Dreams

Imádok álmodni, már gyerekkorom óta elég intenzíveket álmodom és rendszerint emlékszem is rájuk, de ami mégjobb, az esetek igen nagyrészében tudom, hogy álmodom és tudom is irányítani őket (persze nem Eredet szinten, de tudatosan mozgok bennük). Elvileg ez annyira nem gyakori, de persze tudja a tököm, bár abból kiindulva hogy sokan még csak emlékezni se emlékeznek rájuk lehet benne valami. Kicsiként inkább visszatérő álmaim voltak, sokszor csak külső szemlélője voltam az eseményeknek, plusz nekem is rengetegszer volt, hogy futni akartam, de nem tudtam, meztelenül kellett eljutnom A-ból B-be, leugrottam pár lépcsőfokot, de elkezdtem zuhanni, sötöbö. Akkor kezdett érdekes lenni, amikor eljött az az időszakom, hogy fel is tudtam kelni belőlük amikor akartam, méghozzá egy villanykapcsolóval. Bizony, a leglehetetlenebb helyzetekben is ha éreztem, hogy már elég lesz megjelent egy villanykapcsoló amit ha lekapcsoltam felkeltem. Ez azóta megváltozott, a kockaságomnak köszönhetően ha nagyon szorul a hurok (tudom, hogy baszottul fájni fog valami vagy belehalnék) akkor simán nyomok egy “alt+f4” et és felkelek, de ez mostanában már csak  akkor van, amikor pánik tör rám valami miatt. Ugyanez visszaköszön akkor is, ha mondjuk valamit elnézek, példának okáért volt amikor egy ferrarival verettem, de lerepültem volna egy hídról, mert kissé elnéztem a sebességet, akkor nyomtam egy ESC+Restart kombót és kezdhettem elölről onnan ahol még minden ok volt. Ezen felül módosítani nem nagyon tudom őket, tehát inkább csak megélem, meg azt csinálok bennük amit akarok. Előfordul, hogy teljesen hétköznapi a cselekmény, el kell jutni ide-oda vagy utazás vagy csak keccsőlés a lakótelepen, de vannak nettó faszságok is, azokból születnek a posztok. 😀

Ami még érdekes ezzel kapcsolatban, az az, hogy nagyon sokszor valós helyszíneken álmodom, de a részletek nem stimmelnek, pl ahol lakom van egy spar, mellette egy óvodával, ha ez van az álmomban, akkor a spar nincs, cserébe az ovi elfoglalja azt a helyet is. Viszont amit egyszer megkreált az agyam így, az úgy is marad, tehát ha később (akár hetekkel, hónapokkal későbbi álmoknál is) ugyanazon a helyen zajlanak az események, akkor minden ott van ahol volt korábban. A legdurvább az egy fiktív városka volt, elvileg az álmom szerint Angliában, ott volt olyan, hogy megálmodtam, majd pár hétre rá ismét oda álmodtam magam, menet közben jutott eszembe, hogy baszki itt már jártam, leteszteltem, megkerestem egy utcácskát ahol a korábbi álmom volt és odataláltam. Amikor a Kossuthból elköltöztünk, akkor sokat álmodtam azzal a házzal / lakóteleppel (azóta is), de mindig volt egy kis malőr a lépcsőházzal. A negyediken laktunk, négy emeletes panel, de az álmaimban rendszeresen az volt, hogy az utolsó fél emelet lépcsője vagy hiányzott vagy rossz irányba nézett, ergo nem tudtam “haza” menni. Gondolhatnám, hogy azért mert fájt, hogy elköltöztünk, de van benne még egy csavar, ha lementem a földszintre és ismét felmentem a negyedikre akkor everything is fine volt, simán bejutottam, viszont ez rendszeresen így volt, emlékszem volt olyan, hogy már úgy mentem fel, hogy a harmadikról már felnéztem a félemeletre és már ott visszafordultam. Azt nem értem, ha alapból szar, akkor miért javul meg? Meg ha már én álmodom miért szopatom magam, hogy le-fel kell rohangálnom 3 emeletet? Bullshit.

