Fogászat, te csodás

Eljött a nap, mikor kicsihugom elrángatott fogorvoshoz, aminek lehet ideje volt már, tekintve, hogy a gimivel voltam utoljára. Nyóckerbe mentünk, nem igazán tudom az intézmény nevét, teljesen mindegy is, de nem magán, megpróbáltam megúszni ingyér, akkora gáz úgy sincs. Fogkövet akartam leszedetni meg egy tömésre volt igényem, gondoltam nem egy nagy etwas. Viszonylag későn értünk oda, háromnegyed hat körül, meló utáni családi program keretein belül. Odaérünk, Réka egyik ablak én másik, helyet foglaltunk egy jelentéktelen 30-40 perc után sorra is került a Réka, gondoltam hamarosan eljön az én időm. Buta, buta Csacsi Csabi. Bement 3 ember aki utánom jött az utcáról (tehát nem a röntgenről, hanem friss, ropogós páciensek voltak), gondoltam csak rákérdezek, hogy mi alapján megy a behívás. Itt egy indokolatlan 10 másodperces maga elé meredést kaptam a nénitől, majd sikerült elmondani: hát, sorban meg aki röntgenről jön le. Ok, gondoltam, csak nem tépem át a kis ablakon, még megsérülne, vártam tovább ügyesen-okosan, bement még 3 ember, konkrétan elfogytak az emberek. Odamegyek, mondom még véletlenül se akarok hepciáskodni, de a hugival jöttem, aki már félórája volt benn és azóta leürült a váró. Hát hogy kopogjak be. Mondom miért, nem látja név alapján? Adja oda a TAJ kártyáját (kicsit szükségtelennek éreztem, mert bemondásra is sikerült volna gyanítom). Odaadom, nézi, hát pedig fel lett vive, majd eltűnt a néne, mit ad a jó isten rögtön hívtak is. Beülök, ücsörgök, majd jön a kérdés, hogy ön a Maroshelyi Csaba? Mondom igen, és a Maroshelyi Réka magával van? (kettőt tippelhetsz, gondolom napi három Maroshelyi vezetéknevű embert láttok el) Kicsit felhúztam a szemöldököm, “igen?”. Jó, erre behívták őt is, aztán rájöttek, hogy ő már volt benn.. Nem értem, tehát ha van két sor, az egyik Maroshelyi Csaba a másik Maroshelyi Réka, akkor miért skippeljük az egyiket? Mindegy, szerencsére egy ideiglenes tömésre futotta és a fogkövemet se szedték le, mert hogy azt már hétkor nem csinálják. Remek, csodálatos.

Hazafele úton már kezdtem érezni az egész nap nem evés vércukromra mért áldásos hatását, be is feszültem laika baws, mikoris felszállt a dózsán 3 kosaras (magasak voltak, honvédos cuccokba, ez tűnik a legkézenfekvőbbnek), fasztudja, 16-18 évesnél sokkal többek nem lehettek és hát nyilván emelt hangon, ezt nézd meg mit kommentelt, azt nézd meg mit kommentelt, majd én is kommentelek jól, vicceset. Ehhez én már öreg vagyok. Zenei aláfestésnek az egyikük a 8 percnyi együtt utazásból 7 percet végig a kill bill zenéjét fütyörészte, egy pillanatig nem volt idegesítő hála a jó istennek, de ami még ennél is meredekebb, hogy az egyik folyton taperolta a másik arcát, haját, majd mikor leszállásnál minthárman ilyen 3 centire álltak egymás arcába, már vártam a párbajtőrözést pénisszel. Nem tudom, hogy csőbuzik voltak vagy csak next levelbe tolják a poénból buzulást (mi is csak nagyon ritkán csókolózunk egymással viccből a srácokkal… BAZINGA), de a végén még egy arcra puszi is elcsattant, de nem a tesa féle pusz-pusz, hanem oldalról ahogy anyádat csókolod. Gay. Amúgy nincs velük bajom, ízlés dolga, hogy péniszt habzsol e valaki, de itt nem tudtam eldönteni, hogy csak túltolják a viccelődést (ami ezen a szinten már KURVÁRA túltolást jelent) vagy tényleg kardoznak. Akármelyik is legyen, váljék egészségükre. Utána a villamoson nem nagyon volt fűtés, ellenben csöves volt hála istennek, kicsit féltem, hogy nem lesz, viszont szaga szerencsére nem volt, legalábbis abban a távolságban már nem volt érezhető. Összességében csodálatos élményekkel gazdagodtam ezidő alatt. Szeretném megköszönni édesanyámnak és édesapámnak, hogy 28,5 éve (+9 hónapja) összerakták amilyük van, hogy én a mai nap mindezt átélhessem, szeretném megköszönni kishugomnak, hogy lehetőséget adott megismerni eme remek intézményt (és nem mentem az agyára! ez ritka :D) valamint szeretnék köszönetet mondani a telkebulátai gyapjaskecskéimnek, mert sajt. (humorgyár Csaba)

Over and out

WTF?!

Manapság elég nehezen húzom fel a szemöldökömet, akármit is látok a mozgóképes médiában (legyen az netes vagy televíziós), mert már találkoztam a legkülönfélébb wtf videókkal, kezdve a kindertojásbontogatós videókkal, a mindenféle direkt kiégetős videón át az ún ASMR kaliberű videókig (mindenféle különböző tárgyat buzergálnak emberek, ami elvileg nyugtató hatású, szerintem inkább felkavaró :D), de amit most vasárnap láttam azt nehezen tudtam feldolgozni.

