Egyéb

1 4 5 6

In Memoriam

Tegnap akartam írni, de nem igazán úgy sikerült az este/éjszaka, hogy legyen kedvem jópofizni. Elment egy nagyon jó pajtim, aki hiába volt egy cica, hiába nem élt velem, de szörnyen fáj. Soha többet nem fog visszapofázni, soha többet nem akar megölni ha játékból harcolunk, soha többet nem néz rám a gyönyörű kék szemeivel. Elképesztően szar érzés volt amikor megtudtam, eleve ez a téma a halálom, utálom átélni, utálok arra gondolni, hogy valakit/valamit elveszthetek, nem is maga a halál része, mert egyszer mindenkinek lefő a kávé, de az űrt semmi nem tömi be utána, és a tudat, hogy többet nincs iszonyat szar. Van aki viszonylag könnyen veszi, de nekem a Marcipán volt a legjobb, legszebb, legokosabb cica a világon. Ha valami “jó” lehet ebben a mérhetetlen szar helyzetben az az, hogy különösebb szenvedés nélkül, nyugodtan ment el, és szép helyen lett végső nyugalomra helyezve. A Dani a másik legjobb állatpajtim, ha lehet ő még inkább, 13 éve velem van, igazi főnyeremény, remélem neki még lesz egy kis ideje velem, mielőtt végleg el kell engedjem. Nyugodj Békében szisza!

Nem tudom ezek után, hogy ezt kiírtam magamból, és megint kibőgtem magam akarok-e írni a melóról, vagy a történésekről, de valószínűleg nem. Majd talán holnap. Semmiféle kommentárt nem kérek ehhez, sehogy, sehol.

Over and out

Don’t worry, I’m a professional.

Egyébként nem tudom minek írok, mert említésre méltó dolog nem nagyon történt, dolgoztam, itt azért volt 1-2 említhető eset, de ezen kívül estifény, mondjuk nem is oly rég írtam. A munka alapvetően mostanában szar, mert ugyan kevesen telefonálgatnak, de azoknak a 95%-a idióta, ráadásul az alapvetően alacsony dolgozói létszám, és a nyári szabadságolások összege azt eredményezi, hogy a telefonok nagyrésze engem terhel. Persze ezzel nem azt mondom, hogy más nem kapott teljesen életképtelen embereket a nyakába például a héten. Akik engem megtaláltak, azokból három említésre méltó szitu volt, abból egy kikerült fácséra, bár azt nem írtam le, hogy jutottunk el oda, szóval itt megteszem. Lássuk:

Az első: – Jónapot, avplanet. – Áruház? – … (nem, vidámpark). –  Kinéztem ezt és ezt, van-e (99%ban kiírja az oldal, hogy raktáron vagy rendelésre, értelmezni egyszerű). – Van. – Jó akkor szeretném megrendelni. – Telefonon nem tud, csak az oldalon. – Az oldalon? – Igen, webshop tudja?. – Akkor, és most ne értsen félre, de miért van kinn a telefonszám? – Hát, hogy ilyeneket tudjon kérdezni. – (döbbent csönd) – Rendelési, beérkezési és egyéb információk közlése érdekében. – Ja, értem.. / Tajgetosz.

A második: – Rendeltem ezt és ezt, de lehet, hogy nem fogok odaérni hatra. Megvárnak? – Sajnos nem, addigra bezár a kassza. – De a kassza akkor zár, amikor bezárják. – (Először is, bravo) Uram, nálunk így működik. – Akkor ez a köszönjük, hogy az avplanetnél vásárolt esete? – (Hatalmas levegő, szúszá, nem ez a sajnos anyád nem baszott a falhoz esete) / Majdnem mondtam neki, hogy menjen akkor vegye meg ott a szarát, ahol nyitvatartási időn kívül kiszolgálják, a másik, hogy valahogy mégis sikerült odaérnie…