Persze párszor volt system error, végtelen folyosó, lépcső, az istennek nem jutottam ki, de azoknál is volt úgy, hogy megjavult miután mentem nyolc kört. Volt, hogy valami faszságot álmodtam, egy csatornában lévő valamiféle kisérleti bázist akartam megnézni, de kiszabadultak ilyen geci nagy meztelen szörnyek (kb mint a resident evil 1 végén) és elkezdték gyilkolni tonnaszámra az embereket, majd az egyik rámtalált és elkapott, feketeség, egy szobában keltem, kimentem az utcára, egy hegyi kis falu volt és mindenki halál nyugodtan sétálgatott meg csinálta a dolgait, én meg nem tudtam azt se hova tenni, hogy mi a faszt keresek itt és azt se, hogy miért ilyen halál nyugodt mindenki, emlékszem, hogy kicsit szorongtam, hogy mi a fasz folyik itt és kétségbeesve kérdeztem a járókelőket, hogy nem tudják e megmondani, hogy ez a valóság vagy még mindig az a kurva álom. Olyan is volt, hogy valami hülyeséget álmodtam az egyik sorozat szereplőivel, nyilván észrevettem, hogy ez csak álom (a helyszín a rákos út-régifóti út kereszteződéstől a temetőig a szentmihályi 😀 valamiért ez a szakasz is kurva sokszor visszaköszön, ne kérdezzétek), de ahogy haladt előre a cselekmény eljutottunk egy pontra, ahol a női főszereplő állt egy garázsban, épp velem vitatkozott, én meg a seggét néztem és azon merengtem hogy ha ezt az egészet csak álmodnám, akkor halántékon verném és élettelen testével közösülnék. Gyanítom ott volt egy kis lag a tudatos álmomban. 😀 De a legrosszabb bug az az alvásparalízissel köthető össze, életem egyik, ha nem a legszarabb élménye volt: azt álmodtam, hogy egy suliban vagyunk haverokkal, egy osztályteremben ültünk, de este volt már, dumáztunk, semmi különös, amikor egyszer csak egy kurva nagy sikoly hallatszott valahonnan az épületből, ekkor rápillantottunk az előttünk lévő monitorokra (biztonsági kamerarendszer monitorjai voltak, nyilván minden valamirevaló osztályteremben megtalálhatóak ezek), majd valaki felkiálltott, hogy ott van! Közelebb hajoltam, az előtér látszott, sötét folyosóval és valóban volt egy női alak (a kör féle..), de abban a pillanatban sikítva az arcomba robbant, olyan szinten féltem, hogy elmondani nem tudom, ki akartam nyitni a szemem, de képtelen voltam rá, mondom leszarom akkor üvöltök, akár ciki akár nem, hátha meghallja apu és felkelt ő, de persze hang se nagyon jött ki (gondolom, mert akkor még volt Dani kutya és a szeme se rebbent) aztán hála istennek sikerült felébredni. Iszonyat szar volt, hogy már kvázi ébren voltam, de képtelen voltam kinyitni a szemem.

Érdekfeszítő volt? Szívesen. Gyanítom lesznek benne hibák, mert én át nem olvasom, ahhoz túl hosszú lett. 😀

Over and out

SZTK, te csodás…

Kezdjük ott, hogy alapvetően én basztam el, mert nem figyeltem a kresz elméletnél a rendszerben (etitan, fakje), hogy meddig kellene megtörténnie az első vizsgának, így hétfőn tudtam meg, hogy szerdára be kéne fejeznem (nem volt gond, mert már a végén jártam) és le kéne adnom az orvosi alkalmasságit és akkor TALÁN kapok időpontot. Mondom jó, kösz, kösz bazdmeg. (hozzáteszem egy 10%-ban az autóssuli is elmehet a búsba, mert esze ágába nem volt szólni, csak miután írtam mailt, hogy amúgy nem haltam meg, csak nem nagyon haladtam vele, utána hívtak, hogy jaj bazdmeg, mi is most látjuk hogy azért kellene)

Szóval az alkalmasságihoz csak szemészet, ekg, meg labor kell, hála istennek, úgyhogy melóból elkéretszkedés, másnap 7-re sztkba be (érdemesebb lett volna korábban így utólag okos domokosként, de mindegy) fel labor, 30. vagyok, nem gond, 8:30-ra levették a vért, vissza le, ekg-ra bejelentkezés (itt is elkövettem azt a hibát, hogy nem ezzel kezdtem, de mentségemre legyen szólva nem tudtam, hogy csak 9-től van kardiológia), 9. sorszám, az még valid, vártam kicsit, behívtak, izgultam mint a geci, 106-os pulzusnál kérdezi a néni, hogy izgul? Mondom igen, hááát de nem kell, jó mondom ezt nekem mondhatja, valamiért mindig kurva nagy drukk van bennem orvosnál. Egészen addig nincs gond, amíg nem az előttem lévő ember kerül sorra, de rögtön utána kalapál mintha kötelező lenne, lenyugtatni nem tudom magam, de ez így van gyerekkorom óta, úgyhogy vérnyomásmérésnél is mindig szólok előre, hogy bár magasabb mint a normális, de az itt mért az sehogy nem lesz reprezentatív, mert lazán faszán produkálok 170-180-as vérnyomást dokinál. Egyébként az első ember instant megkapta a leletet, viszont utána 14. emberig senki nem kapta ki, hanem akkor osztották egyszerre, ez egyszerűen baromi ésszerű, főleg ha ránézésre látszik, hogy nem fog ottmaradni az asztalon és nem kell house féle differenciál diagnózis, akkor miért nem adják rögtön oda? Na mindegy, gondoltam gyorsan leadom a körzetinél az ekg-t, mert úgysincs messze, és akkor legalább nem kell megsétáltatnom, így odamentem, ahol nem volt előttem senki, de így is jelentéktelen 45 percet töltöttem ott, mert egy másik dokinénivel diskuráltak a tiszavirág életciklusáról és az élet értelméről (nyilván nem ezekről, de na). Utána bejöttem melóba, délre értem be kb, de rögtön azzal nyitottam hogy 5 helyett 4-kor elkéne takarodjak, mert szemészet ofc nem volt délelőtt, mert szabin volt a doktornéni és előtte még bekéne ugorjak az autósisibe is. Szerencsére nem csináltak belőle ügyet, ticetl.