Mint az tudvalevő imádom szennyezni magam a valóvilág szériákkal, kicsit ilyen szociális kísérlet jellege van ezeknek (függetlenül attól, hogy részben rendezett szar az egész), ez a része engem érdekel, kíváncsi lennék én hogy viselnék egy ilyen szitut. Az előző szériát nem néztem már végig, mert alja volt nagyon, de szerencsére a mostani mégdurvább, válogatott szar emberekkel van tele, konkrétan nincs olyan ember, akivel szimpatizálnék (jó, egy normális van, de ő meg nem nagyon csinál semmit). Nem aprózták el, van itt fiatal egyentini, elkényesztetett idióta picsa (meglepően beteg humorral, ezt az egyet értékelem benne), svájci escort malacka, tetovált maffiózó alkat, egy affektáló szarkavaró kis buzigyerek (aki egyébként meglepően intelligens), egy casual kicsit feminin beütésű egyetemista srác (ő az aki nem csinál semmit, bár nem csodálom, belül biztos minden nap meghal kicsit) + TIV KIBASZOTT TIVY (innentől csak Tivadar). Voltak, meg vannak még, de kurvára unom már írni őket és eleve a “Tetovált Férfi” és Tivadar párbaja miatt fogtam bele ebbe az egészbe, mert kész, nincs rá szó, sem több szóból álló kifejezés hogy mennyire nagyon.

Kicsit felvezetném nektek ezt a szellemi fogyatékos Tivadar gyereket: saját állítása szerint ő egy 30 éves felnőtt (ezt ezekkel a szavakkal napi háromszor elmondta), aki egyébként sztár (HÁÉÁÁHÁHÁHÁH), ami abban merül ki, hogy van egy youtube csatornája (érdemes rákeresni… tiv tivy..) ahol saját magát égeti. Ezt is többször hangoztatta, volt egy időszak a játékban, amikor akármivel “betalálták” (akár elvette a homokozólapátomat szintű dologgal) kicsattant és magából kikelve mást se szajkózott, csak hogy mindenki kutya, kivisz bárkit, ő már valaki, senki nem lesz soha olyan szinten mint ő (hála istennek bázz) és ezt úgy előadva, hogy a második nap bontottam volna le a lambériát az arcával aztán integetve elhagytam volna a pecót. Mondjuk pont az ominózus tetovált gyerek volt az, aki az egyik ilyen kirohanása után tájékoztatta róla, hogy ő ezt személyes sértésnek veszi és kinn az ilyen embereknek ellátja a baját, CSUNYÁÁÁN. Összegezve, egy telebaszott bohóc a gyerek, de a kő ostoba fajtából, ilyen szövegekkel “szórakoztat”, hogy “mivan negatív”, meg “szökik a málna”, meg a majdnem mindenhez hozzácsapott “bolond”. Hosszú és nagyon kínos percek teltek azzal, hogy ugyanazt a három mondatot szajkózta benn a kameráknak (gondolom ez volt a “show”), de ilyen szinten, hogy “mivan bolond nap, mivaaaan”. Én is így ültem előtte, hogy mivan? Ez miez? A végére kicsit meg is sajnáltam, mert látszott, hogy fingja nincs ki-kivel van, másoktól átvett, meg meghallott félmondatokból beszélt (persze azt felejtsd el, hogy egy 3 szónál hosszabb mondatot képes volt végigmondani). Na, ez a sajnálat vasárnap átváltott emberölés, gyilkosság, halál-ra, mert amit a párbajon leművelt geci, olyan nem történhetne meg. Kiválasztott lett… jaj bazdmeg, most jut eszembe, hogy eleve hogy lett az, úgyhogy kicsit még húzom az időt: összekapott legjobb villaöribarijával, már nem is emlékszem min, de valami pitlák szarságon, rögtön jött a telitorokból üvöltözés, hogy ő nem csicska, nem papagáj (valóban, te egy sokkal nagyobb madár vagy) és bement a riportba, hogy márpedig ő feladja a játékot, 24 órát kér (eleve ennyit kapsz a szabályok szerint te kis foshuszár). Letelt a 24 óra, megkérdezték tőle, hogy Tivadar, drága egyetlen szefós bohóc barátunk, mi lészen? Tivadar nagykegyesen bennmaradt a játékban, de azzal a feltétellel (!?), hogy magára rakatja a jeleket, hogy párbajozhasson. OK, ledumálta a pajtikkal, hogy szórják meg, mert ő annyira jó emberismerő, hogy az egyik picsával képtelen együttélni (az érvrendszere nagyon stabil lábakon állt.. nem) és azt jól kiviszi. Kiválasztották (szabály: innentől a kihívásig nem mondhatja ki a nevet), természetesen már az első órában 459-szer megemlítette, hogy kit visz ki, úgyhogy a nagytezsvír vétót mondott, nem vihette ki a csajt, úgyhogy kihívta a tetovált faszjánost. No, ez a párbaj zajlott le vasárnap… Tivadar vagy keményen bekábózott előtte vagy esetleg szegény tényleg szellemileg sérült, de egy mondatot nem mondott el a párbajon, hanem az első negatív megjegyzése után átkapcsolt fülbefoglálálálálá üzemmódba és fel-alá rohangált, ugrált, üvöltözött (a korábbi rendkívül elmés mivan negatív szinten), Istenes “Sebestyén Balázs” Bence se tudta kontrollálni a történetet, úgyhogy az egész műsor arról szólt, hogy full CRINGE (amikor valami kibaszott kínos, annyira, hogy már neked fáj csak attól, hogy nézed). A másik majom (akiben eddig a pillanatig tényleg láttam a szikrát, hogy talán nem egy menthetetlen balfasz) közben zavarában fel-fel állt miközben vágta a fejeket, meg mutogatott Tivadarra, hogy mekkora egy bohóc (cpt obvious vót a csávó, he), meg hogy egy veréb, egy kutya és ezeknek további minoszímái, úgyhogy összeségében ő is egy körülbelül 10 szavas szókincs kosárból válogatott. Én csak ültem, üveges tekintettel néztem a képernyőt, és belül zokogtam, hogy egy ilyen minőségi műsort láthatok, átélhetem ezt az egészet. Ja, egyébként még a tetovált gyerekre visszatérve, csak hogy mindenki értse mennyire quality a tartalom: ő és a korábban emlegetett escort malac orrba-szájba kefélnek, és lehet, hogy itt még egy pillanatig azt gondolnád, hogy takaró alatt, legalább nem X ezer ember előtt telibe, de sajnos nem nyertél hangszórót, mert de. Full mocsok az egész, nem mintha annyira elítélném a pornót, de öreg ez nem az a műsor.

