát ingyen volt, bár néhány kecskét rituálisan fel kellett áldozni érte. Najó, nem is, eleve csak telkebulátai kecskék voltak kéznél, azokról pedig tudott, hogy alkalmatlanok rituális feláldozásra, mert magukba szívják a tűz energiáját, amivel aztán később galaxisokat pusztítanak el, helyükre pedig kecskeszart… öö.. szarnak? Kezd kiakadni a butaság counter? Maybe.

Tegnap este nyolckor volt a konci, a Papp Laci dühöngőben, egy ideig gondolkoztam rajta, hogy kisautóval menjünk-e, de azért fostam egy kicsit, hogy megszámlálhatatlan agyfaszt kapok, nem tudtam mekkora tömeggel és ezzel kézen fonva járó közlekedési fennakadással számolhatok. Béb nyugtatott, hogy ha lesz is, kit érdekel, meg hát nekem is jobban húzott a kocsihoz a szívem, hisz azzal ideális esetben 20 perc alatt megugorható a távolság, a bkv meg eleve pöpöpö, úgyhogy kisautó it is.  Most számítanátok valami hisztivel egybekötött humorbonbonra a kialakult szituációkkal kapcsolatban, de el kell keserítselek titeket, kibaszott flawless volt mind az oda jutás, mind a végén az oszlás része. A koncert meg felülmúlta a várakozásaim, eleve nagyon jól szólt, volt egy néger csajé akinek olyan erő volt a hangjába, hogy dzsízász (uralta a színpadot minden tekintetben) és tetszett ahogy felépítették a műsort, humorbonbonokkal kötötték át a számokat, és látszott rajtuk, hogy kurvára élvezik ők is az egészet. Nagyon fasza volt, így utólag bánó lett volna ha kihagyjuk, mert egy kósza gondolat erejéig cukiba is felmerült, hogy akarjuk-e ezt, de milyen jól döntöttünk, hogy végül akartuk! No, szerintem mára ennyi kedves naplóm, majd írok. Valamikor. Talán.

Over and out

PEPCO, a Tesco gazdaságos IKEA

Holá. Rég jártam már az internetnek eme eldugott, poros kis szegletében. Illetve hazudok, mert járni jártam, csak Ti abból nem érzékeltetek semmit. No de vágjunk is bele, mert már rég volt, hogy keményebben megbotránkoztam volna bármilyen boltban. Na jó, itt némi sarkítás felfedezhető, mert a SPAR folyamatosan az idegeimen táncol, nem sikerült még egy olyanba se bemennem, ahol ne egy kassza működött volna ötezer emberre. Vagy kettő harmincmillióra. Elég.