Az autósiskolába is jelentéktelen 40 percet töltöttem el, mert nem sikerült hibátlanul kitölteni a papírokat elsőre (másodjára se, de azért már nem szóltam, gondoltam nem éjszakáznék ott), utána anyukám összeszedett autómobillal útközben, úgyhogy 17:40 körül oda is értem a csodálatoselképesztő rendelőbe (tudtam, hogy a doki 8-ig van, de mondták, hogy nem tudják meddig van betegfelvétel, de gondoltam azért bő két órával előtte még van – nem is tévedhettem volna nagyobbat) ahol közölték, hogy teltház van, mondom ez csodálatos történet, de itt kúrtam magam délelőtt is, ne baszakodjálvelembazdmeg! Mondja oké, próbáljam meg fenn a szemészeten, hátha betudnak szorítani, felmegyek, itt már nem voltam túl boldog, beköszönök, csókolom van egy kis gond, van itt egy beutaló, de lenn azt a tájékoztatást kaptam, hogy nem férek már be, de örülnék ha valahogy mégis meglehetne oldani. Az asszisztens rögtön elkezdett szájalni, hogy mikorra kell a papír, mondom holnap le kell adni, hát hogy miért az utolsó pillanatban, mondom az lényegtelen, de ennél korábban nem fogok ideérni se holnap, se soha. Mondja, hogy holnap nincs is délután rendelés, mondom jó, és időpont? Az októberig nincs, na mondom akkor itt álljunk meg egy pillanatra, beutalóval nem fogadnak 2 órával a rendelés vége előtt, de időpont meg csak októberre van?! Ezt persze már egy kicsit élesebb stílusban dobtam oda, majd a főorvos mondta, hogy jó, kivételesen jöhet. Fúkösz. Megkaptam a számom, 6 azaz HAT ember volt előttem, úgyhogy azért a teltház egy pöppet túlzónak érződött, konkrétan negyed nyolckor jöttem ki és én voltam az utolsó akit beutalóval fogadtak, és senki nem is várt, úgyhogy ennyire volt teltház… Azért mikor bementem mondtam, hogy sorry a kirohanásomért, de így nap végére, úgy hogy innen mentem dolgozni, onnan meg ide jöttem már egy kicsit ki van a faszom, erre mondja az asszisztens, hogy jó, de mi meg ezt csináljuk 3 hete, nekünk se könnyű. Hát de neked ez a munkád, a kurva anyád (rímkirály, helloszia), ha te ülnél nálam a szervizbe 4 órát, majd zárás előtt visszajönnél 2 órával, majd benyögném, hogy amúgy menj az anyádba, mert 6 ember van még előtted akikre amúgy már csak jelentéktelen 2 órám van, akkor lehet nem lennél boldog. Természetesen ezt már nem mondtam, mert amúgy a dokinéni aranyos volt, ázsiai hölgyemény, szerintem jó pár éve voltam már nála, de mérget nem vennék rá (és kabátot se, BUHAHAHA). Mondta, hogy takarjam le a bal szemem, na mondom akkor itt megragadnám az alkalmat, hogy közöljem, hogy tompalátó vagyok a jobb szememre, így túl sok mindent nem fogok látni vele, így is lett, a felső három számból a harmadik már kicsit tippmix szagú volt, de ő azért rákérdezett a negyedikre is, mondom ott az első számjegyre nyomok egy hetes tippet, mondja jó, akkor tippeljem meg a másikat is, mondom jó, akkor 78, nem, mondja, mondom most játszhatjuk azt, hogy végigtippelem a 8-ra hajazó számokat, de sok értelmét nem látom. Szerencsére mivel a másik szemem mint a sasé, ezért a diagnózis, hogy nem kell szemüveg majd vezetéshez, juhé. Tanult térlátás, biatch.

Over and out

DAS Vers

Sokat gondolkodtam, hogy posztoljam-e vagy maradjon privát, de úgy gondolom a két kis köcsög megérdemli. 😀 Akármilyen is lett, bőgtem mint egy kislány mikor megírtam, íme:

Dani kutya megérkezett,
Rögtön mindent széjjel szedett
Ez nem igaz, füllentettem
Nagyon okos volt a szentem

Nem sokra rá cica kellett,
Marcipán is megérkezett
Rettegett a nagy kutyától
Nem tudta még, pajtik mától

Az összhang megvan, baj nem lehet
Adok-kapok, mindig mehet
Legyen játék, legyen alvás
A két kópénak nem is kell más

Feladatot megoldotta,
Okos volt a bolond gomba
Egy idő után megunta
Szólhattam még, leszarta.

Háta szétment, nem remegett
Rögtön macskát megkergetett
Pelenkás volt, én kis kutyám
Elhiheted, hiányzol ám

Menned kellett, engedtelek
De tudd, el nem feledlek
Boldog vagy már, bízom benne
Találkozunk, ha vége lenne

Nagy az űr mit hátra hagytál,
Pajtim voltál, drága szempár
Dani kutya, várj meg kérlek
Nem feledlek amíg élek