Gondolom mindenkit kurvára érdekelt ez az egész, de ez a párbaj sokkolt, írnom kellett valamit, úgyis rég volt poszt.

Over and out

Dreams

Imádok álmodni, már gyerekkorom óta elég intenzíveket álmodom és rendszerint emlékszem is rájuk, de ami mégjobb, az esetek igen nagyrészében tudom, hogy álmodom és tudom is irányítani őket (persze nem Eredet szinten, de tudatosan mozgok bennük). Elvileg ez annyira nem gyakori, de persze tudja a tököm, bár abból kiindulva hogy sokan még csak emlékezni se emlékeznek rájuk lehet benne valami. Kicsiként inkább visszatérő álmaim voltak, sokszor csak külső szemlélője voltam az eseményeknek, plusz nekem is rengetegszer volt, hogy futni akartam, de nem tudtam, meztelenül kellett eljutnom A-ból B-be, leugrottam pár lépcsőfokot, de elkezdtem zuhanni, sötöbö. Akkor kezdett érdekes lenni, amikor eljött az az időszakom, hogy fel is tudtam kelni belőlük amikor akartam, méghozzá egy villanykapcsolóval. Bizony, a leglehetetlenebb helyzetekben is ha éreztem, hogy már elég lesz megjelent egy villanykapcsoló amit ha lekapcsoltam felkeltem. Ez azóta megváltozott, a kockaságomnak köszönhetően ha nagyon szorul a hurok (tudom, hogy baszottul fájni fog valami vagy belehalnék) akkor simán nyomok egy “alt+f4” et és felkelek, de ez mostanában már csak  akkor van, amikor pánik tör rám valami miatt. Ugyanez visszaköszön akkor is, ha mondjuk valamit elnézek, példának okáért volt amikor egy ferrarival verettem, de lerepültem volna egy hídról, mert kissé elnéztem a sebességet, akkor nyomtam egy ESC+Restart kombót és kezdhettem elölről onnan ahol még minden ok volt. Ezen felül módosítani nem nagyon tudom őket, tehát inkább csak megélem, meg azt csinálok bennük amit akarok. Előfordul, hogy teljesen hétköznapi a cselekmény, el kell jutni ide-oda vagy utazás vagy csak keccsőlés a lakótelepen, de vannak nettó faszságok is, azokból születnek a posztok. 😀

Ami még érdekes ezzel kapcsolatban, az az, hogy nagyon sokszor valós helyszíneken álmodom, de a részletek nem stimmelnek, pl ahol lakom van egy spar, mellette egy óvodával, ha ez van az álmomban, akkor a spar nincs, cserébe az ovi elfoglalja azt a helyet is. Viszont amit egyszer megkreált az agyam így, az úgy is marad, tehát ha később (akár hetekkel, hónapokkal későbbi álmoknál is) ugyanazon a helyen zajlanak az események, akkor minden ott van ahol volt korábban. A legdurvább az egy fiktív városka volt, elvileg az álmom szerint Angliában, ott volt olyan, hogy megálmodtam, majd pár hétre rá ismét oda álmodtam magam, menet közben jutott eszembe, hogy baszki itt már jártam, leteszteltem, megkerestem egy utcácskát ahol a korábbi álmom volt és odataláltam. Amikor a Kossuthból elköltöztünk, akkor sokat álmodtam azzal a házzal / lakóteleppel (azóta is), de mindig volt egy kis malőr a lépcsőházzal. A negyediken laktunk, négy emeletes panel, de az álmaimban rendszeresen az volt, hogy az utolsó fél emelet lépcsője vagy hiányzott vagy rossz irányba nézett, ergo nem tudtam “haza” menni. Gondolhatnám, hogy azért mert fájt, hogy elköltöztünk, de van benne még egy csavar, ha lementem a földszintre és ismét felmentem a negyedikre akkor everything is fine volt, simán bejutottam, viszont ez rendszeresen így volt, emlékszem volt olyan, hogy már úgy mentem fel, hogy a harmadikról már felnéztem a félemeletre és már ott visszafordultam. Azt nem értem, ha alapból szar, akkor miért javul meg? Meg ha már én álmodom miért szopatom magam, hogy le-fel kell rohangálnom 3 emeletet? Bullshit.