A harmadik (facebook): Garanciális ügy, betelefonál, hogy tudjuk cserélni, vagy csere igazolás stb, viszont tipikus primitív vidéki paraszt. – És a csereigazolás ott van Önnél? – Igen, mi a menete, stb. – Küldünk érte egy futárt, mellékelni kéne a csereigazolást, meg egy pár soros levelet, amiben leírja, hogy ez és ez a gond, és ezt és ezt akarja helyette. – (itt kezdett el üvöltözni) MICSODA?! ÉN IROGASSAK? HÁT MINEK?! A SZERVÍZ MEGÁLLAPÍTOTTA! MINEK IROGASSAK? – (nyugodj meg te senkiházi) Uram, elmondtam, hogy mi a menete, elmondtam, hogy ki lesz cserélve, miért üvöltözik? – MILYEN HOZZÁÁLLÁS EZ? – (Hogymivanbazdmeg?!) Az én hozzáállásom milyen, uram, maga kezdett el üvöltözni, és akkor az én hozzáállásomról beszélünk? – Ööö, rossz a fülem, hangosabban beszélek, a környezetem is mindig rám szól. – Ja értem, és mondom kettő perce a beszélgetés kezdetén nem volt gond azzal a füllel igaz? – Jó, igaz, elnézést, hogy felemeltem a hangom. – Mondom nem gond, küldjük a futárt. – Jaj de még ne küldjék, nincs még nálam a papír… – Hát mondom ezzel a kérdéssel kezdtem a beszélgetést, csereigazolás ott van e már a televert mocskos kurva zsidó kezedben. – Ja, akkor lehet nem figyeltem. – Ja akkor lehet, hogy anyád kurva. – Mondom akkor térjünk szépen vissza erre, amikor már ott a papír, köszönöm, viszhall. / True story.

Úgyhogy ezek vannak. Igazság szerint megint kezdem nehezebben viselni őket, és igen hirtelen eldurran a vízcső, bár ugyanolyan gyorsan le is nyugszom. Egyébként friss experience, múltkor volt a moly a szobában, utálom, hányok, sikítok mint egy fürdős kurva, menekülök előle, undorodom tőlük, főleg ezektől a gecinagyoktól. Na, azzal hadakoztam, megcsaptam, de azzal a lendülettel ki is rohantam a szobából, ennek hozománya az volt, hogy nem láttam, hova lett. Gondoltam halálos sérülést szenvedett, lefeküdtem aludni. Most apu ül, csinálja magának a cigit (nem, nem olyat), majd kiüvölt, hogy baszod gyere már. Mondom mivan? És ott volt. Lehet, hogy nem ugyanaz, ez talán nagyobb volt, de ugyanolyan tépett volt a szárnya. Hát mondanom sem kell Tomika és Csabika a Bátor… Hagyjuk… Én meg akartam ölni, apám kiakarta terelni serpenyővel, de ahogy arra számítottam apám eldobta a serpenyőt ahogy megmozdult az az undormány. Itt jött a nehezítés, egy wild veréb appeared, az ablakon keresztül akarta elkapni a molyt, ami közel akkora volt mint az a kurva veréb (nyilván nem olyan vaskos, de területre simán), ekkor üvöltöttem apunak hogy az ablakot csukja be, nem kell egy veréb is a szobába, így is mindjárt meghalok szívrohamban. Végülis leszállt a párkányra az antonov méretű “lepke”, és egy határozott mozdulattal véget vetettem szánalmas kis életének, de még döglötten is elmondhatatlanul gusztustalan volt. Utálok minden repülő szart, ami nagy, és csapkod. Egyszer berepült egy galamb… A macska elkapta… Csabika sikított. Macska elengedte, galamb futott, kutya elkapta, csabika üvöltött, mert a falról nehezen jön le a vér, és nem volt kedvem belső szerveket takarítani, Dani elengedte, galamb befutott a nappaliba az ágynemű tartó alá, macska, kutya utána, bebújt a sarokba, vérzett már a nyaka, a cica ledöglött mellé, Dani megsértődött mert üvöltöztem vele, elment, lefeküdt, ahogy megmozdult a galamb a macska rábaszott, de már nem érdekelte, nem akarta megölni. Én meg nem érek hozzá a kurva madárhoz. Már ott tartottam, hogy kikergetem a kutyának, ölje meg ő, inkább takarítok, de akkor a kutya már vérig volt sértve, le se szarta azt a kurva madarat. Végülis egy cipősdobozba raktam, levittem, leraktam a földre, lerúgtam a tetejét, majd belerúgtam a dobozba, próbált elrepülni, de már nem ment neki, befutott a kocsi alá, valószínűleg az volt az utolsó napja a földön. Tanulság? Ha berepül a madár, és a macska meghallja, hogy a hugom szobájában van, és kinyitja az ajtót (mert kinyitja:D), és el is kapja, majd hozza büszkén, szakszerűen a torkánál fogva, akkor hagyjuk, csendben, finoman megöli, utána csak ki kell dobni…