Over and out

DAS Áramszünet

Tegnap este békésen ültem a gép előtt, fél kilenc fele járhatott az idő, éppen a kiváló rocket leauge nevű játékot indítottam, amikor sötétségbe borult a lakás. Rögtön az ablakon kinézvén láttam, hogy nem csak a lakás, hanem a parkoló és konkrétan az egész panel caklipakli. Na mondom ez remek, csodálatos, elképesztő, ennél szebb estét el se tudtam volna képzelni. Kisvártatva a parkoló világítás visszajött, ezzel együtt a panel nem általunk lakott felében is fényárba borultak a lakások, de a mi “szárnyunk” még mindig a sötétség homályába bujdosott. Persze nem az egész, mert a lépcsőházban volt áram, a lakásokban nem. Rögtön beindult a közösségi élet, a felettünk lakó szomszéd (aki egyébként folyamatosan áztatja a fürdőszobát, de olyan szinten hogy pereg a festék, de a kérdésre, hogy mit óhajt tenni ellene, az a válasza hogy nincs nála semmi gond.. az hogy a kád körbe nincs kifugázva, ezáltal a fürdés közbeni kipacsálás mind a kád alatt landol, az az ő olvasatában nem számít gondnak, bézbóz ütő kell ide) rögtön a parkolóban üvöltözve kérdezgette végig az ablakon kilógó népet, hogy náluk van e áram (nem volt neki egyértelmű, hogy csak sötét ablakokat lát végig). Persze, van, csak szolidaritásból lekapcsoltam a villanyt te fasz. A másik meg mondja, hogy milyen érdekes, hogy ott van áram, itt meg nincs. Ez is valóban kurva érdekes, én is meglepődtem hogy 3 kerülettel arrébb volt áram, nem is értettem hogy lehetséges ez.

Körülbelül fél órát éltünk sötétben, azt hagyjuk hogy ezalatt hányszor próbáltam reflexből villanyt kapcsolni (számtalanszor), utána visszajött. Öröm, boldogság, gép be, segg lerak, 20 percet élvezi az áramot, majd bumm, ismét az egész ház és a parkoló sötétségbe borult, immáron nem is jött vissza részlegesen. 1 óra telt el így, majd a manók visszahozták az elektriszitit, benyomom a gépet, nincs net. Jó, router resi, nincs net. Gondolom a digi lépcsőházas elosztója azt mondta, hogy fuck it, im out, úgyhogy net nélkül 11 kor ültem a gép előtt és csak sírtam, úgy hogy senki meg ne hallja.

Ennek fényében elkezdtem nosztalgiázni, dózsás videók, régebbi képek sötöbö, mindenkiről találtam némileg kényelmetlen felvételt, már nem azért mert férfiszerelmet ábrázolnak, csak simán vállalhatatlan suhancok voltunk mai szemmel. Ettől függetlenül rég derültem ennyit, olyan hajnal egyig sikerült is elütni ezzel az időt. 😀 Good times.

Over and out

Fatal1ty #1

Tegnap este a Domaháza utcai palotában vendégeskedtem, ahol az este egy előrehaladott pontján egy igen szürreális életkép jelent meg a szemem előtt. Az alap helyzet, hogy a Kuppak szájalt és hülyeségeket beszélt (mi ebben a story, ugye?), amit a következő stíluspontos kivégzéssel orvosoltam volna, ha Bollywood-i filmrendező lennék:

Bal karba zsibbasztó, majd mikor a jobb karjával odanyúl, azt kitépem és lendületből kidobom vele a tetőablakot, közben a kezemben megjelenő varázskatanával elválasztom a nyakától a fejét, a másik két barátomat megnyugtatom, hogy nekik nem esik bajuk (egyelőre), majd egy előreszaltóval távozom a korábban likvidált ablakon, ahol a befele igyekvő Varázs nevű cicát felkapom, majd keresztülrohanok a tetőn, leszánkázok a másik oldalán (közben végig a karomon fekvő macskát cirógatom), majd egy duplacukahara mozdulattal leugrom a kertbe, ahol könnyes búcsút veszek a cicától, vissza-vissza tekintve rá miközben erőből rohanok ki a kapu felé, amit a vállammal már-már Hulkot megidéző erővel török át, aminek hatására a kapu beleáll a szemközti házba, felüvöltök, majd elfutok a sötét éjszakába.
Miután ez a forgatókönyv megfogalmazódott a kis fejemben, gondoltam leírom címszavakban, úgyhogy megkérdeztem a többieket, hogy hova tudom leggyorsabban leírni, amire Kuppak annyit válaszolt rendkívül intelligens módon: “A falra, szarral.” Akármennyire is kecsegtető ötlet volt, inkább leírtam SMS-be amit el is küldtem neki, csak hogy biztosan megmaradjon, ha ne adj isten ZS-10000 kategóriájú akciófilmet terveznék forgatni valamikor a jövőben.

Szívesen a kiváló történetért.

Over and out

Van egy lány…

… aki hosszú ideje az életem része, hosszú utat tettünk meg együtt, voltak boldog és kevésbé boldog időszakok és sokszor egyet léptünk előre, kettőt hátra. Volt, hogy kisebb-nagyobb szünetekre elengedtük egymás kezét, de minden egyes alkalommal újra összefutottunk az úton, de a célt sose értük el. Így megy ez lassan tíz éve és már nem tudom elengedni a kezét. Hogy miért? Mert a hosszú út során nagyon megszerettem, fontos része lett az életemnek és a mai napig bízom benne, hogy előbb vagy utóbb célba érünk.