Persze párszor volt system error, végtelen folyosó, lépcső, az istennek nem jutottam ki, de azoknál is volt úgy, hogy megjavult miután mentem nyolc kört. Volt, hogy valami faszságot álmodtam, egy csatornában lévő valamiféle kisérleti bázist akartam megnézni, de kiszabadultak ilyen geci nagy meztelen szörnyek (kb mint a resident evil 1 végén) és elkezdték gyilkolni tonnaszámra az embereket, majd az egyik rámtalált és elkapott, feketeség, egy szobában keltem, kimentem az utcára, egy hegyi kis falu volt és mindenki halál nyugodtan sétálgatott meg csinálta a dolgait, én meg nem tudtam azt se hova tenni, hogy mi a faszt keresek itt és azt se, hogy miért ilyen halál nyugodt mindenki, emlékszem, hogy kicsit szorongtam, hogy mi a fasz folyik itt és kétségbeesve kérdeztem a járókelőket, hogy nem tudják e megmondani, hogy ez a valóság vagy még mindig az a kurva álom. Olyan is volt, hogy valami hülyeséget álmodtam az egyik sorozat szereplőivel, nyilván észrevettem, hogy ez csak álom (a helyszín a rákos út-régifóti út kereszteződéstől a temetőig a szentmihályi 😀 valamiért ez a szakasz is kurva sokszor visszaköszön, ne kérdezzétek), de ahogy haladt előre a cselekmény eljutottunk egy pontra, ahol a női főszereplő állt egy garázsban, épp velem vitatkozott, én meg a seggét néztem és azon merengtem hogy ha ezt az egészet csak álmodnám, akkor halántékon verném és élettelen testével közösülnék. Gyanítom ott volt egy kis lag a tudatos álmomban. 😀 De a legrosszabb bug az az alvásparalízissel köthető össze, életem egyik, ha nem a legszarabb élménye volt: azt álmodtam, hogy egy suliban vagyunk haverokkal, egy osztályteremben ültünk, de este volt már, dumáztunk, semmi különös, amikor egyszer csak egy kurva nagy sikoly hallatszott valahonnan az épületből, ekkor rápillantottunk az előttünk lévő monitorokra (biztonsági kamerarendszer monitorjai voltak, nyilván minden valamirevaló osztályteremben megtalálhatóak ezek), majd valaki felkiálltott, hogy ott van! Közelebb hajoltam, az előtér látszott, sötét folyosóval és valóban volt egy női alak (a kör féle..), de abban a pillanatban sikítva az arcomba robbant, olyan szinten féltem, hogy elmondani nem tudom, ki akartam nyitni a szemem, de képtelen voltam rá, mondom leszarom akkor üvöltök, akár ciki akár nem, hátha meghallja apu és felkelt ő, de persze hang se nagyon jött ki (gondolom, mert akkor még volt Dani kutya és a szeme se rebbent) aztán hála istennek sikerült felébredni. Iszonyat szar volt, hogy már kvázi ébren voltam, de képtelen voltam kinyitni a szemem.

Érdekfeszítő volt? Szívesen. Gyanítom lesznek benne hibák, mert én át nem olvasom, ahhoz túl hosszú lett. 😀

Over and out

SZTK, te csodás…

Kezdjük ott, hogy alapvetően én basztam el, mert nem figyeltem a kresz elméletnél a rendszerben (etitan, fakje), hogy meddig kellene megtörténnie az első vizsgának, így hétfőn tudtam meg, hogy szerdára be kéne fejeznem (nem volt gond, mert már a végén jártam) és le kéne adnom az orvosi alkalmasságit és akkor TALÁN kapok időpontot. Mondom jó, kösz, kösz bazdmeg. (hozzáteszem egy 10%-ban az autóssuli is elmehet a búsba, mert esze ágába nem volt szólni, csak miután írtam mailt, hogy amúgy nem haltam meg, csak nem nagyon haladtam vele, utána hívtak, hogy jaj bazdmeg, mi is most látjuk hogy azért kellene)

Szóval az alkalmasságihoz csak szemészet, ekg, meg labor kell, hála istennek, úgyhogy melóból elkéretszkedés, másnap 7-re sztkba be (érdemesebb lett volna korábban így utólag okos domokosként, de mindegy) fel labor, 30. vagyok, nem gond, 8:30-ra levették a vért, vissza le, ekg-ra bejelentkezés (itt is elkövettem azt a hibát, hogy nem ezzel kezdtem, de mentségemre legyen szólva nem tudtam, hogy csak 9-től van kardiológia), 9. sorszám, az még valid, vártam kicsit, behívtak, izgultam mint a geci, 106-os pulzusnál kérdezi a néni, hogy izgul? Mondom igen, hááát de nem kell, jó mondom ezt nekem mondhatja, valamiért mindig kurva nagy drukk van bennem orvosnál. Egészen addig nincs gond, amíg nem az előttem lévő ember kerül sorra, de rögtön utána kalapál mintha kötelező lenne, lenyugtatni nem tudom magam, de ez így van gyerekkorom óta, úgyhogy vérnyomásmérésnél is mindig szólok előre, hogy bár magasabb mint a normális, de az itt mért az sehogy nem lesz reprezentatív, mert lazán faszán produkálok 170-180-as vérnyomást dokinál. Egyébként az első ember instant megkapta a leletet, viszont utána 14. emberig senki nem kapta ki, hanem akkor osztották egyszerre, ez egyszerűen baromi ésszerű, főleg ha ránézésre látszik, hogy nem fog ottmaradni az asztalon és nem kell house féle differenciál diagnózis, akkor miért nem adják rögtön oda? Na mindegy, gondoltam gyorsan leadom a körzetinél az ekg-t, mert úgysincs messze, és akkor legalább nem kell megsétáltatnom, így odamentem, ahol nem volt előttem senki, de így is jelentéktelen 45 percet töltöttem ott, mert egy másik dokinénivel diskuráltak a tiszavirág életciklusáról és az élet értelméről (nyilván nem ezekről, de na). Utána bejöttem melóba, délre értem be kb, de rögtön azzal nyitottam hogy 5 helyett 4-kor elkéne takarodjak, mert szemészet ofc nem volt délelőtt, mert szabin volt a doktornéni és előtte még bekéne ugorjak az autósisibe is. Szerencsére nem csináltak belőle ügyet, ticetl.