Over and out

Freedom over!

Eljött a nap. Eljött amitől szerda óta tartottam. Vége a szabinak. Holnap irány az agydaráló. Nem. Nem akarom. Kiáltanék, de minek? Majd holnap kiáltok a fasszopó grandos románoknak. Nem, még mindig nem akarom. Egyébként tényleg nem akarom. Volt amikor akartam, de az nem most volt, sőt, most jobban átgondolva nem is volt ilyen, maximum amikor. De nem. Itt már érezhetitek, hogy mindenféle koncepciót mellőzve álltam neki eme pár sornak, ami lehet, hogy nem is pár sor lesz, az is lehet, hogy valami csodálatossá konvertálom, amitől mindenkinek kiesik az agya, és megeszik a hangyák, vagy egyéb bogarak-rovarok, vagy egy szákhány, ami lehet, hogy tüzesz, de akkor minden a tűz martalékává válik, kivéve bizony.

Na, de hogy ne csak a mérhetetlen autizmusomtól zengjen az internetnek eme kicsiny, de egyáltalán nem elhanyagolható szeglete, megosztanám veletek azt, hogy vége van a szabinak. Persze ezt már mondtam, de nem gond, azt akarom, hogy tudjátok mennyire mérhetetlenül rosszul esik ez nekem, hogy nem azért kapom a pénzt, hogy itthon vakarjam a faszom (hanem azért, hogy benn, persze ez nem így van, hazudok, de nem mindig, hanem soha), hanem azért, hogy vért-verejtéket nem kímélve mindig az ügyfelek rendelkezésére álljak lexikális tudásommal (meddig vannak nyitva? nem tudom). A szabi alatt amúgy szembesülnöm kellett az embergyűlöletem miértjével, sokadjára, az élet minden területén, legyen szó akár sok kis buziról egy bizonyos szutykos játéknak a facebook csoportjában, vagy legyen akár szó a mai öregnéniről, aki nem kérdezte meg, hogy beleugathat-e a beszélgetésünkbe, csak mondta a magáét, én meg üveges tekintettel bólogattam, majd amikor ezen elkezdett kacagni egy bizonyos meg nem nevezett Illés Anna, akkor a nő kikelt magából, hogy ő most rajta, szegény rokkant  öregemberen nevet? Miután közöltük vele, hogy nem rajta, hanem rajtam, akkor kifakadt, hogy rajtam se röhögjön, mert én egy végtelenül kedves, szép, okos, tisztelettudó, okos kisfiú vagyok, egy valóságos angyal, majd visszatért az eredeti koncepcióhoz, miszerint rajta nevet a kislány, majd felvilágosítottam újfent, hogy még mindig rajtam nevet, de hogy ne nevessen, és hogy én el ne vegyem ezt a lányt, mert gonosz, és csúnya (kösz a tippet, de azt majd én eldöntöm, kit veszek el, meg hogy mikor, és hogyan, meg mennyire). Innentől még öt teljes perce lett volna arra, hogy kibeszélje magát, mert utána elszakadt volna az az amúgy is nagyon vékonyka, már-már észrevehetetlenre zsugorodott cérna a kis agyamban, de szerencsére annyira felháborodott, hogy elment magától. Persze ha megvárta volna azt, hogy a cérna jobb létre szenderüljön, akkor azt nem úgy kell elképzelni, hogy megrugdosom a földön, csak finoman kibontottam volna a téglát a szemközti ház falából a kicsi fejével, és akkor nem csak a bokája dagadt volna be. Nem amúgy szépen, tisztelettudóan megkértem volna, hogy távozzon. (tényleg, öregekkel nem szoktam szarozni, nála is bot volt meg minden). Btw én már a zöldségesnél is a nyanyák kedvence voltam, még akkor is ha olyan kedvem volt, hogy felgyújtottam volna a bódét, a miértjét ne kérdezze senki, lehet kurvajól tudok bólogatni az életük története közben. Meg persze azért, mert én egy végtelenül türelmes, és higgadt ember vagyok. MONDOM!