Persze elképzelhető, hogy ez az egész csak egy délibáb és valójában nem is egy a célunk, elképzelhető, hogy hallgatnom kellett volna a véleményekre, amik sokszor a józan ész által diktált sorok voltak, de soha nem akartam. Mindketten sárosak lettünk az évek során, sokszor nem úgy bántunk egymással ahogy az normális lenne, de egyikünk se az, így ez valahol érthető. Ezt a történetet részemről már rég nem az ész írja, a termetes aorta pumpa által írt sorok pedig sokszor fájdalmasak, de ez már csak így megy. Mindig mondtam, hogy nem szeretem ha előtérbe kerül az érzelem, mert sebezhetővé tesz, de ettől függetlenül szeretek szeretni és szeretem ha szeretnek. Ez is fontos része szánalmasan rövid életünknek, de akkor mégis miért olyan nehéz ez? Sokszor átfut az agyamon, hogy bennem van a hiba, mert bár próbálok változni, a kimondott dolgok nem törlődnek és szerencsére elég nehéz a természetem, ha mindehhez hozzávesszük, hogy hasonlóan nehéz természetű lányt sikerült becéloznom, akkor meg is kaptam a választ az előbb feltett kérdésemre. Igaz, hogy költői volt, de én a költői kérdést is csípőből válaszolom meg magamnak, ennyire vagyok jó, baszki. Egyelőre nem tudom mit hoz a jövő, nem tudom, hogy most mi lenne a helyes, mindenesetre az utat nem akarom megszakítani, megtettük már elégszer. Hülye vagyok? Lehet. De ez egy ilyen játék, nem könnyű, sokszor nem is szórakoztató, de ahogy hatost dobsz jöhet a rózsaszín szemüveg és minden addigi szart elfelejtesz. Csak attól félek, hogy az én kockámon nincsen hatos.

Over and out

Fntsy doku #1: A telkebulátai gyapjaskecske

A telkebulátai gyapjaskecske a gyapjaskecske félék egyik regionálisan elkülönített alfaja, besorolása: kecske. Gyapjaskecske. Étrendje többnyire ugyanabból áll mint a sima kecskének, csak kicsit másmilyen. A telkebulátai gyapjaskecske nemei között az alábbiak szerint teszünk különbséget: “lány telkebulátai gyapjaskecske” és “fiú telkebulátai gyapjaskecske”. A fiatal példányokat “kis telkebulátai gyapjaskecskének” hívják egészen addig amíg már nagyok nem lesznek, ami bármikor bekövetkezhet életük során, de egyes esetekben előfordul, hogy örökre kis telkebulátai gyapjaskecskék maradnak. Soha nem fordult még ilyen elő, de előfordulhat. Egyes esetekben.

Térjünk ki a telkebulátai gyapjaskecske hasznosítására. Mivel a telkebulátai gyapjaskecskének van gyapja, így a gyapját felhasználják minden olyan dologhoz, amihez fel lehet használni. Az élelmiszeriparban kétféle termékhez használják a tejét, a telkebulátai gyapjaskecskesajthoz és a telkebulátai gyapjaskecsketúróhoz. Itt megemlítenék egy érdekességet a telkebulátai gyapjaskecsketúró elnevezéssel kapcsolatban: a sajttal ellentétben azért kapta ezt a nevet, mert telkebulátai kecskének a tejéből készült. A sajt azért kapta azt a nevet, mert… sajt. (nagyon-nagyon sajnálom… – a szerk.) Ezeken felül még szánhúzásra is alkalmazzák őket, csak ilyen még soha nem fordult elő.

Életmódjuk: Mint a sima kecskéknek, csak kicsit másmilyen.

Testfelépítésük: A fiú telkebulátai (továbbiakban: tb) gyapjaskecske körülbelül 3 méter magas és 9000 kiló, míg a lány tb gyapjaskecske egy kicsivel kisebb vagy nagyobb, esetleg ugyanakkora. A kis telkebulátai gyapjaskecske mérete és súlya -végtelen – +végtelen.

Végszónak annyit jegyeznék meg, hogy a telkebulátai gyapjaskecske egy igazi kincs a mi világunknak, mert soha nem ugat. Mivel nem kutya.

Over and out
(nagyon-nagyon sajnálom… -a szerk.)