Tegnap cicc volt oly drága, hogy az én munkahelyem közelébe utazott miután végzett, szegényt nem irigylem, mert az 5-ös busz teljes hosszának minimum a felét végig élvezhette hatvanad magával, biztos fenomenális élményekkel gazdagodott a jelentéktelen 50 perces utazás közben. Sajnálom bébi! 🙁 Úgyhogy munka végeztével bepattantam a Swift WRC-be, szabadjára engedtem mind az ötven teljes lóerejét és a rákospatak utcánál elraboltam életem szerelmét, majd megindultunk első célunk felé, ami nem volt más mint a festői Pólus center. Be kellett szereznünk pár dolgot, úgyhogy megérkezésünk után elkezdtük szépen a folyamatot, első megállónk a PEPCO volt. Szerintem még sose jártam ott, teljesen új élményekkel gazdagított, vettünk krumplinyomót, meg edényfogó kesztyűt (olcsó volt, cserébe van 5,5 másodperced a forró edényt kikapni mielőtt beleintegrálódik az anyag a bőrödbe – némi hatásvadász túlzás, lehet van 7 másodperced is elvégezni ezt a műveletet), meg még néhány bizbaszt, majd a kassza felé vettük az irányt. 1 kasszás néni csapatta az ipart, de volt valami technikai malőr, úgyhogy 3 percig csengetett a pult alól (ami egyébként olyan volt, mint egy rendőrségre bekötött riasztó, már vártam a helikoptert és az ablakon rám rontó TEK-es embereket, de ez még mindig jobb, mintha egy kék tréningruhás, mercis fazont küldtek volna – haha), eddigre a sor már bekígyózott a sorok közé (wunderbar mondat). Miután negyvenkettedjére csengetett megjelent egy kolegina, a sietség legkisebb jelét sem mutatva, jó, hogy nem hason kúszva jött ki, az se lett volna kevésbé kellemetlen (itt kezdett el igazán forrni az agyvíz :D), majd odaállt a gép mellé, hogy immáron ketten vakarják a fejüket, hogy mi is lehet a baj. Minekáltal ketten nem jutottak semmire, még kijött két csaj, hogy négyen nézzenek egymásra okosan, persze eközben senki nem állt be a másik kettő, üresen álló kassza egyikére, hogy ne álljanak ott a vásárlók már tizedik perce, mint az ételosztásnál. Cseperedő agyfasz. Kis idő elteltével megjelent még egy kislány, aki beállt az üres kasszára, és elkezdte a kiszolgálást, de mint egy lassított felvétel.. 5-6 kisruhát legalább 5 perc volt mire lecsipogtatott, bár nem segített a folyamat gyorsításában, hogy az első két perc azzal telt, hogy kérdezte a korábban faszra futott kolegináját, hogy mi történt. Egyébként ha a személyzet teljes inkompetenciája és beleszaromsága nem kúrt volna fel eléggé, volt egy faszi, akit az előbb említett második kasszás szolgált ki, és aki egy pillanatra nem vette el a telefont a fülétől, sőt, amikor kérdeztek tőle totál ignore-t tolt a csaj arcába, majd nagyon flegmán ketté hajtva a pultra helyezte a húszezrest, maga elé. Na, az ilyeneknek adtam vissza úgy a moziban, hogy a visszajárót én is magam elé raktam. Büdös paraszt, nyilván ne dobja el a telefont ha sorra kerül, de azért némi kommunikáció férjen már bele a torkon szarás helyett az eladóval. Én nem tudom hogy csinálja, de cukikámat átjárta a zen végig, igaz, a legvégére már ő is kérdőn tekintett mindenfelé, de ezt betudjuk annak, hogy ő néhány száz fokkal türelmesebb embertársainkkal. Nálam mondjuk nem nehéz türelmesebbnek lenni, de azért ticetl! <3

Utána jött egy gyors DM és gyógyszertár, ezek mint az álom úgy elszaladtak. Aki vágja a Pólust, tudja, hogy kb 2millió31 arab-török-akármilyen telefonos van, az egyik mellett elhaladva eszembe jutott, hogy akartunk üvegfóliát tetetni szivi telefonjára, úgyhogy becsattogtam az emberhez, hogy yo madafaka, Huawei P8-ra van e üvegfóliátok? Van persze, mondom akkor do it mofo, odaadom, előveszi a fóliát, nézegeti, rárakja, majd megszólal, hogy ez tuti P8, nem P8 Lite? Bennem megállt az ütő, hogy vajon tényleg ennyire fogyatékos vagyok? Bébi meg felhúzott szemöldökkel nézett rám, hogy LÁÁÁJT?! Kicsit “én pónit kértem, ez mi a faszom?” jellege volt. :DD Just kiddin’. Hát mondom úgy látszik én már semmit nem tudok, közben az ember elővett egy Lite-ra való fóliát, majd megrökönyödve fogadta, hogy az se jó. Meg akarta nézni a beállításokba a modell számot, eleve már itt elhasalt a férfi, mert nem találta a beállításokat.. Androidon.. Telefonguru vagy bástya. Meglett, de ott csak a modellszámot írta, ami nem így nézett ki, hogy Huawei P8, úgyhogy az ember mondta is, hogy nem találja. Na mondom várjál haverom, google, beírom a modellszámot és mit ad isten, Huawei P8… Mutatom neki, hogy testvérem, ez mégiscsak az amit én mondtam, erre ő, hogy ez nem az, és hogy buktam 2 ezer forintot… Igen, a saját fogyatékod miatt, de ezt már nem mondtuk, csak eljöttünk egy hang nélkül. Legalább szépen letörölte a kijelzőt. Képes volt megkérdőjelezni végeláthatatlan tudásom. Hátra kéne lépnie egyet, oscar bácsi nem gyün. Természetesen egy másik telefonoshoz is bementem, és kurva érdekes, ő fel tudta rakni a P8-ra a P8-ra való fóliát nettó 2 perc alatt.. Keksz. Miután ezt letudtuk már csak a cicakaja kellett, meg nekünk még valami ehető estére, de ezek már eseménytelenül lezajlottak. Úgyhogy ennyi. Mennyi?

Over and out