Az autósiskolába is jelentéktelen 40 percet töltöttem el, mert nem sikerült hibátlanul kitölteni a papírokat elsőre (másodjára se, de azért már nem szóltam, gondoltam nem éjszakáznék ott), utána anyukám összeszedett autómobillal útközben, úgyhogy 17:40 körül oda is értem a csodálatoselképesztő rendelőbe (tudtam, hogy a doki 8-ig van, de mondták, hogy nem tudják meddig van betegfelvétel, de gondoltam azért bő két órával előtte még van – nem is tévedhettem volna nagyobbat) ahol közölték, hogy teltház van, mondom ez csodálatos történet, de itt kúrtam magam délelőtt is, ne baszakodjálvelembazdmeg! Mondja oké, próbáljam meg fenn a szemészeten, hátha betudnak szorítani, felmegyek, itt már nem voltam túl boldog, beköszönök, csókolom van egy kis gond, van itt egy beutaló, de lenn azt a tájékoztatást kaptam, hogy nem férek már be, de örülnék ha valahogy mégis meglehetne oldani. Az asszisztens rögtön elkezdett szájalni, hogy mikorra kell a papír, mondom holnap le kell adni, hát hogy miért az utolsó pillanatban, mondom az lényegtelen, de ennél korábban nem fogok ideérni se holnap, se soha. Mondja, hogy holnap nincs is délután rendelés, mondom jó, és időpont? Az októberig nincs, na mondom akkor itt álljunk meg egy pillanatra, beutalóval nem fogadnak 2 órával a rendelés vége előtt, de időpont meg csak októberre van?! Ezt persze már egy kicsit élesebb stílusban dobtam oda, majd a főorvos mondta, hogy jó, kivételesen jöhet. Fúkösz. Megkaptam a számom, 6 azaz HAT ember volt előttem, úgyhogy azért a teltház egy pöppet túlzónak érződött, konkrétan negyed nyolckor jöttem ki és én voltam az utolsó akit beutalóval fogadtak, és senki nem is várt, úgyhogy ennyire volt teltház… Azért mikor bementem mondtam, hogy sorry a kirohanásomért, de így nap végére, úgy hogy innen mentem dolgozni, onnan meg ide jöttem már egy kicsit ki van a faszom, erre mondja az asszisztens, hogy jó, de mi meg ezt csináljuk 3 hete, nekünk se könnyű. Hát de neked ez a munkád, a kurva anyád (rímkirály, helloszia), ha te ülnél nálam a szervizbe 4 órát, majd zárás előtt visszajönnél 2 órával, majd benyögném, hogy amúgy menj az anyádba, mert 6 ember van még előtted akikre amúgy már csak jelentéktelen 2 órám van, akkor lehet nem lennél boldog. Természetesen ezt már nem mondtam, mert amúgy a dokinéni aranyos volt, ázsiai hölgyemény, szerintem jó pár éve voltam már nála, de mérget nem vennék rá (és kabátot se, BUHAHAHA). Mondta, hogy takarjam le a bal szemem, na mondom akkor itt megragadnám az alkalmat, hogy közöljem, hogy tompalátó vagyok a jobb szememre, így túl sok mindent nem fogok látni vele, így is lett, a felső három számból a harmadik már kicsit tippmix szagú volt, de ő azért rákérdezett a negyedikre is, mondom ott az első számjegyre nyomok egy hetes tippet, mondja jó, akkor tippeljem meg a másikat is, mondom jó, akkor 78, nem, mondja, mondom most játszhatjuk azt, hogy végigtippelem a 8-ra hajazó számokat, de sok értelmét nem látom. Szerencsére mivel a másik szemem mint a sasé, ezért a diagnózis, hogy nem kell szemüveg majd vezetéshez, juhé. Tanult térlátás, biatch.

Over and out

DAS Vers

Sokat gondolkodtam, hogy posztoljam-e vagy maradjon privát, de úgy gondolom a két kis köcsög megérdemli. 😀 Akármilyen is lett, bőgtem mint egy kislány mikor megírtam, íme:

Dani kutya megérkezett,
Rögtön mindent széjjel szedett
Ez nem igaz, füllentettem
Nagyon okos volt a szentem

Nem sokra rá cica kellett,
Marcipán is megérkezett
Rettegett a nagy kutyától
Nem tudta még, pajtik mától

Az összhang megvan, baj nem lehet
Adok-kapok, mindig mehet
Legyen játék, legyen alvás
A két kópénak nem is kell más

Feladatot megoldotta,
Okos volt a bolond gomba
Egy idő után megunta
Szólhattam még, leszarta.