Warning…

…military post detected. RedAlert 2 dirr. Alapvetően nem vagyok 2. VH fan, érdekel egy szintig, meg COD2-be aprítottam anno, illetve kurva jó pilóta vagyok War Thunderben, de nem nagyon ismerem és nem is nagyon érdekel a haditechnika, de most hétvégén voltam Oroszkán egy második világháborús múzeumban (egyelőre “csak” második vh) és hát azt kell mondjam beszarás jó volt. Eleve olyan irgalmatlan mennyiségű fegyver és bizbasz lett összegyűjtve, hogy 1,5 óra volt átrohanni rajta (és az tényleg kvázi rohanás volt, nem néztem meg mindent egyesével), volt a BF-109-es német vadászgép motortól kezdve a különféle fronton használatos cuccokon át tigris tank lánctalpig MINDEN. És minden (99%-a) eredeti, ahogy találták, ennek megfelelően van ami rozsdás, van ami lyukas, van ami szétvan kurva, el van rohadva, de nekem pont ezért tetszett annyira, mert ez adja meg a habját. A legtöbb dolog úgy van kiállítva, ahogy rátaláltak. Persze vannak felújított fegyverek, korabeli, de épen maradt eszközök is, de konkrétan ki van akasztva kívülre egy (és most szánom-bánom, de fogalmam sincs milyen típusú) német bombázó komplett függőleges vezérsíkja (lezuhant, egybemaradt, megtalálták, odavitték). Nagyon beteg. Mindezek mellé elég részletes történetmesélést is kaptunk, olyan emberektől akik kurvára otthon vannak ebben a témában, úgyhogy pazar volt. Emellett van két német lánctalpas személyszállító, amik működnek és egy működő T-34-es tank is, mindkettővel volt szerencsém utazni. A tank egyébként szerény 3 litert kér 1 km-re (ahogy néztem amúgy inkább 200liter/üzemóra van megadva, de szerintem kurva mindegy, a lényeg hogy kurva sok.), úgyhogy a következő horvátországi nyaralásra mindenféleképpen harckocsival megyünk, mert ennél gazdaságosabban nem lehetne lejutni. Ja, és zárszóként lőhettem PPS-41-el, eleve nem lőttem még makarov gázpityunál keményebb fegyverrel soha, így nem igazán zavart, hogy vaktölténnyel nyomtuk, eleve el se találtam volna semmit (illetve magamból kiindulva valakit agyonlőttem volna, a céltól 400 méterre, úgyhogy nem is gond szerintem:D), de így is kemény volt, csengett a fülem tőle mint a geci, nyilván mosollyal az arcomon használtam volna háború közben 24/7 (vagy zombik ellen).

Ezek után ma felmentünk a Tátra lábához, a SIAF repülőnapra, ez ilyen nemzetközi bullshit, sose voltam ilyenen se (bár ilyenre már korábban el akartam jutni) és azt leszámítva, hogy ma 35 fok volt árnyékban (igen, a Tátra lábánál is) amiből amúgy sincs sok egy reptéren, kurva jó volt. Nem maradtunk végig, de így is olyan dolgokat láttam repülni, amit eddig még soha: MIG-29, F-16, régi amerikai P51-D Mustang, különféle kötelékben repülő ilyen show faszomságok (ami egyébként azért volt kurva kemény, mert 7-en repültek, és nem 50 méterre egymástól, nem egyenesen), ezen kívül volt magyar csávó is (nem a Besenyei, de hasonló skilles férfi), aki valami kis akrobata géppel csinált olyan dolgokat, hogy omg, volt helikopter is ami összevissza tekerte magát a levegőben, úgyhogy ez is baromi nagy élmény volt. Ami kicsit zavart, hogy a légibemutatós gépek végig nyomatták az arcunkba a chemtrailt… (HAHAHAHAHA mennyire vicces gyerek vagyok, nem?) Egyébként a sugárhajtásos cuccok amikor ráküldték a kraftot és felszaladtak 1-2 km magasba másodpercekben mérhető idő alatt az instant merevedés.

Egy dolog árnyékolta be a mai napot, mégpedig az, hogy reggel kurva korán kellett kelni (5:30), hogy időben felérjünk, mert vagy 70 ezren tuti voltak ma, 3 mező volt kijelölve parkolónak, mindhárom tele volt autóval, és hát Csabika nyilván mikor nem tud aludi? Hát amikor kelni kell. Négykor azért sikerült, de mentségemre legyen szólva több problémába beleütköztem. Ott kezdődött a gond amikor elaludtam streamre, de felkeltem, hogy kikapcsoljam a laptopot, hogy ne merüljön le (igen, nem dugtam fel tölteni, autista voltam) ekkor észrevettem, hogy egy termetes molylepke kereste fel a társaságomat, akit értelemszerűen likvidálni kellett azonnal (úgy, hogy undorodom az ilyenektől és nem sikoltozhattam hajnal egykor kicsit több koncentrációt igényelt, mint az feltétlenül szükséges lett volna) amitől nyilván felébredtem, ezek után egy szúnyog kezdett dünnyögni a fülembe, akit nem tudtam megölni, mondom semmi gond, de közben a szomszéd kutyája elkezdett megállás nélkül ugatni, de nem ütemesen, mert azzal még úgy lettem volna, hogy elalszom rá, de egy lófaszt, ha ne adj isten elaludtam egy pillanatra, azonnal jött a kis bzzz geci. No problemo, gondoltam, füles és zenére fogok elaludni, ez be is jött, csak amikor harmadjára keltem fel a számváltásnál, akkor mondtam azt, hogy a kurva anyád. Kilőttem a zenét, de a fülest bennhagytam, hogy se a kurva kutyát, se a geci szúnyogot ne halljam, de akkor meg felkeltem arra, hogy azt a fülemet nyomja amelyiken fekszem, akkor kitaláltam, hogy csak a másikba hagyom benne, amin fekszem arra úgyse hallok, így sikerült elaludni. Négykor. NÉGYKOR. Zokogva keltem fel 5:30-kor és valamilyen szinten ez ki is hatott az egész napomra. Hosszú volt? Mutassam a mezőt, ahol a fuckjaim teremnek?

