Monthly Archives: december 2018

Roni-size

Im back, madafakaz. Elmesélek egy történetet, de eme történet teljes megértéséhez csepegtetnem kell némi plusz információt az elmúlt időszakból. Egy ideje pörgettem a tinder nevezetű, csodálatos, elképesztő applikációt, zero elvárással, sokáig esélyt sem adva magamnak a fennlévő képekkel, unaloműzési célzattal. Természetesen nem húspiac jeligére történt mindez, hanem kerestem a hercegnőmet akivel el lehet lovagolni a naplementébe. Aztán derült égből villámcsapásként jött Zsuzsi. 🙂 Eléggé felgyorsultak az események, a beszélgetés másnapján már találkoztunk, azóta pedig nem volt nap, hogy ne töltöttünk volna együtt legalább egy kis időt. Az egész kisugárzása, a bájos, szép kis arca, a huncut mosolyával és sötétbarna szemeivel rögtön eltekerte tudással teli kis buksim és tekeri azóta is. Mindezek mellé isteni a humora, imádom ahogy mesél, ahogy fogalmaz, ahogy finoman multilanguage, imádom a jóízű nevetését, a mimikáját. Szerelmetesen szeretem! 🙂

Most hogy a kellő információ a birtokotokba került, vágjunk is bele. Előre leszögezem, nem életem legracionálisabb döntése volt ez a project, de a szeretetfelhőn utazva a racionalitás egy távoli kis pötty, nem foglalkozunk ilyesmivel. Egyik este csokoládéra kezdett vágyni a testem, ami hamar átcsapott jégkrém utáni vágyakozásba, azon morfondíroztunk, hogy mi legyen a befutó, carte dor, esetleg pálcikás? Aztán szóba került a dobozos magnum, amivel már szemeztem egy ideje, de sose vettem, cicc viszont már evett és mondta, hogy egészen kiváló termék. Mivel a környéken limitált a bolt felhozatal, ráadásul ha jól emlékszem már oly korán se volt, így a helyi Roni nonstop boltja lett a befutó, de már előre fel lett hívva a figyelmem, hogy ott bizony nagyon drágán mérik ezt a remek étket, 2000 arany környékén. Baszni rá, gondoltam, úgyhogy szívemben rőzse dalokkal elindultam, hogy beszerezzem a nassolni valót. Odaértem, ahol is egy jelentéktelen 5 percet álltam a hűtő mellett, telefonnal a kezemben, vártam a választ, hogy mandulás megfelelő lehet-e. Itt még próbált meggyőzni drága kicsi szívem, hogy ne vegyek ennyiért olyan szart, de végül rám hagyta, én meg nyilván megvettem, viszont az igazi cringe brain fuck itt kezdődött. Gyanútlanul odasétáltam a kasszához, ahol a drága eladólány éppen trécselt valakivel, majd mikor meglátta a kosárban a magnumot, akkor sokat sejtetően rám nézett, majd a következő párbeszéd / jelenet játszódott le:

– Elmondjam, hogy ez mennyibe kerül?
– Nem kell.
– Kettő ezer valamennyi. (itt odalépett egy falra kifüggesztett füzetkéhez, látványosan belelapozott) Kettő ezer kettőszáz forint.
– Nem baj, rendelkeztem már eme információval.
– Nem járnál jobban egy carte dor-ral?
– Lehet, de most erre fáj a fogam.
– Mindig visszaviszik ha megtudják az árát.
– Jó. Én nem.

Mindeközben teljesen kikerekedett szemekkel nézett, mintha nem tudom milyen pénzeszsáknak hinne, bár eleve nem értem, hogy ebben mi az attrakció, hogy ekkora feneket kellett ennek keríteni, kibaszott kínos volt. Ilyenkor bánom, hogy nem húszezreseket szarok, amikor beközölte látványosan leolvasott árát, akkor felkiáltottam volna, hogy CSAK?! és gyermeki kacaj kíséretében odaszökelltem volna a hűtőhöz és elhoztam volna a maradék hatot, hozzácsaptam volna még két doboz carte dor-t, hátha maga alá szarik, hogy ki ez a férfi. Így is úgy éreztem, mintha én lennék az élet császára, hogy vettem egy kurva doboz magnumot, úgy, hogy egyébként vettem egy dupla málnásat is, ami ugye pálcikás létére jelentéktelen 560 forint. Annak az árát miért nem közölte? MIÉRT NEM?! A dobozos egyébként 400ml, ez kb 4 db pálcikásnak felel meg, quick math, 4×560=2240, vajon ha nyáron 4 magnumot veszek egyszerre akkor kihívja az RTL Klubot, hogy ilyen bazdmeg nincs? Dobjátok a padlóla, de dulván!

Over and out