Ezektől a butaságoktól eltekintve amúgy igen eredményes szabadságon vagyok túl, teljes mértékig megtette a hatását, teljesen kipihent vagyok, újult erővel várom a holnapot, mondjuk mindez holnap 7:20-ig fog tartani, amikor is megszólal az ébresztő, aminek hatására legszívesebben elemi erővel basznám falhoz a telefont, és mondanám, hogy fuckthisshit, de nem tehetem, az embereknek szüksége van rám, tanulni akarásuk felfoghatatlan, elképesztő tudásszomjjal (ez de idióta szó) emelik fel a kagylót, és tárcsázzák az oldalon megtalálható számot, aminek a másik végén ülök, és persze 1-2-3 KURVÁRA NEM ÉN! (ez az általános pipatömési rituálé része, amit átültettem a munkahelyemre, persze itt nyilván nem azt jelenti, hogy nem én tömöm a pipát, hanem azt, hogy nem én veszem fel a telefont, mivel általában az első ember után azt mondjuk, hogy aznap már nem veszünk fel egy telefont se, így valahogy igazságosan, de huncut játékkal vegyítve osztjuk be, hogy mikor ki a soros, persze van benne egy apró csavar, ketten sokkal előbb látjuk ha bejövő hívás van, mint a harmadik, superevil)

Over and out

Summertime sadness

A cím hatásvadász túlzás, nincs sadness, csak summertime. Voltunk tegnap kisbarátaimmal aquarenaba, mogyoródon (igen a tiéden…) a beugró 5500 forint, szinte ajándék (nem az), cserébe 10 órát lehetsz napon, ami annak ellenére, hogy mi csak 9-et voltunk, azt eredményezte, hogy kérgesre égtem, és most nem annyira jó. Nem szoktam bekenni magam, de most megtettem, többször is, pont annyit ért mintha kézen álltam volna miközben lepkék szopkodják a csecsem. Aki nem jártas a lepkék általi csecsszopásban azoknak elárulom, hogy az nem segít a nap ellen, ahogy a krém se nagyon csinált semmit, de nem nézném meg, hogy mi lett volna akkor ha nem kenem be magam egyszer se. Na mindegy, alapvetően jó nap volt, annak ellenére, hogy délelőtt a Dave volt hikomat, mert 8 percenként mondta, hogy vannak a ringen, majd a Geri a kezdeti “kussoljmárdávidka” státuszból elég hamar a “hallodcsabavannakaringen” státuszba jutott, majd mikor ők eltűntek megkaptam a Törpit, aki tuti narkózik, mert elkezdett traktálni a faszságaival a csúszdáknál, hogy majd a zöld jelzésre indulj, a válladat meg a sarkadat rakd le, ja és ez amúgy is dimenziókapu, majd megmutatta hogyan kell medúzaként illetve rákként mozogni a vízben. Ja és kurvasokan voltak, reggel még lehetett csúszni úszógumis csúszdán (utána is lehetett, ha végigálltad a 30 méteres sort az úszógumiért, aztán a még 25 méterest a csúszdánál). Egyszer csúsztam ilyenen most, az első másfél méteren kiestem abból a szarból, és úgy is maradtam amíg le nem értem, utána mondom visszaülök bele, beleugrottam, és azzal a lendülettel egy “halk” bazdmeg kíséretében borultam a vízbe, ami még nem is lett volna gond, de pont akkor jött arra az egész aquapark… Azt gondolnád nincs ennél kínosabb. DE VAAAAN! A sima medencéből ki akartam menni, nekem sikerült is, de a gatya úgy gondolta, inkább maradna még egy kicsit, így láthatóvá tette a Holdat. Fogalmam sincs hányan voltak szemtanúi ennek, mert azonnal megöltem magam. Aztán mire hazaértem kurva fáradt voltam, alig tudtam megmaradni az égési sérülések miatt, félmeztelenül is kurvarossz volt, pólótól üvöltve zokogtam volna legszívesebben, az Oblivion című filmet is 3 óra alatt néztem végig (pedig nincs egész 2 óra) mert felálltam jajgatni, meg kurva anyázni. Ennek tudatában azt gondolnátok nem tudtam aludni, én is azt gondoltam, de tudtam, egy egész szerény 12 órát, igaz nem csapdostam magam álmomban, és ahogy megmozdultam felkeltem, hogy fáj, de alapvetően nem volt gond.