Over and out

Retetete, ratatata…

Itt a Csaba, madafaka. Dirr. Rég írtam, akkor se kaptam rá semmit egy nyamvadt kommenten kívül (Balázs <3) így kezdem azt érezni, hogy amúgy sincs értelme szórakozni ezzel, mert ennyi erővel nyithatnék egy jegyzettömböt és írhatnék abba. Jelenleg ihlet hiány van, a melós storykat már én unom, mert az alapja ugyanaz és mindig oda lyukadunk ki, hogy mennyi primitív fasz van az országunkban. Most is volt egy ilyen valamelyik nap, igaz nem velem történt meg, de elmesélték, zseniális ez is: Az emberünk vett egy fitness karórát pulzusmérő lófasszal, majd pár napra rá megjelent a boltba, lekúrta a pultra a cuccot, cseréljétek ki azonnal, mert nem jó. Mondta neki a kolega, hogy jó, majd hétfőn megnézetjük, hogy tényleg szar-e, majd utána beszcsi. Az ember kiakadt, felemelte a hangját, márpedig azonnal cseréljük ki, meg a mi felelősségünk (tele vagyunk kínai munkással a hátsó raktárban akik órákat szerelnek össze, persze) és hogy amúgy is, csere. Megint el lett neki mondva, megint nem fogta fel, el lett neki mondva harmadjára, majd negyedjére, hogy ez nem így működik (meg eleve tegyük fel, hogy szar, visszahozza, de ha nincs raktáron akkor hogy, miért?). Végül elfogadta, mert nem nagyon volt más választása, hétfőn le lett adva a szervizbe ahol mit ad isten kiderült, hogy az ég világon semmi baja. Hívtuk a csávót, visszajött, kiderült, hogy nem rakta magára a pulzusmérő övet, kb lerakta az asztalra és csodálkozott, hogy nem érzékeli az óra… De mit hitt? A levegőben méri a pulzust? Vagy a szívbe épített Bluetooth/WiFi adapter küldi a jelet neki? Vagy apró láthatatlan tündérmanók repkednek és viszik az információt az órának amibe belepötyögik csöppnyi kis ujjaikkal a megfelelő adatot? Fasz. Fej.

Na, ennyi fért bele mára, egy dolog, illetve inkább valaki még lenne akiről szívesen írnék, de neki majd egy külön bejegyzést szentelek, ha eljön az ideje.

Over and out

Jurassic Thingz

Tüdüdüdüdüüüüü, poszt születőben? Yes mate. Egyébként nem nagyon van témám, csak írhatnékom van, de a miről még kérdéses. Megnéztem szörnyen virágbolti verzióban a Jurassic Worldöt, ami részben kurva nagy hiba volt egy látványfilmnél, részben boldoggá tesz, mert mindenhol nézegettem a vélemény videókat, meg olvastam a kritikákat és MUSZÁJ voltam megnézni. Szóval hazudtam az előbb, mert az alap témám ez volt, de olyan snassz csak egy filmről írni, plusz ugye ki a faszt érdekel a véleményem? Ettől függetlenül akkor is lefogom írni, mert leszarom, hogy leszarjátok (eleve szerintem egy kezemen megtudnám számolni hányan olvastok). Thész Gergely (KATT) után szabadon összefogom foglalni a Jurassic Park/World szériát a saját szemszögemből, bizony. Ja és spoileres is lesz, de hát manapság mi nem az, igaz? IGAZ?! Elég.

Az első részt valamikor hatévesen láttam (beszarás amúgy, mindegyik kritikában amit olvastam 6 éves korukban látták az elsőt, elképzelhető, hogy már az is a chemtrailes srácok műve volt, a hatévesek agyára hatottak az idő tájt, hogy márpedig megnézed te kis köcsög), hogy is fogalmazzak, eléggé megmaradt akkoriban, ez abban nyilvánult meg, hogy dinoszauruszokat rajzoltam évekig. Anyám ezt azzal magyarázta, hogy trauma, itt is leszögezném neki (szia anyu, benne vagyok a TV-ben oder monitorban) ötvenötödjére, hogy nem az volt, csak megfogott a téma. Sokszor megjelentek álmomban is, de nem megzabálás szintjén, bár volt, hogy menekültem a T-Rex elöl, de abban az időben úgy keltem fel az álmokból, hogy lekapcsoltam egy villanykapcsolót (igen, a dzsungelben is és igen, én vagyok AZ) szóval akkor se volt semmi pánik, csak turn off the lightz, viszlát dinoszaurusz bácsi. Kissé elkanyarodtam, na tehát akkor láttam először és azóta még vagy 15-ször mindenféle túlzás nélkül. Epikus film, bár olyan kibaszott hibák vannak benne, hogy sírva akarok fakadni, a 15 méteres szakadék pl 5 perccel azután, hogy T-Rex simán kisétált ugyanott, az elemlámpát kezelni képtelen hülyegyerek, aki 20 perc múlva meghekkeli a rendszert két ujjal, de ezek fölött képesek voltunk elsiklani, mert innovatív volt és BASZÁS volt a javából, mai szemmel is megállja a helyét az egész.