Háta szétment, nem remegett
Rögtön macskát megkergetett
Pelenkás volt, én kis kutyám
Elhiheted, hiányzol ám

Menned kellett, engedtelek
De tudd, el nem feledlek
Boldog vagy már, bízom benne
Találkozunk, ha vége lenne

Nagy az űr mit hátra hagytál,
Pajtim voltál, drága szempár
Dani kutya, várj meg kérlek
Nem feledlek amíg élek

Over and out

DAS Áramszünet

Tegnap este békésen ültem a gép előtt, fél kilenc fele járhatott az idő, éppen a kiváló rocket leauge nevű játékot indítottam, amikor sötétségbe borult a lakás. Rögtön az ablakon kinézvén láttam, hogy nem csak a lakás, hanem a parkoló és konkrétan az egész panel caklipakli. Na mondom ez remek, csodálatos, elképesztő, ennél szebb estét el se tudtam volna képzelni. Kisvártatva a parkoló világítás visszajött, ezzel együtt a panel nem általunk lakott felében is fényárba borultak a lakások, de a mi “szárnyunk” még mindig a sötétség homályába bujdosott. Persze nem az egész, mert a lépcsőházban volt áram, a lakásokban nem. Rögtön beindult a közösségi élet, a felettünk lakó szomszéd (aki egyébként folyamatosan áztatja a fürdőszobát, de olyan szinten hogy pereg a festék, de a kérdésre, hogy mit óhajt tenni ellene, az a válasza hogy nincs nála semmi gond.. az hogy a kád körbe nincs kifugázva, ezáltal a fürdés közbeni kipacsálás mind a kád alatt landol, az az ő olvasatában nem számít gondnak, bézbóz ütő kell ide) rögtön a parkolóban üvöltözve kérdezgette végig az ablakon kilógó népet, hogy náluk van e áram (nem volt neki egyértelmű, hogy csak sötét ablakokat lát végig). Persze, van, csak szolidaritásból lekapcsoltam a villanyt te fasz. A másik meg mondja, hogy milyen érdekes, hogy ott van áram, itt meg nincs. Ez is valóban kurva érdekes, én is meglepődtem hogy 3 kerülettel arrébb volt áram, nem is értettem hogy lehetséges ez.

Körülbelül fél órát éltünk sötétben, azt hagyjuk hogy ezalatt hányszor próbáltam reflexből villanyt kapcsolni (számtalanszor), utána visszajött. Öröm, boldogság, gép be, segg lerak, 20 percet élvezi az áramot, majd bumm, ismét az egész ház és a parkoló sötétségbe borult, immáron nem is jött vissza részlegesen. 1 óra telt el így, majd a manók visszahozták az elektriszitit, benyomom a gépet, nincs net. Jó, router resi, nincs net. Gondolom a digi lépcsőházas elosztója azt mondta, hogy fuck it, im out, úgyhogy net nélkül 11 kor ültem a gép előtt és csak sírtam, úgy hogy senki meg ne hallja.

Ennek fényében elkezdtem nosztalgiázni, dózsás videók, régebbi képek sötöbö, mindenkiről találtam némileg kényelmetlen felvételt, már nem azért mert férfiszerelmet ábrázolnak, csak simán vállalhatatlan suhancok voltunk mai szemmel. Ettől függetlenül rég derültem ennyit, olyan hajnal egyig sikerült is elütni ezzel az időt. 😀 Good times.

Over and out

Fatal1ty #1

Tegnap este a Domaháza utcai palotában vendégeskedtem, ahol az este egy előrehaladott pontján egy igen szürreális életkép jelent meg a szemem előtt. Az alap helyzet, hogy a Kuppak szájalt és hülyeségeket beszélt (mi ebben a story, ugye?), amit a következő stíluspontos kivégzéssel orvosoltam volna, ha Bollywood-i filmrendező lennék:

Bal karba zsibbasztó, majd mikor a jobb karjával odanyúl, azt kitépem és lendületből kidobom vele a tetőablakot, közben a kezemben megjelenő varázskatanával elválasztom a nyakától a fejét, a másik két barátomat megnyugtatom, hogy nekik nem esik bajuk (egyelőre), majd egy előreszaltóval távozom a korábban likvidált ablakon, ahol a befele igyekvő Varázs nevű cicát felkapom, majd keresztülrohanok a tetőn, leszánkázok a másik oldalán (közben végig a karomon fekvő macskát cirógatom), majd egy duplacukahara mozdulattal leugrom a kertbe, ahol könnyes búcsút veszek a cicától, vissza-vissza tekintve rá miközben erőből rohanok ki a kapu felé, amit a vállammal már-már Hulkot megidéző erővel török át, aminek hatására a kapu beleáll a szemközti házba, felüvöltök, majd elfutok a sötét éjszakába.
Miután ez a forgatókönyv megfogalmazódott a kis fejemben, gondoltam leírom címszavakban, úgyhogy megkérdeztem a többieket, hogy hova tudom leggyorsabban leírni, amire Kuppak annyit válaszolt rendkívül intelligens módon: “A falra, szarral.” Akármennyire is kecsegtető ötlet volt, inkább leírtam SMS-be amit el is küldtem neki, csak hogy biztosan megmaradjon, ha ne adj isten ZS-10000 kategóriájú akciófilmet terveznék forgatni valamikor a jövőben.

Szívesen a kiváló történetért.

