Monthly Archives: szeptember 2013

I’ll set the world on fire

Elég szerencsésnek érzem magam amiért olyan a baráti társaságom amilyen, segítőkész porontyokból álló kis brancs, nem hülyék, van véleményük az élet dolgairól, egyedül tudnak levegőt venni (manapság ez is nagy erény, legalábbis a melóból kiindulva). Viszont van egy dolog, ami egy részének nehezen megy: ez pedig a különféle sütő, melegítő eszközök kezelése. Ez a mese régre vezethető vissza, amikor még a tanács rendszeresen adott otthon bájos, huncut kacajunknak, számítástechnikai eszközeiknek vagy akár egy pókerszettnek, és persze nem utolsó sorban pipáknak. Namost, mióta nem olyan szenet használunk egy ideje, ami begyullad magától egy picinyke hőlöket hatására, hanem többnyire kókusz szenet, aminek némileg nagyobb hő és picivel több idő kell, így a tanácsban speciel a villanytűzhely platniját használjuk szénizzítási célokra. Ugye nem kell ecsetelnem senkinek hogyan néz ki egy tűzhely, meg milyenek a tekerői stb? (tudom, hogy valakinek egy több órás oktató videó kéne a helyes használatához, és igen ezek a valakik a baráti társaságom szerves részei, de most tekintsünk el a bemutatótól) Már ezekben az időkben adódtak gondok, eleve én már itthon megtanultam, hogy teljesen logikátlan módon a jobbra egy tekerés a full pwr. Lévén a tanácsban található tűzhely hasonlóan koros (régi szar) mint az itthoni, így nem voltam rest átadni tudásom a pajtásaimnak, hogy ezt kamatoztatni tudják a szén izzításának bonyolult folyamata közben. Elsőre még oké, elbaszcsi, balra egyet tekersz, és 40 perc alatt sem történik semmi. DE! Amikor olyanra mész ki, hogy már huszonötödjére is balra tekeri a jóképességű, esetleg egy teljesen másik lapot kapcsol be, miközben a szenek szegények értetlenül ülnek a helyükön, és nem izzik a picsájuk akkor valami eltörik benned. Tudom ám fokozni, volt hogy baktattam ki a szénért boldogan, már-már éreztem a füstöt a pofámba, tüdőmben, és mit kell lássak?! Valaki a sütőt kapcsolta be… Az egy dolog, hogy a eleve az egy különálló tekerő, de még a kurva piktogramm is más rajta…

Van ám itt még jóság, egyet se féljetek feleim. A következő story Pe-pe-peti barátomhoz köthető, volt egy barátságos kis összeröff nálam, idejét már nem tudom, de nincs is jelentősége. Történt, hogy a barátim popcorn óhajtottak enni, és Péter készségesen felajánlotta segítségét. Bár ne tette volna… Szerintem mindenki csinált már popcorn-t mikróban, aki nem az vagy hazudik, vagy tényleg nem csinált. Abban egyetérthetünk, hogy doktorit nem igényel, rávagyon írva milyen teljesítmény fokozat mellett meddig kell benn lennie az ojjektumba, hogy aztán fogyasztható állapotba kerülvén beteljesítse végzetét. Természetesen nem várható el, hogy mindenkinek a mikrójának képességeivel tisztában légy, ekkor jön a következő kérdés: – Csabika drága egyetlen okos ügyes szép barátom, hány percre kell berakni? – Hát olyan 3-3,5-re, nem tudom pontosan. Ebből Péternek az jött le, ha hat percre rakja be, az mindenképpen jó lesz, szegény vagy nem ismeri a számokat, vagy nem figyelt matekon, esetleg a “nem tudom pontosan” zavarta össze, de a lényeg, hogy mint aki jólvégezte dolgát visszajött beszélgetni, majd mikor már kicsit égettszag kezdett terjengeni, és arra mész ki a konyhába, hogy a mikró abban a pillanatban állt le, és felkapcsolván a lámpát annyit látsz, hogy a réseken ömlik ki a fekete füst, akkor már tudod, itt valami nem az utasításoknak megfelelően történt. A mikróajtót kinyitva tizennégyezerhatszákilencvenhat és fél köbméter fekete füst ömlött a pofámban, mintha legalább valami démon szállt volna meg, konkrétan a faszomig végigmart belülről, kétségbeesésemben rohantam a ventillátorért, amit az ablakra irányítva próbáltam kiterelni a dolgokat, majd mikor kicsit elült a pánik, és már kataszrófavédelmi felszerelés nélkül megközelíthető lett a mikro mint olyan, akkor szembesülsz, hogy konkrétan a papír ráégett a forgó tálcára, és az egész belső rész tiszta geci. 3-szor sikáltam ki azóta, és még mindig sárga. Kösz Peti, jó hogy jöttél.

Na de a legújabb, legfrissebb ilyen élményem a mai nap volt, emiatt jött létre lényegében az egész poszt. Szombaton megbeszéltük Tesdiklacika barátommal, hogy akkor ma jól pipázunk, átjött, én breaking badet néztem, és mivel spoileres volt neki, kezébe vette a pipatömés bonyolult folyamatát. Lacikát 25 éve ismerem, egy párszor már járt nálunk, egy párszor már elmondtam neki hogy jobbra egy, egy párszor már rakott fel szenet, így egy párszor megtapasztalta hogy a bal alsón történik mindez. Az alap felállás a következő volt: bal alsó üres, jobb alsón a túróscsuszához elengedhetetlen csemegeszalonna elkészítve, serpenyőben, bal felső üres, jobb felsőn egy kotyogós. László visszatért, majd negyedóra múlva kiment az ajtón, hogy behozza a szeneket, visszacsukta magaután, de már az a tizedmásodperc amíg nyitva volt az ajtó elég volt ahhoz, hogy bejöjjön az ordenáré égettszag. Ezen a pontot több lehetőség felmerült, a szén ilyen büdös, a platnin volt zsír az égett le, esetleg a serpenyő fogója szenvedett égési sérüléseket, de mondom csak megnézem. Kinyitom az ajtót, konkrétan a tiltott rengeteg ködje hasonlítható ahhoz ami fogadott, fel is merült bennem, hogy lehet Laci megtalálása érdekében egy expedíciót kéne szerveznem, de végül egymagam vágtam neki, a konyhában még nagyobb füst, és irgalmatlan égettszag, látom a serpenyő okádja magából a füstöt és itt esett le, hogy ez egy eltervezett dolog volt. Ugye alapból a serpenyő a jobb alsón volt. Namost Lacika azt átrakta bal felülre, és igényesen a bal alsó helyett a bal felső nagyot dörrentette be… Hátköszibazdmeg. Még jó, hogy nem olaj volt, az szerintem be is gyulladt volna ennyi idő alatt. Itt is szellőztetés, füstölő, pár hét és kacagunk ezen az egészen… Najó, már most is.

Amúgy nem nagyon van semmi, ez amúgy is elég hosszú volt egy seggre, legyen elég, majd lesz melós, vagy tudjafaszom.

Over and out