A második részt nem tudom mikor láttam, az addig a pontig tetszett amíg el nem vitték a városba a T-Rexet, kúrás volt a két köcsög, de abban is olyan hibák voltak, hogy zokogok ha rájuk gondolok, elég a felvonóra gondolni, amiről azokat a fákat láttuk mozogni, amik eltakartak egy egész Rexet, ergo nem holmi cserjékről beszélünk, mégis azok fölé magasodott jó 10 méterrel (persze lehet volt egy 60 méter magas mammutfenyő éppen kéznél, de ne áltassuk magunkat) vagy a hajó, ahol a mai napig nem értem, hogy volt a kormányon a hajókapitány keze, egy akkora fülkében mint a szobám fele. Itt több elméletet felállítottam, az egyik szerint a kis Rex fogta magát, lábujjhegyen kiosont a raktérből, közben Mardell szerűen kacagott, odaszaladt a kapitánybácsihoz a HÍDRA, hopp elvitte mint a cica, a kezét ott hagyta majd visszatért a raktérbe és magára zárta az ajtót. A másik elméletem, hogy a kapitány bácsi lesétált a raktérbe, megsimizte a kicsi rexet, aminek az anyukája hálából hopp leharapta a karját, amit a kapitány bácsi ijedtében felkapott, felszaladt a HÍDRA, rárakta a kormányra a kezét, majd a tengerbe vetette magát (és természetesen mindezek előtt visszazárta a rakteret) majd vagy a cápák martalékává vált vagy boldogan él, koktélt szürcsölve valami trópusi szigeten, igaz, egy kézzel. Bocs. Szóval ez ilyen kösz, hogy voltál rész, ezt ennek megfelelően csak ötször láttam kb.

Jön a harmadik rész, ami nekem speciel kimondottan tetszett, igaz a Billy nevű fickó kurvára irritált. Érdekes, mert ezt a részt divat fikázni, pedig szerintem teljesen korrekt volt, eleve másik helyszín, belekerült a tarajos geci (ami ugye nem Suchomimus, mert annál nagyobb, és nem is Baryonyx, mert ugye ilyen háttal, ez bizony a Spinosaurus aegyptiacus, ami nem szerepelt az In-Gen listáján. Bocs vol2.) és a CGI is rendben volt. Jó persze, megölte a T-Rexet, de hát shit happens. Szóval a három az szerintem jobb volt mint a kettő, eleve ebben én nem is emlékszem olyan hibára ami kikúrta a szemem, szóval teljesen rendben volt, persze az egytől elmaradt.

Na és végül, de nem utolsó sorban eljutottunk a Jurassic Worldhöz. Mivel kb szétspoilereztem az egészet a sok kritikával meg véleménnyel, így semmit nem vártam tőle amit ne tudott volna maradéktalanul teljesíteni. Eleve ne nézzük a storyt, mert az bullshit, az még oké, hogy megnyitották a parkot, de azt hagyjuk hogy a raptorok kiskedvencek lettek kis túlzással, azt meg végképp hagyjuk, hogy valaki fegyvernek akarta használni őket is, meg a közönségcsalogató hybrid gecit is, mert aki ezt kitalálta, azt megvágnám. Fegyvernek, jaj anya, nem is tudom mi volt a terv, estimesét olvasnak neki amikor meg harc van pórázon kisétáltatják a harcmezőre a 12 méter magas jószágot? És ott mit csinál? Rexi pusztítsd el azt a megfigyelő állást, JAAAJ BAZDMEG NEE AZT, AZT, okos Rexi, itt van egy vagonnyi tehén. Na mindegy, hagyjuk ezt, nyilván a story elcsépelt, eluralkodik a káosz, tekintsünk el attól is, hogy 1 kurva dinoszaurusz, agyon kellett volna lőni a faszba, de persze nem, mert ez egy ultimate gyilkológép. Ebből a szempontból az 1 sokkal logikusabb volt, ott bebaszott a gebasz mindenhol, azt nehezebb megfogni mint egy köcsögöt. Hiba ebben is volt, de mindet tudtam mielőtt megnéztem volna, szóval nem akadtam fenn ilyeneken, hogy tűsarkúban dzsungelharcoskodik a néni, plusz szerintem a néni meg a bácsi főszereplő kedvelhető még úgy is, hogy lófaszt nem tudunk róluk és gyakorlatilag nulla színészi játék kellett ehhez az egészhez. A két gyereket lelőném, az meg nettó faszság, hogy megunják a dinókat az emberek. Legalábbis ha magamból indulok ki, eleve ez nem egy olyan park lenne, ahova lemegyek minden délután, plusz én speciel magam alá fosnék ha akár egy ilyen dögöt is láthatnék élőben, teljesen mindegy, hogy húsevő vagy növényevő, nem tudom elképzelni a méreteket, akarnám mindennél jobban. Most a leírás alapján amúgy az jön le hogy egy rakás szar a film. 😀 Lényegében több ponton az, de engem kárpótoltak a kúrás jelenetek, mindenképp megnézem HD-ban még egyszer, mert a végén a fight elég epikusnak tűnt, nekem meg igazából ennyi elég is volt ahhoz, hogy azt mondjam tetszett. Ezt nem fogom szerintem megnézni olyan sokszor, de egynek elment, SOKKAL rosszabb folytatásokat láttam az elmúlt években, még akkor is, ha ez egy kvázi klasszikust vitt tovább (illetve azt inkább csak akarta). Egyszer mindenképp nézős szerintem aki fogékony erre.

Na, én se spóroltam semmin, már ha a karaktereket nézzük, sajnálom. 🙁

Over and out