Over and out

Van egy lány…

… aki hosszú ideje az életem része, hosszú utat tettünk meg együtt, voltak boldog és kevésbé boldog időszakok és sokszor egyet léptünk előre, kettőt hátra. Volt, hogy kisebb-nagyobb szünetekre elengedtük egymás kezét, de minden egyes alkalommal újra összefutottunk az úton, de a célt sose értük el. Így megy ez lassan tíz éve és már nem tudom elengedni a kezét. Hogy miért? Mert a hosszú út során nagyon megszerettem, fontos része lett az életemnek és a mai napig bízom benne, hogy előbb vagy utóbb célba érünk.

Persze elképzelhető, hogy ez az egész csak egy délibáb és valójában nem is egy a célunk, elképzelhető, hogy hallgatnom kellett volna a véleményekre, amik sokszor a józan ész által diktált sorok voltak, de soha nem akartam. Mindketten sárosak lettünk az évek során, sokszor nem úgy bántunk egymással ahogy az normális lenne, de egyikünk se az, így ez valahol érthető. Ezt a történetet részemről már rég nem az ész írja, a termetes aorta pumpa által írt sorok pedig sokszor fájdalmasak, de ez már csak így megy. Mindig mondtam, hogy nem szeretem ha előtérbe kerül az érzelem, mert sebezhetővé tesz, de ettől függetlenül szeretek szeretni és szeretem ha szeretnek. Ez is fontos része szánalmasan rövid életünknek, de akkor mégis miért olyan nehéz ez? Sokszor átfut az agyamon, hogy bennem van a hiba, mert bár próbálok változni, a kimondott dolgok nem törlődnek és szerencsére elég nehéz a természetem, ha mindehhez hozzávesszük, hogy hasonlóan nehéz természetű lányt sikerült becéloznom, akkor meg is kaptam a választ az előbb feltett kérdésemre. Igaz, hogy költői volt, de én a költői kérdést is csípőből válaszolom meg magamnak, ennyire vagyok jó, baszki. Egyelőre nem tudom mit hoz a jövő, nem tudom, hogy most mi lenne a helyes, mindenesetre az utat nem akarom megszakítani, megtettük már elégszer. Hülye vagyok? Lehet. De ez egy ilyen játék, nem könnyű, sokszor nem is szórakoztató, de ahogy hatost dobsz jöhet a rózsaszín szemüveg és minden addigi szart elfelejtesz. Csak attól félek, hogy az én kockámon nincsen hatos.

Over and out

Fntsy doku #1: A telkebulátai gyapjaskecske

A telkebulátai gyapjaskecske a gyapjaskecske félék egyik regionálisan elkülönített alfaja, besorolása: kecske. Gyapjaskecske. Étrendje többnyire ugyanabból áll mint a sima kecskének, csak kicsit másmilyen. A telkebulátai gyapjaskecske nemei között az alábbiak szerint teszünk különbséget: “lány telkebulátai gyapjaskecske” és “fiú telkebulátai gyapjaskecske”. A fiatal példányokat “kis telkebulátai gyapjaskecskének” hívják egészen addig amíg már nagyok nem lesznek, ami bármikor bekövetkezhet életük során, de egyes esetekben előfordul, hogy örökre kis telkebulátai gyapjaskecskék maradnak. Soha nem fordult még ilyen elő, de előfordulhat. Egyes esetekben.

Térjünk ki a telkebulátai gyapjaskecske hasznosítására. Mivel a telkebulátai gyapjaskecskének van gyapja, így a gyapját felhasználják minden olyan dologhoz, amihez fel lehet használni. Az élelmiszeriparban kétféle termékhez használják a tejét, a telkebulátai gyapjaskecskesajthoz és a telkebulátai gyapjaskecsketúróhoz. Itt megemlítenék egy érdekességet a telkebulátai gyapjaskecsketúró elnevezéssel kapcsolatban: a sajttal ellentétben azért kapta ezt a nevet, mert telkebulátai kecskének a tejéből készült. A sajt azért kapta azt a nevet, mert… sajt. (nagyon-nagyon sajnálom… – a szerk.) Ezeken felül még szánhúzásra is alkalmazzák őket, csak ilyen még soha nem fordult elő.

Életmódjuk: Mint a sima kecskéknek, csak kicsit másmilyen.

Testfelépítésük: A fiú telkebulátai (továbbiakban: tb) gyapjaskecske körülbelül 3 méter magas és 9000 kiló, míg a lány tb gyapjaskecske egy kicsivel kisebb vagy nagyobb, esetleg ugyanakkora. A kis telkebulátai gyapjaskecske mérete és súlya -végtelen – +végtelen.

Végszónak annyit jegyeznék meg, hogy a telkebulátai gyapjaskecske egy igazi kincs a mi világunknak, mert soha nem ugat. Mivel nem kutya.

Over and out
(nagyon-nagyon sajnálom… -a szerk.)