Kitérek az Oblivionra, egészen jó volt, bár nem értem miért pörög mindenki azon, hogy nem érti, majdnem mindent megmagyaráztak. Összességében ajánlható azoknak akik szeretik a sci-fi-ket. Azoknak is akik nem, csak azoknak nem fog tetszeni. De lehet amúgy, hogy azoknak is tetszene, és akkor mindenki örömben és boldogságban tudna létezni. Persze az is lehet, hogy tévedek, és nem is, de akkor lehet, hogy mégis, akkor pedig tuti, hogy nem. Mostanra untam meg az írást, nem tudom feltűnt-e.

Over and out

Alcohol 120%

Látjátok feleim, alkohol. Mondhattam volna ezt, ha felnyitottam volna a hasamat, majd betekintettünk volna a gyomrom tartalmába ma hajnalban, lefekvés előtt, közben, és még felkelés után is jóval, de persze nem azért mert ittam, hanem azért, mert kurvasokat ittam. Rég ittam ennyit, talán tavaly még mozis híres-hírhedt erzsébethídstory alkalmával, azóta nem nagyon, nem igazán szeretem a másnapot, amiből azért most jócskán kijutott, és büszke lehet rám mindenki, nem hánytam. Ellenben megragadnám az alkalmat, hogy megosszak egy jótanácsot: az almás-fahéjas jogobella nem a legjobb kezdő étel másnaposság esetén, még akkor sem, ha amúgy jó ötletnek tűnik.. Eleve mondjuk kalandos volt az éjszaka alvás tekintetében is, úgy fél4-4 fele nálam lehúzták a rolót, kissé agresszívvá váltam, elgurult a gyógyszer, idegbeteg lettem, úgyhogy jobbnak láttam lefeküdni az ignis hátsó ülésére, ahol eltöltöttem cirka 1 órát, de mint akit agyonbasztak, majd arra keltem, hogy a nem kevésbé ittas terdiklacika barátom feltépi az ajtót, aminek a lábam támasztva volt (ezáltal ellenállás nélkül vágódott ki a szabad levegőre) majd megkérdezte nem óhajtok-e a rezidencia területén aludni, azt se tudtam hol vagyok (ő se) de óhajtottam, és egy “hajnalodik, kiugrom az ignisből” viccet még sikerült elmorzsolnom, majd bedőltem az ágyba, és hello, reggel viszont arra keltem, hogy valami nem jó, hirtelen nem tudtam melyik felemen távozna a béltartalmam, így sietve kiszaladtam (ekkor Geri már kinn agonizált) majd kifeküdtem aludni a napágyra még 1-2 órát. Hazudnék ha aztmondanám hogy most már tökéletesen vagyok, de már nem akarok ordítva hányni.

Szeretem megosztani az érdekfeszítő dolgokat az életemből. 😀 Viszont valaki kurva gyorsan jelentkezzen nálam “bemegyek helyetted dolgozni holnap” jeligére.

Over and out

1 4 5 6