Warning…

…military post detected. RedAlert 2 dirr. Alapvetően nem vagyok 2. VH fan, érdekel egy szintig, meg COD2-be aprítottam anno, illetve kurva jó pilóta vagyok War Thunderben, de nem nagyon ismerem és nem is nagyon érdekel a haditechnika, de most hétvégén voltam Oroszkán egy második világháborús múzeumban (egyelőre “csak” második vh) és hát azt kell mondjam beszarás jó volt. Eleve olyan irgalmatlan mennyiségű fegyver és bizbasz lett összegyűjtve, hogy 1,5 óra volt átrohanni rajta (és az tényleg kvázi rohanás volt, nem néztem meg mindent egyesével), volt a BF-109-es német vadászgép motortól kezdve a különféle fronton használatos cuccokon át tigris tank lánctalpig MINDEN. És minden (99%-a) eredeti, ahogy találták, ennek megfelelően van ami rozsdás, van ami lyukas, van ami szétvan kurva, el van rohadva, de nekem pont ezért tetszett annyira, mert ez adja meg a habját. A legtöbb dolog úgy van kiállítva, ahogy rátaláltak. Persze vannak felújított fegyverek, korabeli, de épen maradt eszközök is, de konkrétan ki van akasztva kívülre egy (és most szánom-bánom, de fogalmam sincs milyen típusú) német bombázó komplett függőleges vezérsíkja (lezuhant, egybemaradt, megtalálták, odavitték). Nagyon beteg. Mindezek mellé elég részletes történetmesélést is kaptunk, olyan emberektől akik kurvára otthon vannak ebben a témában, úgyhogy pazar volt. Emellett van két német lánctalpas személyszállító, amik működnek és egy működő T-34-es tank is, mindkettővel volt szerencsém utazni. A tank egyébként szerény 3 litert kér 1 km-re (ahogy néztem amúgy inkább 200liter/üzemóra van megadva, de szerintem kurva mindegy, a lényeg hogy kurva sok.), úgyhogy a következő horvátországi nyaralásra mindenféleképpen harckocsival megyünk, mert ennél gazdaságosabban nem lehetne lejutni. Ja, és zárszóként lőhettem PPS-41-el, eleve nem lőttem még makarov gázpityunál keményebb fegyverrel soha, így nem igazán zavart, hogy vaktölténnyel nyomtuk, eleve el se találtam volna semmit (illetve magamból kiindulva valakit agyonlőttem volna, a céltól 400 méterre, úgyhogy nem is gond szerintem:D), de így is kemény volt, csengett a fülem tőle mint a geci, nyilván mosollyal az arcomon használtam volna háború közben 24/7 (vagy zombik ellen).

Ezek után ma felmentünk a Tátra lábához, a SIAF repülőnapra, ez ilyen nemzetközi bullshit, sose voltam ilyenen se (bár ilyenre már korábban el akartam jutni) és azt leszámítva, hogy ma 35 fok volt árnyékban (igen, a Tátra lábánál is) amiből amúgy sincs sok egy reptéren, kurva jó volt. Nem maradtunk végig, de így is olyan dolgokat láttam repülni, amit eddig még soha: MIG-29, F-16, régi amerikai P51-D Mustang, különféle kötelékben repülő ilyen show faszomságok (ami egyébként azért volt kurva kemény, mert 7-en repültek, és nem 50 méterre egymástól, nem egyenesen), ezen kívül volt magyar csávó is (nem a Besenyei, de hasonló skilles férfi), aki valami kis akrobata géppel csinált olyan dolgokat, hogy omg, volt helikopter is ami összevissza tekerte magát a levegőben, úgyhogy ez is baromi nagy élmény volt. Ami kicsit zavart, hogy a légibemutatós gépek végig nyomatták az arcunkba a chemtrailt… (HAHAHAHAHA mennyire vicces gyerek vagyok, nem?) Egyébként a sugárhajtásos cuccok amikor ráküldték a kraftot és felszaladtak 1-2 km magasba másodpercekben mérhető idő alatt az instant merevedés.

Egy dolog árnyékolta be a mai napot, mégpedig az, hogy reggel kurva korán kellett kelni (5:30), hogy időben felérjünk, mert vagy 70 ezren tuti voltak ma, 3 mező volt kijelölve parkolónak, mindhárom tele volt autóval, és hát Csabika nyilván mikor nem tud aludi? Hát amikor kelni kell. Négykor azért sikerült, de mentségemre legyen szólva több problémába beleütköztem. Ott kezdődött a gond amikor elaludtam streamre, de felkeltem, hogy kikapcsoljam a laptopot, hogy ne merüljön le (igen, nem dugtam fel tölteni, autista voltam) ekkor észrevettem, hogy egy termetes molylepke kereste fel a társaságomat, akit értelemszerűen likvidálni kellett azonnal (úgy, hogy undorodom az ilyenektől és nem sikoltozhattam hajnal egykor kicsit több koncentrációt igényelt, mint az feltétlenül szükséges lett volna) amitől nyilván felébredtem, ezek után egy szúnyog kezdett dünnyögni a fülembe, akit nem tudtam megölni, mondom semmi gond, de közben a szomszéd kutyája elkezdett megállás nélkül ugatni, de nem ütemesen, mert azzal még úgy lettem volna, hogy elalszom rá, de egy lófaszt, ha ne adj isten elaludtam egy pillanatra, azonnal jött a kis bzzz geci. No problemo, gondoltam, füles és zenére fogok elaludni, ez be is jött, csak amikor harmadjára keltem fel a számváltásnál, akkor mondtam azt, hogy a kurva anyád. Kilőttem a zenét, de a fülest bennhagytam, hogy se a kurva kutyát, se a geci szúnyogot ne halljam, de akkor meg felkeltem arra, hogy azt a fülemet nyomja amelyiken fekszem, akkor kitaláltam, hogy csak a másikba hagyom benne, amin fekszem arra úgyse hallok, így sikerült elaludni. Négykor. NÉGYKOR. Zokogva keltem fel 5:30-kor és valamilyen szinten ez ki is hatott az egész napomra. Hosszú volt? Mutassam a mezőt, ahol a fuckjaim teremnek?

Over and out